Kerítésen innen
Vidnyánszky Attila: nem hiszem, hogy a Fidesszel nem szimpatizáló köröknek aggódniuk kellene…
Vidnyánszky Attilával, Nemzeti Színház igazgatója szerint színházának a költségvetésében 10 százalék alatti a tao-pénz aránya. Ez a színház filozófiája. Hozzátette: a tao megszüntetéséről, mint mindenki más, az utolsó pillanatban szerzett tudomást – nyilatkozta a szinhaz.hu portálnak.
Vidnyánszky Attilával, Nemzeti Színház igazgatója szerint színházának a költségvetésében 10 százalék alatti a tao-pénz aránya. Ez a színház filozófiája. Hozzátette: a tao megszüntetéséről, mint mindenki más, az utolsó pillanatban szerzett tudomást – nyilatkozta a szinhaz.hu portálnak.
A TAO „roncsolta” a színházi szakmát
Előzetesen nem tudott róla, de ha rajta múlt volna, meg sem született volna ez a jogszabály 2008-ban, még Hiller István minisztersége idején:
„A Teátrumi Társaság és én voltam az egyetlen, akik már 2008-ban leírtuk, hogy ez rendszerszerűen és morálisan is „roncsolni” fogja a színházi szakmát – felborította a finanszírozási rendet, mert a TAO mértékben kivontak támogatást az önkormányzatok, a jegybevételre törekvés felhígította a repertoárt, a befolyó pénz ellenőrzési mechanizmusai nem lettek kidolgozva, megszűnt a valódi szponzoráció.n magam folyamatosan ekéztem a végül megvalósult rendszert – a debreceni Csokonai Színház és aztán a Nemzeti vezetőjeként is ugyanúgy érveltem a TAO ellen – vagyis, amikor egy kevésbé jól támogatott intézményt vezettem, és akkor is, amikor a Nemzetit.” /…../ „Két évvel ezelőtt a Parlamentben A kultúra mint megtartó erő című szakmai tanácskozáson elmondtam, hogy a TAO a szakma rákos daganata. „
Elmondása szerint több szakmai egyeztetés volt, de tulajdonképpen nem sikerült olyan rendszer kialakítására javaslatot tenni, amely kiküszöbölte volna a visszaélések lehetőségét. Ezért arra jutottak, alakuljon valamilyen bizottság, testület, amely arra hivatott, hogy eldöntse, ki élhessen a TAO-zás lehetőségével:
„Szerintem ez az év átmeneti év lesz. Fel kell, hogy álljon egy rendszer, amelyből – mint ahogy ez korábban is így volt – a szubjektív elemet nem lehet teljesen kizárni. Mindig voltak, akik döntöttek. Amúgy is jó volna, ha az egész előadó-művészeti területre vonatkozóan megoldásokat lehetne találni, és ez nem egyszerű, hiszen a zenekarok világa is nagyon érdekes terület.” /…../ „Ki kellene mondani, hogy mi az üzleti színház, mi a bulvár, hogy kinek milyen alapon, milyen elvek mentén adható támogatás.”
Tao-káosz és hírességek összecsapása: ha ez volt a cél, máris teljesült
A TAO ugyanis „személytelen”,
mert egy vállalkozás számára szinte mindegy milyen kulturális teljesítményt „támogat”, a lényeg, hogy saját adóalapját csökkentheti ezzel. A szponzoráció ezzel szemben valós polgári gesztus, mert egy cég odaáll egy érték mellé, és valós anyagi áldozatot vállal a támogatással:
„Ráadásul annyira egyszerű volt lopni, hogy nem az volt a Jani, aki lopott, hanem az, aki nem. Ezt Veszprémben egy szakmai tanácskozáson így el is mondtam. Annyira egyszerű volt visszaélni a jogszabály tökéletlenségéből adódóan kínálkozó lehetőségekkel, hogy a kísértés óriási volt. De gondoljunk bele, milyen az a szakmai környezet, ahol mindenki azt lesi, hogyan tudja kijátszani egy törvényt, miközben – remélhetőleg legalább tudja –, hogy ez zülleszti a szakmánkat. „
A függetleneknél ezek azért „potom pénzek” voltak,
mondjuk Pintér Béláéknál évi 7 millió forint. A TAO pénzek nagy része a struktúrán kívül landolt, persze nem ott, ahol kellett volna. Ők már előre jelezték, hogy ez így lesz, mert a függetlenek döntően kis színházakban dolgoznak:
„Véleményem szerint a függetleneknek és a színvonalasan működő magánszínházaknak amennyi a TAO-juk volt, annyi pénzt oda kell adni. Most a fővárosi és a vidéki kőszínházak a pénzek elmaradása esetén nagyobb bajban lettek volna, mint a függetlenek, mivel van, ahol a költségvetés egyharmada a TAO, és ne feledjük, hogy a kőszínházak szolgálják ki a nézők 95%-át. Jó volna, ha kicsit értük is aggódnának.”
