Téved mindenki, aki úgy hiszi, rágcsálók vagyunk. Dehogy! Madarak…..Tízmillió szerencsétlen, gyanútlan, megvezetett madár!

Ha már nagyjából egy teljes állatkertről vitázik 0-24-ben pro, és kontra a nemzet (a naccs’uraknak, úrhölgyeknek és természetesen a K. Vezetőnek: Nemzeth. Hával. A nemzet gyomorból jöjjön, kevés pacallal. A szó végén a „hát” lazán kinyújtott nyelvvel lökjük.

Közben az öklünket lehetőség szerint toljuk a gatyánk zsebébe könyékig. Így az úrias:)

Engedjék meg, hogy a magam faék-egyszerű módján én is bővítsem némileg a repertoárt. KAKUKK! Megvan? Neeem! Nem az, ami az órában lakik. Az egy másik!

Hanem a Cuculus canorus. A kakukkalakúak rendjébe, ezen belül is a kakukkfélék családjába tartozó szárnyasjószág. Na, ugye! A 110 grammos, tollas szemétláda, akinek a tojója képes napokig figyelni a kiszemelt gazdamadarat, és amikor az elhagyja a fészkét – vagy jelen esetben az eszét – beletojja a saját tojásait. Szerencsétlen kis madarak pedig orrvérzésig etetik, sajátjukként nevelik az egyre dagadtabb kakukkfiókát, az meg csak zabál-zabál, hízik, mint a disznó. Semmi nem elég neki. Több kell! Még több.

A megtévesztett madárkák a belüket kidolgozzák, és egy idő után már a saját kölykükre, fiókáikra se marad idejük, se energiájuk. Azok vagy elmennek jószántukból, ha tudnak, ha nem, maguk lökik ki őket a családi fészekből.
Ami külön tragédia, hogy a megtévesztett, félrevezetett, becsapott madarak barommód még büszkék is, mekkora potrohos fiókájuk lett.

Na, itt tartunk! Remélem magunkra ismertünk. Mert téved mindenki, aki úgy hiszi rágcsálók vagyunk. Dehogy!

Madarak! Mind! Tízmillió szerencsétlen, gyanútlan, megvezetett madár, akinek Idetojt néhány szemétláda, dagadt kakukk egy rakat tojást.

Pechünkre mind kikeltek, és most üvöltve-rikácsolva-teleszarva a világunkat, felzabálnak mindent, amit eléjük hordunk. Azt is, amit nem.
A nagy hájas bendőjükkel itt pöffeszkednek, fenyegetőznek, követelőznek és kiszorítanak, kitúrnak mindenkit a fészekből.
Nem tűnt még fel? Milyen patkány?

Körpatkány – Kis magyar patkányozósdi

Madarak vagyunk. Buta, ostoba madarak!

Néhány zsíros, böfögő, suksükölő, őrjöngő, őrült kakukkot etetünk, hizlalunk, a magunk vesztére, fiókáink kárára. Ez a dráma! Olyanokat, akiknek köze nem lenne hozzánk.

És tudják, mi az, ami igazán riasztó? Sokan barommód, még büszkék is rá.

Ujhelyi: „nevezzük el a politikai maffiájuk időszakát „patkánykormányzásnak”! – „MSZP, légyszi, ne. Komolyan.”