Connect with us

Blogbazár

Újabb meglepi a Kedves Vezetőtől az ő bamba népének:115 milliárd, valami nyomorult kézilabdacsarnokra

orban-hanyas
Megosztás

Há’perszehogy! Még akkor is, ha eredetileg 15 milliárdról indult a licit. Hogy max. ennyibe tud kerülni. Hát nem! Ha az OKJ-s oligarchaképzőben végzett, korlátozottan írástudó tajparaszt bank-és mangalicaszerelő kisiparos és becses családja építi, akkor lazán 115 milliárdba is tud.

Mert az, egy olyan család

Nem hernyózzák el a dolgot. Nem fognak tán kínlódni szaros 15 milliárdért. Most ki a királyi oligarcha? Akkor meg? Meg amúgy is magasak az „alkotmányos költségek”, a Kedves Vezető kedves családja is nagyétkű, nekik is jó lenne megtankolni időnként a jachtokat.

Hja, kérem, sok az éhes száj, kastélyokat kell venni, várat, a teljes Balatont, mert nőnek a királyi pulyák, valahol csak pancsolni kell azoknak is, a meccsrejáró repülő is sokat fogyaszt. Ahogy mondják, drága az élet. Ráadásul ezekkel a kurva számokkal is mindig bajban voltak. M. Lőrinc tán életében nem tudta megjegyezni hány nulla is a milliárd. Sok. Legyen elég ennyi. Na, mindegy, szóval 115 milliárd lesz a kézicsarnok, amíg nem lesz több. Merthogy ez – ugye – még a papírforma.

Emlékeznek? A vizes VB. is így kezdte, aztán hol a vége?

Ja! A vége 2017-ben volt hivatalosan, de az ára még a napokban is emelkedett. Így a mostani Dél-koreai, hasonló buli duplájába került. Lett egy semmire sem jó, az eredeti tervekkel köszönőviszonyba sem lévő Duna-Arénánk – haha! Azok nem is tervek voltak. Hanem a beetetés. – meg egy kurva nagy gombóc a torkunkban, hogy ezek megint paliravettek mindenkit.

Igen, mert a szerencsétlen koreaiaknak még Mészárosuk sincs

Meg Kedves Vezetőjük sem. Nekünk meg van. És amúgy meg pont azon morfondírozok, hogy addig-addig csesztetjük ezeket a jóembereket a vagyonkájukkal, amit, amíg nem volt nálunk „keresztény szabadság” – ezen mind a mai napig besza…ööö…behalok, ha meghallom. KERESZTÉNY SZABADSÁG! pfübazmeg! – szóval amíg nem volt nálunk ez a keresztény izé, ami azt jelenti, hogy nekik mindent szabad, nekünk, a hibbant népnek, meg csak párálló szemekkel tapsolni, és megdögleni a forró, klíma és orvos nélküli, fertőző kórházakban, addig az ő vagyonkájukat még úgy hívták, hogy államkincstár….

Hol tartottam?

Ja! hogy addig csesztetjük őket a régen Magyarországnak hívott, ma már rég a nevükre telekkönyvezett háztájijukkal, míg hagyják ezt a demokratikus maszlagot a közjóval, meg a bejelentésekkel, hogy mit mennyiért (nem) építenek meg nekünk, hogy lószart fogják ezt a színjátékot tovább játszani. KÖZÜNK hozzá? Az ő pénzük, az ő homokozójuk, betonjuk, váruk, Balatonjuk, erőművük, fővárosuk. A mi (volt) országunk, életünk, nyomorunk.

Előbb-utóbb mindenki kussol, majd szólnak, ha kész. Nesztek egy újabb stadion. Ajándékba. Kórház, egyetem, szociális lakások helyett. Az minek. Orvos, tanár, fiatal úgysincs. Azok már rég politikai-gazdasági menekültek valami normális országban. Mondom: NORMÁLIS ORSZÁGBAN. Akkor?

Egy újabb meglepi a Kedves Vezetőtől, az ő bamba népének.

115 milliárdért. Ellophatták volna az egészet. Nem tették. Lehet tapsolni. MONDOM LEHET PÁRÁLLÓ, HÁLÁS SZEMEKKEL, FELÁLLVA, ÜTEMESEN TAPSOLNI!

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük