Banánköztársaság
Ujhelyi István: bolsevik tempó egy keményvonalas antikommunistától
Több évtizedet töltöttem el a politikában, sokáig voltam az első tűzvonalban, de rángattak le nem egyszer a legzavarosabb dagonyába is a kommunikációs szkanderek során. Sok mindent láttam már ahhoz, hogy legyen még olyan, ami igazán meglep, vagy felháborít. De a fideszes Kocsis Máténak most mégis sikerült – kezdte szokásos vasárnapi nyílt levelét Ujhelyi István „politikai szemtanú” közösségi oldalán.
A kormánypárti frakcióvezető eddig sem a finom stílusáról volt híres,
ő amolyan beleálló, belevaló karakter – ami bár fényévekre van az egykor még polgári eleganciát mutató elődei stílusától, de nincs ezzel semmi baj. Tulajdonképpen az is bele kell férjen valahol egy politikusi reakcióba, hogyha kellemetlen kérdéssel találkozik, akkor szánalmas menekülő rohanás helyett inkább beleáll és akár karcosabb, direkt félrevitt mondatokkal próbálja megúszni az érdemi válaszadást. Ha nagyon akarom még az is belefér, hogy egy politikus pökhendi, arrogáns és lekezelő legyen – legfeljebb a választók legközelebb elzavarják, mondván: ez a stílus ide nem való, képviselő úr.
Kocsis Máté viszont nem bátor és tökös volt, ahogy a hátsó felét kereső marketing-huszárok éljenezték az esetről készült videó megosztásaiban, de még csak nem is pusztán arrogáns, ahogy egyes jobbérzésű reakciók minősítették. Kocsis simán rongyemberként viselkedett legutóbb, amikor a Telex.hu újságírója a Magyar Nemzeti Bank, vagyis a magyar közvagyon legsúlyosabb kifosztásának ügyéről kérdezte volna a honatyát.
Azt az embert, aki a magyar emberek alkalmazottja, a törvénykező kétharmad parlamenti irányítója, vagyis – ha nem is alkotmányos előírás számára a mindenkori válaszadás a nyilvánosság számára – erkölcsi kötelessége felelős és tisztességes módon viszonyulni a közpénzből finanszírozott munkája kapcsán felmerülő kérdésekhez.
Kocsis Máté fideszes frakcióvezető
egy vidéki fórum után találta magát a minap szembe Simor Dániel és a Telex mikrofonjával, valamint azzal a nagyon egyszerű kérdéssel, hogy miért nem akadályozták meg korábban, hogy sokszázmilliárd forintot elherdáljanak a Magyar Nemzeti Banknál. Kocsis számára nyilván többszörösen kellemetlen a kérdés, hiszen a parlamenti kétharmad karmestereként neki kellett többek között a jogalkotói védvonalat tartania a Matolcsy-kör esztelen közpénzhabzsolásának utat nyitó MNB-alapítványok működése mögött. Emlékezetes próbálkozás volt például, ahogy a fideszes képviselők megpróbálták törvényi úton megakadályozni, hogy az alapítványokba kitalicskázott MNB-milliárdok nyomon követhetőek legyenek közérdekű adatigénylések útján, mondván: az odautalt vagyon
„elveszíti közvagyon jellegét”,
ilymódon az átláthatóság ezekre az összegekre már nem vonatkozik. A fideszes képviselők Kocsis Máté vezetésével megszavazták ezt a módosítást, amely végül ritkaságszámba menő módon fennakadt az Alkotmánybíróságon („de sikerült?!” – Kovács Zoltán államtitkár), így a bili egy része hónapokkal később már kiborulhatott és kiderült, hogy milyen fideszes családi- és baráti kör tömte tele magát az MNB közmilliárdjaival.
A Fidesz összes mezei képviselője, de főként döntéshozója tehát jogosan tartozik a magyar adófizető polgároknak egy valódi válasszal: miért asszisztáltak a nemzeti vagyon kifosztásához és miért csak most vették észre, hogy a magyar emberek pénzéből ferrari-gyűjtemény lett néhány fidesz-ficsúr garázsában?!
Kocsis Máté nyugodtan megtehette volna, hogy elfut a kérdés elől, de az kétségtelenül nem az ő stílusa
Ennél azért ő profibb. Megtehette volna, hogy nem válaszol, vagy megkerüli a kérdést, esetleg egyszerűen csak kidumálja magát; ebben is profi. De nem.
