Az elmúlt hét talán legnagyobb vitát kiváltott interjúját Vajda Mihály filozófus adta. A Széchenyi-díjas egyetemi tanár, az MTA rendes tagja igencsak szókimondóan fogalmazott, amikor napjaink Magyarországáról, a jelenlegi hatalmi berendezkedésről mondott véleményt. Nem rejtette véka alá mit is gondol Orbánról, és a kormányfő nevéhez köthető rendszerről.

Biztosak vagyunk abban,

hogy a szemlénkben kiragadott részek, az azokhoz fűzött megjegyzéseink a Városi Kurír olvasói között is vitát gerjesztenek. Nem is titkoljuk, eleve ezzel a szándékkal adjuk az írást közre: magunk is kíváncsiak vagyunk, hogy a közélet iránt érdeklődők mit gondolnak a filozófus által megfogalmazottakról.

“Politikusi erény kritikus helyzetben is jövőbelátónak hazudni magad…”

Vajda szerint politikusi erény kritikus helyzetben is jövőbelátónak hazudni magad. A népnek, különösen a mi magyar népünknek fontos, hogy valaki mindig mondja meg, mi a helyzet, mit kell csinálni, mitől lesz biztonságos, kiszámítható az élet, a világ. Ezért szerették Ferenc Jóskát, Horthy Miklóst és Kádár Jánost. S most ezért szeretik Orbán Viktort is: Orbán nem nyugat felé akarja vinni az országot, hanem Kádár népének az élre állt:

“Orbán pedig simán beletörődött, hogy nem kell nyugatosítás, hiszen, mint utóbb kiderült, nincs meggyőződése. Illetve egy ideig az a meggyőződése, hogy liberális demokráciára van szükség, aztán meg az, hogy keresztény illiberalizmus kell. Ami egyik oldalról elvtelenség, a másik oldalról viszont úgy tűnik: Orbán ma az egyetlen alkalmazkodóképes magyar politikus, és kizárólag ő képes kitalálni újat a nem működő szisztémák helyére.”

“Nincs hite, nincs ideológiája…”

Orbán mindent a maga hatalmi ambícióinak rendel alá. Nincs hite, nincs ideológiája. Annyit tett ehhez hozzá Vajda, azt azért átgondolhatná, hogy a mai világban képes lehet-e egy tízmilliós ország maga dönteni a sorsáról. Amúgy nyilván átgondolja -tette hozzá. És tudja jól, hogy hülyeséget beszél. De nem is magával akarja elhitetni ezt a mesét, hanem a választóival meg a pártjával:

“Pár tyúklépés Putyin felé, néhány gesztus Erdogannak, egy kis mókás és tudománytalan kipcsakozás , aztán visszaaraszolás a németekhez meg Brüsszelhez. Húzd meg, ereszd meg. Legyünk őszinték… Mondjuk, én lehetek is, mert nem vagyok politikus, míg egy politikus kénytelen hazudozni, amivel semmi baj, de illik eltalálni a mértéket; ahogy Bibó fogalmazott: hazudni lehet itt-ott, sőt, muszáj is, de hazugságra építeni politikát nem lehet. Na, szóval én őszinte vagyok, s azt látom, Orbánt nem az érdekli, hogy Magyarország legyen önálló, független, hanem az, hogy ő, Orbán Viktor legyen önálló és független, ő egyedül határozza meg a magyar politikát.”

“… minden volt már és annak az ellenkezője is…”

Orbán az elmúlt három évtizedben minden volt már és annak az ellenkezője is a magyar politikában. Többször változtatta “elveit”, “értékrendjét”, mint más rendes ember az alsóneműjét. A professzor szerint:

“Semmi más nem foglalkoztatja a világból, kizárólag a saját hatalma. 2010 óta minden mozdulata arra irányul, hogy őt a hatalomból kirakni ne lehessen. És nyerőben van, köszönhetően a választók felével, szűk hárommillió szavazattal felépített kétharmados valaminek, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, amivel lebontotta a mindenkori hatalmat kordában tartani hivatott demokratikus fékeket, ellensúlyokat.”

1 hozzászólás

  1. A filozófus talán ott téved, hogy a népnek nem “megfelel” a jelenlegi állapot, hanem egyszerűen mindegy. Mert hogy nincs választási helyzetben. Még az sem jutott el hozzá, hogy választania kellene. (Erről vannak felmérések. És akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek vagy így, vagy úgy megmondják, hová kell húzniuk az ikszet.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét