Budapesti hétköznapok
Üvölteni tudnék…de csak sírok…csendben – kommentelték, hogy befejezi a Kultúrbrigád
„Röviden: tavasszal végleg befejezzük. Nem fogunk színházat csinálni. Nem fogjuk játszani az előadásainkat. Sok minden vezetett ide. Fájdalom és szomorúság van bennünk, de nem tudtunk másképpen dönteni. Mindent köszönünk nektek!” – kezdték a Kultúrbrigád alkotói közleményüket.
„A kivéreztetés előbb-utóbb elvégzi a dolgát…”
„Aki a hosszabb változatra kíváncsi, annak meg is indokoljuk, miért jutottunk erre. Nagy reményekkel indultunk neki az új évadnak, tele szándékkal és ötlettel, de a mai helyzetben nem tehetünk úgy, mintha lenne biztos jövőkép, mintha lenne biztos talaj alattunk, mintha normális versenyhelyzetben lennénk, mintha nem lejtene a pálya brutálisan mások felé. Mintha nem valamilyen nagy egzisztenciális válság közepén lennénk.
Mi is emberek vagyunk, itt élünk, látjuk, hogy ami az általános drágulás előtt belefért, az most nem fér bele, mert nem keresünk még csak megközelítőleg sem annyival többet, mint amennyivel többe kerül az életünk. Ezért sincs lehetőség további jegyáremelésre, sőt, így is egyre többen és többen szorulnak ki abból a közösségből, amely megengedheti magának, hogy színházba járjon. Mi mindenkinek csinálunk színházat, nem is akarjuk tovább emelni a jegyek árát.
Nem normális, hogy hozzánk ennyivel drágább járni, mint sok más helyre, miközben a valódi (tehát nem a hivatalos, hanem a mindennapokban, a boltban megjelenő) infláció miatt még drágábbnak kéne lennie, de már ez is csak nehezen vagy ritkábban megfizethető.
Egy színház, aminek nincs bemutatója, valójában múzeum
De mi nem akarunk az lenni. A színház élő, impulzív, jelen idejű művészet, nem válhat skanzenné, márpedig a jelenlegi helyzetben új előadást (ami a szándékaink újrafogalmazását, a jelenre történő valódi reagálást jelentené) nem tudunk létrehozni.
Vagy hosszútávon halunk meg, vagy gyorsan – más lehetőség nincs. Akkor legyünk túl rajta.
Igen, a hosszú évek óta tartó kivéreztetés előbb-utóbb elvégzi a dolgát. És nem csak magunkról beszélünk: azt látjuk, hogy a kivéreztetés társadalmi szinten zajlik, ami kihat az élet minden területére – nézőkre, művészekre, háttérdolgozókra, ránk mindannyiunkra.
El kell fogadnunk, hogy erre a kabátra nem tudunk gombot varrni. És az igazat megvallva torkig vagyunk az áldozatszereppel. Torkig vagyunk az erőpolitikával, elegünk van az alsóbbrendű állampolgárság érzéséből, tele van a tökünk a magyarázkodással, a folytonos kifeszítettség-érzéssel, a túlélési kísérletekkel.
Nem akarunk újra és újra pénzt kérni tőletek, képtelenség rátok testálni a fenntartásunk felelősségét
A színház jó esetben szabad játék a színpad és a nézőtér között, és amikor ilyen, a világ legcsodálatosabb dolga.
Szerintünk vagy szabadon érdemes játszani – vagy sehogy. A folyamatos prés, stressz és nyomás pedig éppen a szabad játék lényegét veszi el.
