Vajda Mihály: Tán tényleg az lenne a jó, ha megkoronáznánk Orbánt

Az elmúlt hét talán legnagyobb vitát kiváltott interjúját Vajda Mihály filozófus adta. A Széchenyi-díjas egyetemi tanár, az MTA rendes tagja igencsak szókimondóan fogalmazott, amikor napjaink Magyarországáról, a jelenlegi hatalmi berendezkedésről mondott véleményt. Nem rejtette véka alá mit is gondol Orbánról, és a kormányfő nevéhez köthető rendszerről.

Biztosak vagyunk abban,

hogy a szemlénkben kiragadott részek, az azokhoz fűzött megjegyzéseink a Városi Kurír olvasói között is vitát gerjesztenek. Nem is titkoljuk, eleve ezzel a szándékkal adjuk az írást közre: magunk is kíváncsiak vagyunk, hogy a közélet iránt érdeklődők mit gondolnak a filozófus által megfogalmazottakról.

„Politikusi erény kritikus helyzetben is jövőbelátónak hazudni magad…”

Vajda szerint politikusi erény kritikus helyzetben is jövőbelátónak hazudni magad. A népnek, különösen a mi magyar népünknek fontos, hogy valaki mindig mondja meg, mi a helyzet, mit kell csinálni, mitől lesz biztonságos, kiszámítható az élet, a világ. Ezért szerették Ferenc Jóskát, Horthy Miklóst és Kádár Jánost. S most ezért szeretik Orbán Viktort is: Orbán nem nyugat felé akarja vinni az országot, hanem Kádár népének az élre állt:

„Orbán pedig simán beletörődött, hogy nem kell nyugatosítás, hiszen, mint utóbb kiderült, nincs meggyőződése. Illetve egy ideig az a meggyőződése, hogy liberális demokráciára van szükség, aztán meg az, hogy keresztény illiberalizmus kell. Ami egyik oldalról elvtelenség, a másik oldalról viszont úgy tűnik: Orbán ma az egyetlen alkalmazkodóképes magyar politikus, és kizárólag ő képes kitalálni újat a nem működő szisztémák helyére.”

„Nincs hite, nincs ideológiája…”

Orbán mindent a maga hatalmi ambícióinak rendel alá. Nincs hite, nincs ideológiája. Annyit tett ehhez hozzá Vajda, azt azért átgondolhatná, hogy a mai világban képes lehet-e egy tízmilliós ország maga dönteni a sorsáról. Amúgy nyilván átgondolja -tette hozzá. És tudja jól, hogy hülyeséget beszél. De nem is magával akarja elhitetni ezt a mesét, hanem a választóival meg a pártjával:

„Pár tyúklépés Putyin felé, néhány gesztus Erdogannak, egy kis mókás és tudománytalan kipcsakozás , aztán visszaaraszolás a németekhez meg Brüsszelhez. Húzd meg, ereszd meg. Legyünk őszinték… Mondjuk, én lehetek is, mert nem vagyok politikus, míg egy politikus kénytelen hazudozni, amivel semmi baj, de illik eltalálni a mértéket; ahogy Bibó fogalmazott: hazudni lehet itt-ott, sőt, muszáj is, de hazugságra építeni politikát nem lehet. Na, szóval én őszinte vagyok, s azt látom, Orbánt nem az érdekli, hogy Magyarország legyen önálló, független, hanem az, hogy ő, Orbán Viktor legyen önálló és független, ő egyedül határozza meg a magyar politikát.”

„… minden volt már és annak az ellenkezője is…”

Orbán az elmúlt három évtizedben minden volt már és annak az ellenkezője is a magyar politikában. Többször változtatta „elveit”, „értékrendjét”, mint más rendes ember az alsóneműjét. A professzor szerint:

„Semmi más nem foglalkoztatja a világból, kizárólag a saját hatalma. 2010 óta minden mozdulata arra irányul, hogy őt a hatalomból kirakni ne lehessen. És nyerőben van, köszönhetően a választók felével, szűk hárommillió szavazattal felépített kétharmados valaminek, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, amivel lebontotta a mindenkori hatalmat kordában tartani hivatott demokratikus fékeket, ellensúlyokat.”

Vajda Mihály:"A falu népe már nem foglalkozik mezőgazdasággal. Utolsó „háziállata” a 132 csatornán sugárzó lapostévé"