A TAO helyett a kormány „nagylelkén” múlik, hogy ki kap a többlettámogatásból – lehet találgatni…..
A kormány nem akar rosszat…..
Kiemelte, nem tud olyan kormányzati szándékról, amely a színházi szakma bármelyik szegmensét sújtani akarná. Úgy tudja, hogy még a magánszínházak számára is van egy elkülönített összeg:
„Nem hiszem, hogy a Fidesszel nem szimpatizáló köröknek aggódniuk kellene, hogy a Katonának, a Vígszínháznak, az Örkények vagy a Radnótinak, vagy más olyan színházaknak, akik éles társadalomkritikát fogalmaznak meg, baja lesz az elkövetkező években.” /……/ „A pénz pedig megvan, amit több lépcsőben fognak megkapni az érintettek. De erről nem engem kell megkérdezni, nem én vagyok az illetékes. Én mindig azt képviseltem, hogy minél hamarabb meg kellene mondania a kulturális vezetésnek, hogy kik, mikor és mennyit fognak kapni, hogy lenyugodjanak a kedélyek. „
„Kvalitásos ember….”
Kitért arra, magát kvalitásos embernek gondolja, és amikor kinevezték a Nemzeti Színház élére, megtaposták. Nem szakmai, hanem politikai alapon támadták a szakmaiságát kétségbe vonva:
„Csak azt akarom ezzel mondani, hogy a kvalitásosság megítélését is felül tudja írni a politikai hovatartozás kérdése. Ezzel együtt azt gondolom, hogy lehet úgy pénzeket osztani, hogy a szakma nagy része politikai szimpátiától függetlenül elégedett legyen. Jó példa volt erre 2010. és 2012. közötti három év, amikor bent ültem a színházi bizottságban és „pénzt osztottunk”” /……/ „Minden politikai hatalomnak megvannak a kiemelt témái, és szerintem nem baj, ha azokat jobban finanszírozza, mint a többit, mivel azokban hisz. Az elmúlt években éppen az volt a baj, hogy ebből a szempontból nem volt elég határozott a kultúrpolitika.”
Nem tisztünk a színházi szakma egyik hazai kiválóságával vitatkozni,
hiszen elismerten nagyszerű darabokat rendezett, magunk is több darabját láttunk.Most, hogy a politika szele „megcsapta” némileg más a helyzet. Egyébként úgy emlékszünk, hogy a Nemzeti Színház kiemelt állami támogatást kap, így tényleg csak aprópénz volt számukra a tao- ból származó bevétel.
A szakmában sokan nem osztják Vidnyánszky álláspontját. Köztük van Alföldi Róbert is, aki a Magyar Narancsnak adott interjújában a következőket mondta:
„Ami itt a tao körül történt az elmúlt hetekben, az pontosan leképezi azt, ami az országban történik bármely területen, és azt, ahogyan mi, magyar állampolgárok viseljük magunkat és viselkedünk egymással. És ez egy nagy, totális vereség, és nem elsősorban a kormánnyal szemben. Ez a szakmám veresége”
Ezek után csak egyet tehetünk: bízunk abban, hogy egyetlen társulatot sem lehetetlenít el a kormány, a működésükhöz szükséges anyagiakat valóban biztosítja majd.
Pintér Béla: Nem leszek csak a pénz miatt jóban Vidnyánszky Attilával
A teljes cikket itt olvashatja.
Frissítés!
Vidnyánszky Attila a független társulatok TAO-ja kapcsán arról beszélt, hogy ezek nem jelentős összegek: „A függetleneknél ezek azért „potom pénzek” voltak, mondjuk Pintér Béláéknál évi 7 millió forint”.
A szerkesztőségbe eljuttatott levelük alább olvasható:
„A Pintér Béla és Társulata a 2018-as előadások jegybevétele után 2019-ben 46 000 000 Ft TAO-támogatást vehetett volna igénybe. (A TAO eltörlésével ettől az összegtől esik el a társulat, a TAO-kiesés kompenzációjaként ekkora összegre számítanánk 2019-ben.)
A 2017-es előadások jegybevétele után a társulat 2018-ban 15 700 000 Ft TAO-támogatást kapott.
A társulat 2016-ban 8 700 000 Ft TAO-támogatást vett igénybe, de ennek alapja kizárólag a külföldi vendégjátékok (2015) jegybevétele volt. 2017-ig ugyanis a társulat összes belföldi előadása után azok a színházak igényelték a TAO-támogatást, melyekben az előadások színpadra kerültek.
A fenti adatok közlését azért tartjuk fontosnak, mert a TAO-támogatás megszüntetésének híre óta többször tapasztaltuk, vagy hallottunk arról, hogy különböző fórumokon különböző összegeket nyilatkoznak társulatunk éves TAO-bevétele kapcsán. Szeretnénk, ha a nyilvánosság tisztában lenne a valós összegekkel.”