Tavaszig játszunk még, nemcsak mert szerződések kötnek minket, hanem mert morálisan is úgy gondoljuk, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy partnereink, kollégáink és művészeink ne egyik pillanatról a másikra kerüljenek teljesen új helyzetbe, és hogy együtt el tudjunk köszönni a számunkra nagyon fontos előadásoktól. Tehát a következő hónapokban, de legkésőbb tavasszal fogjuk utoljára játszani ezeket az előadásokat:
- Az Őrült Nők Ketrece,
- Isteni végjáték,
- Igenis, miniszterelnök úr!,
- Holt költők társasága,
- 12 dühös ember,
- Egy, kettő, három,
- Mefisztó,
- Az öldöklés istene,
- A félelem megeszi a lelket,
- Varázsnagymama,
- Holtverseny,
- A bogyósgyümölcskertész fia,
- Anya csak egy van és
- Nézz le!.
Már nem vesszük elő, tehát elbúcsúzni már nem fogunk tudni tőlük:
- Hannibál tanár úr,
- A trianoni csata.
Járjatok független színházba, amíg még lesznek ilyenek. „Éljetek! Éljetek és ne féljetek. Szeressetek. Legyetek boldogok, legyetek nyitottak, legyetek szabadok! Maestro, zenét!”
A hozzászólásokból…
„Ne menjetek messzire!!! Apukám mindig azt mondta hogy: egyszer minden repülő földet ér. Hiszem, hogy ez a 14.éve a levegőben lévő repülő is hamarosan leszáll, és azt is hiszem hogy egyszer majd lesz egy olyan Politikai vezetés eme kicsi országunkban ahol szabadon lehet színházat csinálni, ahol lehet szabadon reflektálni a közéletre, mert a színháznak ez is a dolga, többek közt. 2026-ban találkozunk !!!”
„Gyűlölök olyan helyen élni, ahol ez megtörténhet.”
„Ebbe az országba halni jár a boldogság, a remény és a kultúra. A borzasztó szomorúságom mögött teljesen megértem a döntéseteket, mert a saját bőrömön érzem, hogy minden nappal egyre nehezebb itt élni és működni. Nem tudok okosat mondani, csak keserűt…életre szóló élmény volt a Veletek töltött 5 év, mióta rendszeres nézőtök vagyok, és szívből köszönök mindent!! Bár milliárdos lehetnék, és segíthetnék!”
„Ne már. Nem hiszem el, hogy ne legyen olyan színház amelyik ne fogadná be ezeket a zseniális és hiánypótló darabokat főleg hogy állandó telt házzal mennek alig lehet jegyet szerezni. „
„A fene ebbe az országba! Itt minden ami ér valamit ellehetlenedik ” „Az ország szégyene, hogy ez megtörténhet….”
„Üvölteni tudnék…de csak sírok…csendben”
„Felhívnàm a hétvégi lottómilliárdos FIGYELMÉT!!!! ….de tudom, nem mindenki gondolkodik ugyan úgy. Amíg játszotok, addig szívvel, lélekkel Veletek vagyunk”
„Köszönöm az eddigi csodálatos előadásokat. Sajnos, ezt már akkor lehetett sejteni, mikor kiraktak Titeket az Átriumból. „
„Annyira szomorú így végigolvasva, mert mindenre igaz, ami körülöttünk van, zajlik…bezár, elfárad, megszünik, meghal, végetér, belefárad, feladja, elmegy, eltűnik…”
„Értem amit írtok, és nem értek egyet. Az, hogy egy színházjegy annyi mint egy mozijegy, és töredéke egy koncert jegy árának, az a kultúra leértékelése. Sokan megengedhetik maguknak a magasabb árakat. És tudom, én is itt élek, hogy sokan nem. Erre pl. lehetne korlátozott kedvezményeket adni… De ez a ti életetek, a ti döntésetek.”
„Felfoghatatlan. Még évszázadokkal korábban is voltak mecénások, akik ilyenkor megmentették a kultúrát (vagy éppen megmentőként tetszelegtek, én már azt is letojnám, ha valaki csak szimpla népszerűségből bevállalná)… most ők hol vannak? 🙁 Nincs egy olyan kóbor milliárdos, akinek ez fontos lenne?”
„Mondjuk a fővárosi közgyűlés dönthetne úgy, hogy fővárosi fenntartásúvá tesz benneteket. Csak hangosan gondolkodom.”
Szerző