Kocsis Máté nekiugrott a Telex újságírójának – aki egyébként az egyik korábbi jegybankelnök, Simor András fia -, mondván az ő apja vitte ki offshore-számlákra az MNB pénzét korábban, úgyhogy neki nincs joga semmit kérdezni ebben a témában, különben is a Telex egy külföldről finanszírozott propaganda médium.
Egészen bicskanyitogató volt ez a jelenet, hanyagul rákönyökölve a szolgálati állami autó ajtajára. Azt most csak a kevésbé olvasottak kedvéért rögzítem: Simor András több mint tíz éve volt a jegybank vezetője és valóban volt egy megtakarítási bankszámlája Cipruson, amelyet az ezzel kapcsolatos fideszes kritika miatt felszámolt és magyarországi számlára tette az ott tartott, leadózott magán-vagyonát. Nem titkos offshore-számla volt és nem a jegybankból hazavitt közvagyon.
Önuralommal visszafojtott dühvel teszem hozzá: ha egy szó is igaz lett volna Kocsis vádaskodásából, az sem mentette volna fel sem a Matolcsy-klánt, sem az őket védő, őket kiszolgáló, velük esetleg kollaboráló, a nyomaikat eltüntetni akaró fideszes rablóbandát.
Több száz milliárd forint közpénzt vittek ki a közösből, ember! Hogy a megafonosok szintjén is értsék: a kőtáblára írt „ne lopj” isteni parancsolata után nincs ott egy apróbetűs rész, hogy „csak, ha előtted is loptak”.
Ami végtelenül undorítóvá tette Kocsis Máté reakcióját
– és mondom, leginkább azért, mert van olyan felkészült, hogy rutinból kimozogjon egy ilyen újságírói letámadást, ha akar -, hogy a személyeskedés leggusztustalanabb szintjére húzta le magát.
- Nincs joga kérdezni a Telex munkatársának, mert az apja korábban szintén jegybank elnök volt?
- Kocsis Máté egykori MIÉP-tagként egy keményvonalas antikommunista és mégis ilyen bolsevik tempót enged meg magának – hát, hogy van ez?!
- Hova tűnt az a polgári elegancia ebből a szebb időket látott közösségből?
Ezek után tehát nyugodtan lehet azt mondani, hogy
Kocsis Máté pedig tulajdonképpen semmit ne merjen mondani jogállamiságról és választási eljárásokról, miután az ő apja korábban közokirat-hamisításban résztvevő bűnsegédként (további bírósági eljárás vagy elmarasztaló ítélet nélkül) ügyészi megrovást kapott, amiért a 2010-es önkormányzati választás idején, Abaújlak alpolgármestereként a nagyobbik fia házába épp a voksolás előtt jelentett be több személyt is fiktív módon; ezzel módosítva a szavazásra jogosultak arányát.
Az erről szóló egyik korábbi cikk kapcsán – amellyel nyilván Kocsis Mátét akarták támadni – az akkor még józsefvárosi polgármester éktelen haragja ébredt és kikérte magának, hogy az édesapja személyében egy „becsületes magyar állampolgárt” bárki meghurcoljon, főleg politikai alapon.
Helyes, szerintem sincs köze Kocsis Máté saját politikai döntéseinek és lépéseinek ahhoz, hogy az édesapja kicsoda, vagy hogy mit tett korábban és mit nem. Ahogyan a Telex újságírójának sincs köze ahhoz, hogy mi volt az édesapja korábbi munkahelye vagy hol volt korábban bankszámlája – de az általa feltett kérdések jogosságához és alapvető szükségességéhez pedig ennek aztán végképp.
A Fidesz nem szorul rá a politikai szemtanúként megfogalmazott tanácsaimra, ráadásul elhivatott szociáldemokrataként és Európa-párti magyar hazafiként abban vagyok érdekelt, hogy minél előbb megbukjon a NER és a közös hazánk felszabaduljon a korrupt rezsim alól.
Abban ezzel együtt biztos vagyok, hogy az a szint, amelyet egyre több fideszes vezető és a hergelő-kommandó megenged magának mostanában (ide tartozik Kocsis Máté személyeskedése is) a hatalom tarthatatlanságának feszítését mutatja és bár ez a fajta új-agresszió egy szűk bázisnak még vonzó lehet, az ország jelentős többségét már érezhetően elvadítja a Fidesztől.
Lelkük rajta. A közvagyon kifosztásáról feltett jogos kérdésekre pedig mindentől függetlenül előbb vagy utóbb úgyis válaszolni kell. Csak lehet, hogy akkor már a hatalom arroganciájának pajzsa sem nyújt majd hamis védelmet.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
