Vásárhelyi Mária keményen az egyházak és a mindenkori hatalom egymásra találásáról

Édesanyám élete utolsó éveiben a magyar egyházak és az állambiztonsági szolgálatok dokumentumainak feldolgozásával foglalkozott. Amikor szóba került, hogy éppen hol tart a munkájában minden alkalommal elszörnyedve mondta, hogy korábban soha nem olvasott annyira visszataszító irámányokat, mint a különböző egyházak vezetőinek és papjainak egymásról és a híveikről szóló feljelentései.

Bár ő világéletében meggyőződéses ateista volt, láttam rajta,

hogy kifejezetten megrendíti mindaz, amivel a dokumentumok olvasása során szembesült. Mert szörnyű is belegondolni, hogy azok az emberek, akikben híveik feltétel nélkül megbíznak, és akikre legféltettebb titkaikat bízzák, nem egyszerűen visszaélnek ezzel, hanem kiszolgáltatják híveiket a diktatúra kénye-kedvének. Mindez most arról jutott eszembe, ahogyan az un. történelmi egyházak Iványi Gábor és a MET-ügyében viselkednek, nemcsak most, hanem már 10 éve. Nemhogy tűrik, hanem hallgatásukkal támogatják a kormány Iványiékkal szembeni bosszúhadjáratát, ahogy szó nélkül tudomásul vették azt is, ahogyan az állam vindikálta a jogot ahhoz, hogy – nyilvánvalóan politikai szempontok szerint eldöntse melyik felekezet számít egyháznak, és melyik nem. Ez nemcsak az állam és az egyház szétválasztásáról szóló demokratikus hagyománynak, hanem az egyházak küldetésének a megtagadása is. Az un. történelmi egyházak vezetői egész egyszerűen eladták a hitüket és hivatásukat, és a hatalomhoz dörgölőznek, ahelyett, hogy Istent és a hívőket szolgálnák.

Aki pedig nem áll be a sorba, azt kitúrják, ellehetetlenítik

És ez nálunk mindig így volt. Az első világháborúban megáldották a fegyvereket, a második világháborúban szó nélkül asszisztáltak százezrek elhurcolásához, meggyilkolásához, és megtűrték maguk között az összes antiszemita nyilast, a Kádár-rendszer idején pedig a papok közel 10 százalékát szervezte be a diktatúra titkosszolgálata. Persze voltak köztük, akiket zsaroltak, fenyegettek, de szép számmal olyanok is, akik egyszerűen “hazafias” alapon vállalták az együttműködést, mindenféle előnyökért. Ha jól sejtem az összes un. történelmi egyház legfelső vezetője dolgozott a titkosszolgálatoknak. És ugyanezt láthatjuk ma is. Pénzért, befolyásért, előnyökért a politika, a hatalom szolgálatába szegődtek, elárulva hitüket és híveiket. Iványi Gábort és egyházát ma ugyanúgy üldözi a hatalom, mint a Kádár-rendszer idején, csak azért mert autonóm, szabad egyházként, az elesettek és rászorulók segítőjeként és nem a hatalom szolgálójaként élik meg hitüket.

egyházak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük