Connect with us

Kerítésen innen

Varga Judit 2.0 – Újabb posztban írja meg igazságát

Úgy látszik hogy itt minden kiszivároghat, kivéve azt, hogy miért, és kinek a jóvoltából kapott kegyelmet káendre!!!!!!!?
4 of 4Next
Use your ← → (arrow) keys to browse
Megosztás

3. Hangfelvétellel fenyegetés No.3

Így érkezünk meg a harmadik eseményhez. Amikor Dezső András, a HVG újságírója megkereste Pétert a rendőrségi jegyzőkönyv ügyében, Péter egy ideges üzenetet küldött nekem, amiben arra akart rávenni, hogy állítsam le őket és tisztázzam, hogy „semmilyen erőszak nem történt egy szokásos házastársi vitán kívül”. Harmadszor sem engedtem a fenyetőzésének, erre sem válaszoltam semmit. Amikor kiraktam a kapcsolati erőszakos videót a Facebookra, úgy, hogy meg sem szólítottam benne, nagyon bepöccent és újra megfenyegetett. Nem voltam tehát meglepődve. Számítottam rá. De amit tett, az döbbenet. Arra nincsenek szavak.

Végül engedjenek meg néhány szót a jelenlegi közállapotokról

Lojalitás, fegyelmezettség, csapatjáték. Aki a közösséget akarja szolgálni, ezekkel a tulajdonságokkal, úgy gondolom, rendelkeznie kell. Magyar Péterben egyik sincsen. Nagy csalódás volt ez nekem a saját életemben is, mikor rájöttem, kivel kötöttem össze azt 27 éves koromban. Magyar Pétert nem érdekli a haza, csak a saját sorsa.

Az árulás lehet izgalmas, de semmiképpen sem lehet alapja valami jónak és nemesnek. Elárulni a családunkat és a barátunkat nem teljesítmény, hanem bűn. Arra pedig már szavak sincsenek, ha az árulást valaki azzal magyarázza, hogy a családja védelmében tette, amit most már nem tud garantálni.

Gondolják meg, kinek adnak kreditet. Főleg, ha politikai stratégiai befektetők. Én már egyszer nagyot tévedtem és nagy árat fizettem érte.
Fel vagyok készülve arra, hogy Magyar Péter kegyetlen nárcisztikus dühe mit fog majd rám zúdítani emiatt. Ismerem minden szófordulatát, fonák és rosszhiszemű gondolkodásának minden szegletét. De én már nem félek Magyar Pétertől. Rettegtem, sírtam eleget. Most, hogy végre visszanyertem a saját életemet, lesz elég időm, hogy a három fiamat felkészítsem arra, hogyan viseljék majd méltósággal egy életen át az édesapjuk árulásának a terhét. Erőss Pál és Mádl Ferenc tiszta, becsületes öröksége után, Magyar Péter új fogalmat teremtett a magyar árulók szótárában.
UI.: A jelen írás terjedelmi okokból nem tartalmaz minden történetet. Tudom folytatni.”

Csak úgy…

Egy vélemény a közösségi médiából:

„Akkor most elszórakoztatlak benneteket az egyik kedvenc tevékenységemmel, amit amúgy sokszor, sok helyen tanítottam is: a szoros szövegelemzéssel.

Állítás: Varga Judit posztját – illetve annak számos részletét, például ezt: „Az az ember volt képes erre, akit 3 fiúgyermekkel ajándékoztam meg. Az az ember tette ezt velem, akinek szeretettel és reménykedéssel adtam számtalan esélyt az újrakezdésre a kapcsolati erőszak szörnyű évei során”- nem Varga Judit írta.

Kérdések: ki miért hogyan és mit mond.

Válasz: 1. a volt igazságügyminiszter beszél, egy anyagilag jólszituált, biztonsági őrökkel védett és különleges lehetőségekkel bíró asszony. Aki többször is kifejtette – miközben mostani állítása szerint családon belüli erőszak áldozata volt -, hogy a munkakörébe tartozó isztambuli egyezményt nekünk, Magyarországnak nem kell aláírni, mert megoldjuk ezt a problémát anélkül is.

2. Azért szólal meg, mert a volt férje elkövetett ellene valamit, most. Nem régen, nem a múltban, hanem most.

3. Röviden mondhatnám azt, hogy „ember így nem beszél”, de inkább azt írom, hogy egy nő nem mond olyant, hogy „megajándékozta a férjét gyerekekkel” – ezt tipikusan férfiak mondják a feleségükről. Pláne nem mond olyant, mintegy nyomatékul vagy fokozásul, hogy „fiúgyermekekkel”, ezt ugyanis többnyire a férfiak tartják különleges szerencsének, nem a nők.

Varga Juditot az különbözteti meg a családon belüli erőszak áldozataitól, hogy a többségtől eltérően neki számos eszköz állt a rendelkezésére, hogy megszabaduljon tőle, sőt: megszabadítson másokat is (megjegyzem, ez amúgyis kötelessége lett volna). Varga simán magára vállalja, hogy nem ismerte a gyerekei apját, azt a pasit, akivel együtt élt:

„A volt kollégák, közeli barátok mondják el, ki is ő valójában.”

Ezt épelméjű ember magától nem írja le, és nemcsak azért, mert nyomorúságos helyzetében tojik arra, hogy mit mondanak a volt kollégák, hanem mert ezt a szégyent – hogy nem ismerte, akivel összekötötte az életét – magától nem vállalja az ember.

Ezt is diktálták neki.

És még nem tudom, hogy mi mindent, minden esetre a normalitás hiányzik erősen ebből a posztból, meg a személyesség. Ez egy hivatalos marhaság, elég rosszul fogalmazva. És ha mind igaz lenne, akkor csak egy kérdés marad:

  • ilyenek a mi kormánytagjaink?
  • megannyi hazug, a privát problémái megoldására is képtelen ember?
  • ezek kezében vagyunk?

Szerző

4 of 4Next
Use your ← → (arrow) keys to browse