Tasó László a Fidesz országgyűlési képviselője, az elmúlt választási ciklusban számos kormányzati funkciót töltött be a főnöke bizalmából. Maradandót ugyan sehol sem alkotott, nem véletlen, hogy az utolsó mintegy egy évben egy valóságos feladatot nemigen jelentő államtitkári címet kreáltak neki.
Nem lehetett a legélesebb kés a kormányzati fiókban,
mert az új kormánynak már a közelébe sem került. Tasó is egyike azoknak a fideszes képviselőknek, akik körül csapkodtak a hullámok, de valahogyan mindig kikecmergett a slamasztikából.
Először kiderült, hogy nem a valóságnak megfelelően töltötte ki a vagyonnyilatkozatát, majd több gyanús ügyben bukkant fel a neve. Emlékezetes botrány volt a Gencsy Kúria kapcsán, amikor napvilágra került, hogy a kúria átalakítására 38,3 millió forint közpénzt ítéltek meg még 2011-ben. Érdekes módon a felújítást és átalakítást egy közhasznú egyesület vezetőjeként az akkori polgármester irányította, akit mit ad istenke, Tasó Lászlónak hívtak.
A felújítás után egy hónappal az önkormányzat 1 – azaz egy – millió forint körüli összegért adta el az épületet a közhasznú egyesületnek, amely tagjainak többsége – hiába családbarát a Fidesz – a volt polgármester munkatársa vagy rokona. Természetesen itt is minden a jogszabályoknak megfelelően történt, legalábbis akiknek kellett, süketnek és vaknak tettették magukat.
De nem szórakoztatom tovább az olvasókat
a leginkább a szalagátvágásokban jeleskedő képviselő viselt dolgaival, – tessék használni az internetes keresőt – inkább pár szót ejtenék Tasó úr újévi köszöntéséről, amely a közösségi oldalán ékeskedik. Aki megpróbálja figyelmesen olvasni és értelmezni a leírtakat, igencsak nehéz helyzetbe kerül. Az még értem, hogy
„a keleti régióban élő emberek még mindig a körülöttük levő világból, a velünk élő emberektől tájékozódik, csak másod-, vagy harmadlagos a hírgyártók véleménye.”
Nem vagyok ugyan gondolatolvasó, ezért csak feltételezem, ez azt akarja jelenteni, hogy a helyi fideszes hatalmasságok szava a mérvadó, különösen ott, ahol a közmunkából élők vannak többségben. Ezekben a településekben, aki nem a megfelelő hátsót nyalja, az sok jóra nem számíthat. De igaz ez a polgármesterekre is, hisz’ ha nem hajbókol a Fidesz helytartója előtt, fejlesztési pénzekre keresztet vethet.
Tasó képviselő irományának a gyöngyszeme azonban a következő rész:
„A jól tájékozottsághoz hozzátartozik a napi sajtó, a média csatornáinak, az internetes portálok aktuális üzenetének az ismerete. Ritkán és egyre óvatosabban nevezném „hír”-nek a kereskedelmi csatornák, a nyomtatott, az elektromos felületek közleményeit és írásait, mert tapasztalhatóan túlcsordult, elszabadult a „sajtó” -szabadság.”
Ha nem vagyok rosszul informálva,
akkor a tavaly év végén közel ötszáz médium került egy fideszes kötődésű nonprofit alapítványhoz, ajándékképpen. Vajon ezekre gondolhatott Tasó úr, s példátlannak tartja, hogy egy ekkora médiabirodalom jött létre, melyet a fideszes pártközpont irányít, csorbítva a sajtó függetlenségét. Tartok tőle, nem erről van szó.
A folytatásban. Tasó tesz a márciusi ifjakra.