Vértes András: nincsenek halhatatlan miniszterelnökök, akik csak jót csinálnak

Nem szabad úgy szétszakítani a társadalmat, ahogy most van, mert ez súlyos gazdasági károkkal jár mondta Vértes András, a Gazdaságkutató Zrt. elnöke a Vasárnapi Híreknek. 

A magyar gazdaság az uniós pénzek nélkül is megállna a lábán:

„Magyarország évente átlagosan 1000 milliárd forint ingyen pénzt kap az Európai Uniótól. Ez a befizetések és a különféle alapokból érkező összegek különbözete. Egy közreműködésünkkel készült elemzés azt hozta ki, hogy az uniós források nélkül körülbelül  1,5  százalékkal  lenne  kisebb  a  magyar GDP, tehát 2,5 százalék körül lenne a gazdaság éves növekedése.”

Napjainkban Magyarországon  az  állam  nagyon erőteljesen  beavatkozik  a  gazdaság  működésébe, túl erőteljesen:

„Szinte előre megmondja, ki nyer és ki nem nyer a magyar gazdaságban. A legnagyobb befektetések eldöntésénél nagyon kevés a verseny. Általában legfeljebb 2-3 szereplő jelenik meg a pályázatokon,  és  ők  is  gyakran  megállapodnak  egymással. Sok esetben csak egy ajánlattevő felel meg a feltételeknek. Ezek mind azt mutatják, hogy előre megbeszélt egyezségek működtetik a folyamatokat.”

A magyar kormányzat gyakran változtatja a különböző jogszabályokat,

sok rendkívüli ágazati adót vezettek be, ez is nehezíti a gazdálkodást:

„Erre szoktuk  mondani,  hogy  Magyarországon  jogbizonytalanság van. Mindemellett az állam nagyon kevéssé modernizálja saját magát. Nincs digitális államunk, szemben Észtországgal például. Mi ettől őrületesen messze vagyunk. Nincs normális oktatási rendszerünk. A magyar kormányzat nem előrevitte a közoktatást, hanem hátra, a 19. század felé mozdította a 21. század helyett. És az egészségügyben is szörnyű lemaradások és komoly problémák mutatkoznak.”

Az a magatartás, amiben a kormányzat úgy tünteti fel magát, mint aki teljes mellszélességgel  szembemegy  az  Európai  Unióval, egyes választói csoportok befolyásolására való:

„Brüsszelben a magyar kormányzat egyáltalán nem olyan veszekedős, mint itthon, sokkal puhábban és együttműködőbben viselkedik. És nincs is más lehetőség. A lengyel változások – régi kormánypárt, új miniszterelnök – is mutatják, nem lehet teljesen mereven  szembemenni  a  német–francia  koalícióval. Vitatkozni persze lehet és kell a részletekről. Azt gondolom, nagyon jelentős változás lesz a mostani  kormányzati  kommunikációhoz  képest,  ami buta, primitív módon szól a magyar néphez. Remélem, a magyar nép megbünteti ezt a kommunikációt az elkövetkező időszakban.”

A gazdasági folyamatok másik oldala az, hogy akármi lesz Magyarországon, nem szabad  így  szétszakítani  a  társadalmat:

„Ez  súlyos gazdasági károkkal jár. Magyarország egy ország, a magyarok  magyarok,  mindegy,  hogy  jobboldaliak, baloldaliak  vagy  „középoldaliak”,  az  embereknek jobb  életet  kell  biztosítani,  párbeszédet  kell  folytatni,  hogy  megértsék  egymást.  Nyugodtabbnak kellene lenni, hogy ne ez a szörnyűséges, egymással szemben álló magatartás uralkodjon, amely csak az abnormális viselkedéseket segíti elő.”

A NER  mesterségesen teremtett, egyáltalán nem valódi együttműködés. Pontosan az a célja, hogy deklarálja, aki velünk van, az rendben van, aki nincs velünk, az ellenünk van:

„Ez nem a  21.  századnak,  nem  az  európai  magatartásnak, nem egymás megértésének az eszköze. Vissza kell térnünk ahhoz a gondolkodáshoz, hogy attól, hogy valaki egy picit másként látja a világot Magyarországon, Budapesten vagy éppen Hódmezővásárhelyen,  attól  még  normális,  kiváló  ember  lehet.  Aki tévedhet is akár. Nincsenek halhatatlan miniszterelnökök sem, akik csak jót csinálnak.”