Kerítésen innen
Itiner ahhoz, hogy miként lehet a tao-közpénzt „átzsilipelni” a profi sportra
2020 végéig a hat látványsportágba nagyjából 800 milliárd forint taotámogatás áramlott – a pontos összeget az elhúzódó elszámolások miatt nem lehet tudni. A legnagyobb summa – 2019 végéig –, 320 milliárd forint a labdarúgásnak jutott, a kézilabda 179, a kosárlabda 121, a vízilabda 85, a jégkorong 62, a röplabda 21 milliárddal gazdagodott.
Az egyesületek közül abszolút nyertes az Orbán Viktor alapította, felcsúti Puskás Akadémia, amely 2020 végéig közel 35 milliárd forint taotámogatásban, vagyis a teljes tao négy százalékában részesült.
Kapuk, amik nem is olyan kicsik….
A társaságiadó-felajánlás (tao) keretében a cégektől származó bevételek nagyjából harmadát nem az eredetileg igényelt célokra használhatták fel annál a sportklubnál, amelynek dokumentumai, elszámolásai a Népszava birtokába kerültek. Az iratok alapján a portál megkeresett olyan klubdolgozókat, akiknek a neve mellett a munkakörükhöz, feladatukhoz képest feltűnően nagy, több százezres kifizetések szerepeltek, és volt aki – igaz, névtelenséget kérve – elismerte:
a pénznek valójában csak egy részét tarthatja meg, a többit vissza kell adnia, hogy azt másra használják fel klubon belül.
„…a tao-rendszer kiskapuit kihasználva tudják életben tartani a klub profi csapatát…”
A Népszava megkereste a szervezet vezetőjét, aki azt mondta: a tao-rendszer kiskapuit kihasználva tudják életben tartani a klub profi csapatát. Szerinte azonban
nem csak ők élnek ezekkel a „megoldásokkal”, hanem szinte minden sportklub.
Ezért vállalta, hogy – ha csapata nevét, városát, de még a sportágat sem nevezzük meg cikkünkben –, akkor tételesen bemutatja, miként lehet visszaélni a tao-támogatásokkal, s milyen módszerekkel irányítják át a klubok az eredendően utánpótlásra fordítandó tíz- és százmilliókat a profi sportba.
„…A kezdetek igazi aranykornak számítottak…!
A társasági adó sportcélú felhasználása 2011 óta lehetséges
– kezdte a sportvezető. –
A kezdetek igazi aranykornak számítottak: mindenki annyi taóra pályázott, amennyire csak tudott, ráadásul létszám alapján ítélték meg a támogatást, ami azt jelentette: minél több gyereket tudott egy klub magához csábítani, annál nagyobb összegre számíthatott. Az egyesületek tömeges látszatigazolásokba kezdtek, s így elvileg azonnal igazolást is nyert a tao, hiszen látványosan megugrott az igazolt utánpótláskorú versenyzők száma.
„…Persze csak papíron…”
Azok az egyesületek, melyeknek jó kapcsolataik voltak egyes iskolákkal, akár az intézmény összes diákját leigazolták. Akadt olyan fővárosi klub, amely a kerületében lévő összes iskolában eljátszotta ezt.
Hogy ez a trükkös megoldás nemcsak fővárosban dívott, bizonyítja, hogy egy vidéki iskolában a szülők az igazgatóhoz fordultak, amikor év elején az osztályfőnökök kiosztották az átigazolási lapokat, amelyek egy helyi klubhoz láncolták volna a gyerekeiket. A felháborodás után az egyesület azonnal visszakozott.
A sportági tömegesítés után a versenyeztetett csapatok után lehetett taózni
– folytatta sportági vezető.
De ezt is ki lehetett játszani: sok gyerek több korosztályban is szerepelt, s egy hétvégén akár két-három mérkőzésen, tornán is pályára lépett, így újabb szigorításként meghatározták a csapatonkénti maximális létszámot. Ez azokon a településeken, ahol több taós klub is működött, problémát okozott, ugyanis hirtelen kevés lett a gyerek. De így is volt, aki több sportágban le volt igazolva. Két évvel ezelőtt aztán a kormány sportáganként maximálta az éves taokeretet, így a létszámokkal már nem volt értelme bűvészkedni.
Ettől kezdve még nagyobb lett a tétje a pályázati anyagoknak,
így megnőtt a jelentősége a taóra specializálódott vállalkozásoknak. Ezek egy része csak a pályázatok elkészítésére állt rá – a 2 százalékos megbízási díj az esetenként több százmilliós tendereknél szép summa –, sok vállalkozás viszont a pályázati anyag mellett tao-támogatások megszerzését is vállalta, magyarán azt, hogy kijárja az adófelajánlást az egyes cégeknél.
Egy nagyobb klubnál, ahol százmilliós a tét, a teljes támogatási összeget ismerős vállalkozásoktól szinte lehetetlen lehívni, az pedig valószínűleg csak Felcsúton, a Puskás Akadémiánál fordul elő, hogy a cégek maguk jelentkeznek, hogy odaadnák a pénzüket
– állította a klubvezető.
„…A támogatási pénzek begyűjtése tehát igencsak nehézkes, s itt tűnnek el az első tízmilliók..”
A taózó cégek ugyanis rájöttek, szüksége van rájuk a kluboknak, s ezt ki is használják: a teljes lehívható összeg 12,5 százaléka úgynevezett kiegészítő támogatás, amellyel nem kell tételesen elszámolni. Jellemzően a cégvezetők ezt elkérik. Egy százmilliós tao esetében ez 12,5 millió forint, amit a cégnél eltesz valaki. Minimum ugyanezt kérik a közvetítőcégek is, ám mivel nekik is vissza kell osztani a taózó vállalkozásnak, így esetükben 15-20 százalék a tarifa. Utóbbi esetben máris borult minden az egyesületnél, hiszen ebben az esetben olyan pénzeket folyatnak vissza, amikről már tételesen el kellene számolni.
A tao ráadásul teljesen leépítette a szponzori oldalt,
ugyanis a cégek úgy veszik: társasági adójuk átadásával letudták támogatási kötelezettségüket, ami a profi csapatoknál komoly gond:
egyrészt a tao majdani kivezetése után rettenetesen nehéz lesz visszahozni a régi szponzorokat, másfelől a taóból papíron nem lehet fizetni a játékosokat. Elvileg legalábbis.
További részletekért mindenképpen kattintson!
