Utcanevek, „patrióták”, Akadémia

No meg egy „Magyar Nemzet”-es „sajtómunkás” és Salgótarján.

„Címeres gazemberek”

A „Magyar Patrióták Közössége” fölkeltette a „Magyar Nemzet” érdemdús munkatársának figyelmét, mégpedig bizonyos utcanevek megváltoztatásának követelésével. Igazán „sajnálatos”, hogy Salgótarjánban elbukott ez az igény…

Hiszen – mint azt az érdemdús szerző írja – „címeres gazemberekről” van szó, és fel is sorol közülük néhányat: Dimitrov, Fürst Sándor, Kállai Éva, Kilián György, Kun Béla, Marx, Rajk László, Szabó Ervin, Szamuely Tibor, Vorosilov, Zalka Máté… 

Salgótarján pedig a következő utcaneveket védte meg (lám, lehet „megvédésről” beszélni irónia nélkül is…): Lőwy Sándor út, Madzsar József utca, Szabó Ervin út, Tanács út, Zalka Máté út, Frankel Leó út, Május 1. út.

Ami engem illet, látni vélek a fölsoroltak között néhány olyan személyt, akit szerintem csak „címeres gazember” vagy hatökör nevezne „címeres gazemberek” közül valónak – például, teljességre nem is törekedve: Fürst, Sallai, Kilián, Kállai Éva, Szabó Ervin, Frankel Leó, Zalka Máté, Lőwy Sándor, Madzsar József…

Vagy például Marx.

Az érdemdús szerző által fölsoroltak között vannak olyanok, akiknek nevét demokráciában közterület nem viselhetné – például Szamuely Tibor. De többségük nem gazermberségével, netán terrorista múltjával vívhatta ki a „patrióták” és az érdemdús szerző ellenszenvét – mivel nem volt olyan múltjuk. 1919-hez sem lehetett közük, ahhoz meg, ami 1945 után történt… Az érdemdús szerző inszinuációjával ellentétben, 1956. december 8-ához sem volt, nem lehetett semmilyen közük.

Hát akkor mi a baj velük..?

Lehetne éppen azt mondani, hogy netán nem voltak elég érdemdúsak, mint például a „Magyar Nemzet” szerzője. De nem mondhatjuk, mert a „címeres gazemberek” közé soroltatnak.

Tekintsünk most el a Tanács és a Május 1. nevű „címeres gazemberektől”, nézzük csak a többieket.

Kénytelen vagyok azt gondolni, hogy „bűnük”, miképpen például Ságvárié is, az, hogy kiálltak és harcoltak a magyar érdekekért, szemben Horthy majd Szálasi Magyarországával, szemben a nácikkal és nyilasokkal. E „fölháborító” bűnt tetézték azzal, hogy többen életüket áldozták a hazáért… De Sallai és Fürst „gaztette” sem feledhető, elvégre volt képük az áldozat szerepét eljátszani egy koncepciós perben…

Üzenet – lóhátról

Az embernek az a benyomása támad, hogy a „patrióták” és az érdemdús szerző meg lapja szerint egyszerűen nem lehet ebben az országban senki emlékezésre méltó hős, hazafi, aki baloldali, netán kommunista. Nyilván ezért a Nagy Imrét és társait érő gyalázkodások sora is. Megbocsáthatatlan a „hazával” való szembefordulás, még akkor is, ha a „hazát” csendőrök, nyilasok, Wass Albert és Nyirő József jelenti… Ráadásul a fölsoroltak többsége – talán Tanács és Május 1. kivételével, bár nem tudhatjuk – zsidó származásúak…

A salgótarjáni önkormányzat az MTA bizottságának véleményére támaszkodva döntött az utcanevek megtartása mellett. Erre reagált az érdemdús szerző, a következő szavakkal: „Csókoltatom az akadémikusokat…”

Egyenrangúak ritkán beszélnek így, de a szerző nyilván nem is egyenrangú: lóhátról szól az akadémikusokhoz… Éppen időben, nyilván véletlenül. Most, amikor azt a szerencsétlen, magát világhírű matematikusnak és az MTA elnökének képzelő Lovász Lászlót is kioktatták, merre hány méter…

Az egész rövid írás nagyjából a prostisrácok szintjét éri el – bizonyára jó eséllyel hivatkozik rá a „közmédia” vagy legalábbis a Hír Tv. Akkor pedig a megyei lapok is…

Így lehet manapság érdemdús szerző valaki.

Van azonban ennek az Akadémia szempontjából is érvényes tanulsága! Ama bizoccság ugyanis, bár igyekezett valamelyest mértéktartó maradni, ám kétségkívül olyasmit teljesített, a hatalom kívánságának, parancsának engedelmeskedve, ami egyszerűen nem az Akadémia dolga.

Tudhattuk előre is: nem érte meg.

https://varosikurir.hu/a-magyar-nemzet-ismetelt-meggyalazasarol/