Mindenki hallgat
„Persze nemcsak a Katona igazgatójáról van szó” – folytatta Alföldi Róbert. – „Az Örkény hallgat, a Víg hallgat. Mindenki hallgat. És mindenki azt gondolja, hogy majd magának ki tudja kaparni a gesztenyét. A szakmában nem született egyetlen közös megnyilatkozás ezzel kapcsolatban, semmi. Az pedig jól látszik, hogy olyan helyzetet teremtenek majd az átalakítással, ami arról szól, hogyha úgy működsz, ahogy én szeretném, akkor kapsz támogatást, ha meg nem, akkor nem. Vagy csak minimálisat.”
Ez totális lerohanása a szakmának
„Azt, hogy a taóban voltak anomáliák, senki sem vitatja” – mondja Alföldi Róbert. – „De most nem azokon csattan az ostor, akik visszaéltek vele, hanem az Orlain, az Átriumon, a Jurányin, a függetleneken és a többieken. És meggyőződésem, hogy pillanatokon belül minden színházon vagy színházi csoportosuláson fog. Még olyan frontvonal sincs, hogy jobb- vagy baloldal, mert mindenkit érint majd. Ez totális lerohanása a szakmának. Csak úgy védhetnénk ki, ha összezárnánk, de nem ez történik…”
Igazi nagy szégyen ez, legalább akkora, mint a CEU ügye.
„De a CEU miatt lehet a kormányra mutogatni, ebben az esetben viszont senki másra nem lehet mutatni, csak saját magunkra” – folytatja Alföldi. – „És amikor megkérdezzük magunktól, hogy ebben az országban miért nem történik semmi, akkor semmi mást nem kell tennünk, mint megnézni ezt a taoügyet. Hát ezért nem. Mert senki nem nyitotta ki a száját. Megjegyzem, én sem” – teszi hozzá. – „Eddig, de már késő. És hát, lássuk be, amit nem kap meg az Átrium, azt nem kapja meg a Katona sem. Miért baj az, hogy működik egy Orlai vagy egy Átrium?”
A teljes interjú a Magyar Narancs 2018. 51-52-es, dupla karácsonyi számában olvasható.
