Ungvári Tamás: a mi hazánk és az ő hazájuk megkülönböztetése az orgiáját üli

Emlékezni, őrtüzeket gyújtani kötelesség, a politika eszmékből is áll, nem csak mondatokból – mondta Ungvári Tamás a Népszavának adott interjújában.

Emlékezni kötelesség

Ungvári beszélt arról, hogy az általa létrehozott alapítvány gondozásában hamarosan a boltokba kerül egy magyar nyelvű válogatás Löw Immánuel rabbi műveiből. Löw Immánuel Kossuth tábori rabbijának a fia volt. Világhírű vallástörténész, nyelvész és botanikus, 90 esztendős korában, 1945-ben esett áldozatául a holocaustnak:

“Először is emlékezni kötelesség, ami nem lehet csak üres szó. Másrészt lehetetlen, hogy van egy magyar tudós, a legtöbbet idézett tudós a szakmájában, itthon pedig nyoma sincs.” /….. / “Dönthettünk volna Szerb Antal, vagy Nagy Lajos mellett is, lassan már senkit nem ismernek, az emlékezet fekete lyuk lett, ami mindent és mindenkit magába szív. Én meg azt gondolom, hogy amíg élek, addig az a dolgom, hogy a feledés ellen akár egyszemélyes partizánháborút vívjak. Löw a zsidó asszimiláció legnagyobb híve volt, már csak ezért is fontos, hogy munkásságának nyoma legyen.”

“Ezennel a felvilágosodást kitöröltük a történelemből”

Az író két éve hatalmas monográfiát jelentetett meg a felvilágosodásról. Abban idézte Goebbelst, aki Hitler hatalomátvételekor azt mondta: ezennel a felvilágosodást kitöröltük a történelemből. Ennek kapcsán szóba került – nem hasonlítva az Orbán-rendszert a Harmadik Birodalomhoz –  miért van az, hogy az autoriter magyar kormányfő is megtagadja a felvilágosodást:

“A nemzetállam és a felvilágosodás együtt született meg, de ölik egymást, mint Káin és Ábel. A nemzetállam fojtogatja a felvilágosodást, a felvilágosodás kritizálja a nemzetállamot. ” /…… / “Igen, a mi hazánk és az ő hazájuk megkülönböztetése az orgiáját üli. Hol van itt a szabadság, egyenlőség, testvériség? “

Egyívásúak

Ungvári úgy gondolja, nehéz kibékíteni őket, mert egyívásúak, ugyanabban a pillanatban születtek, vértestvérek. Ezzel együtt: szörnyű látni ezt az állapotot. Szóba került, vállalkozhat-e ma bárki is arra, hogy a világ totalitását leírja:

“Ha nem is vállalkozhat rá, de hozzá tud tenni valamit az egészhez. Komolyság kell hozzá, mert a történelem élő valami, amihez föl kell nőni. Másrészt soha nem volt tisztességes felvilágosodás Magyarországon. Jászi Oszkárt kiűzték, Károlyi Mihályt leverték. Mit akarunk? Nagy erővel neki kellene látni ennek a munkának.”

Hiányzó polgári tempó

Úgy gondolja, ami a mai társadalomból hiányzik, az a polgári tempó. Nem tetszik neki, hogy az utcán azt kiabálják, hogy vesszen x, y, mert ez nem polgári:

“Akárhogyan gyűlölöm is x-et, vagy y-ont, nem üvölthetem, hogy vesszen, hogy takarodjon, még ha igazam van, akkor sem. Egy társadalmi közösséget igenis összetart a szokás és a modor. Ha ezt a bordázatot a társadalom kimetszi magából, nem jut előbbre. Nekem az sem tetszik, hogy valakinek az arcába nyomnak egy magnót, vagy egy telefont.”/…. / “A társadalmi modor a társadalom lelki állapotát mutatja, az emberek egymáshoz való viszonyát. Anyám azt mondta: ha bárki megelőz téged a köszönésben, erkölcsileg elvesztél. Igaza volt.”

Kihalt egy nemzedék

Hangsúlyozta, ő maga még békebeli egyetemi tanár volt. Békebeli, mert az egyetemi tanár valamikor méltóságos úr volt. Nem az úr, a méltóság hiányzik. Kihalt egy nemzedék. Neki meg az életében nem tudja, hogy hányadik hulláma jött az új undokoknak:

“Úgy nem írunk, ahogyan ők írnak, a magyar mondat nem tűri őket. Lesz belőlük persze valami, főfogalmazó, intézeti igazgató, mind jó állás, de a feladat nem teljesedik be. Előbb-utóbb valaki körülnéz majd, és azt mondja, hát nem csináltok semmit, csak a rengeteg pénzt osztjátok egymás között. Előbb lesz vége, mint ahogyan képzelik, mert a piacon meg kell tudni élni, egy cikket meg kell tudni írni, annak kell legyen eleje, közepe, vége. A szomorúságtól ez mégsem óv meg. Ami például az akadémiával történik, az felfoghatatlan.” /…… / “Az ellenzék állapotát meg rossznak látom, ügyetlen, szellemileg gyenge. És őket sem érdekli a kultúra.”

Szomorúan állapította meg, minden megy jobbra, mert a társadalmi olló oly mértékben nyílik, hogy az alsó középosztály lett a forradalmi osztály, amely a Brexitre szavazott:

“Magyarországon például van egy tömeg, amely abba is belenyugszik, ha tapossák. Az ellenzék meg értelmetlen jelszavakat kiabál: álljunk ellent. Hát, nem vagyok én Ohm. A politika eszmékből is áll, nem csak mondatokból.” /…… / “Én azért csalódtam, mert van egy hatalmas kulturális termelés, kiváló írókkal, de egyre szárad ez a termékeny föld. Az értelmiség is felelős önmaga sorsáért.”

A demokrácia napi népszavazás, nem négyévenkénti

Ungvári szerint annak a liberális demokráciának, amely 1990-ben virágcsokrot kapott nincs vége, továbbra is érvényesek a hozzá kötődő értékek:

“De a demokrácia napi népszavazás, nem négyévenkénti. Naponta meg kell küzdeni a társadalmi normákért, a törvények betartásáért, a zebrák felfestéséért. Napi küzdelem, ha egyetlen nap kimarad, akkor halmozódik a mocsok. Az éhes ember meg nem tud folyton figyelni. Marad egy ország, amely hagyja, hogy zsidózzanak, cigányozzanak.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük