Vigyázzanak értéktárgyaikra, a tömegben eszmetolvajok ólálkodnak!

Földet, bankot, trafikot elorozni se rossz, de van benne kockázat is. Na nem az, hogy majd elkapnak – ha megfelelő kapcsolataid vannak, Polt Péterék felől nyugodt lehetsz.

Még jobb, ha már a pályázatot is neked írták ki.

De előfordulhat, hogy a vállalkozás mégsem profitál, károkat okoz, bűzt áraszt, ahogy pl. Mészárosék jártak a Mátrai Erőművel. Persze, tőlük az előzékeny állam visszavásárolta, de addig is az a sok macera!

Az eszmelopás sokkal tisztább ügy

Kinézel magadnak egy vonzó gondolatot, sokaknak tetszőt, és ráteszed a kezed. Onnantól csak a tiéd, hiába volt addig a közösségé, akár fegyverként is használhatod azok ellen, akiktől elloptad.. Ha már nincs szükséged rá, elkoszolódott, akkor majd eldobod. Emlékezzünk csak a „polgár” szóra. Szabadságot, öntudatot sugallt, rendesen ki is sajátították, még a Fidesz nevébe is beletették, köröket neveztek el róla, és ki emlékszik már a divatjára? Ami korábban „polgári” volt, mára „nemzeti” lett, és ez még nem a végállomás.

Régebben a zsúfolt buszon, villamoson, de az áruházak ünnepi tumultusában is figyelmeztetett a hangosbemondó: vigyázzanak értéktárgyaikra, a tömegben zsebtolvajok tevékenykedhetnek!

Könnyű azt mondani

Pláne, hogy a zsebtolvajok mellett eszmetolvajok is ólálkodnak az ünnepi forgatagban. Ellenük kevés lesz a táskát becipzárazni. Rutinosak: sikerrel loptak már mindenféle eszmét. A „nemzet”-tel kezdték, mára teljesen a magukénak tekintik. Akár a közpénz, elvesztette közérték-jellegét. Igaz, mi málén tűrtük, nem kiabáltunk, tán el is ment a kedvünk, hogy emlegessük. Hiba volt. Csak vérszemet kaptak. Egy füst alatt ellopták az „együttműködés”-t is, egész rendszert neveztek el róla. Elvégre olyasmit érdemes lopni, aminek az ember maga híján van. Minél jobban utálták a civil szervezeteket, annál nagyobb szükségét érezték, hogy a „civil” szót eltulajdonítsák a CÖF számára, ahogy a „békét” a Békemenetnek.

De ki gondolta volna, hogy még a „köztársaság”-ra is szemet vetnek?

Hiszen maguk akarták szemétre dobni. „A köztársaság csak egy ruha”, üres szó, mondták már 2006-ban. Képesek voltak új Alaptörvényt hozni, több mint 500 törvényhelyet módosítani, az országhatáron a táblákat, a kormányszerveknél a levélpapírokat lecserélni, csak hogy mindenhonnan eltűnjön a „Magyar Köztársaság” megnevezés. Az erő és szuverenitás nélküli köztársasági elnök titulusában is csak lefokozásként hagyták meg. Látjátok, ennyit ér! – sugallják vele.

Egy szavunk sem lehet, következetesek

Bibó megmondta:

„Nem véletlen, hogy mindazok számára, akik nem tudják elviselni a tömegek és plebejusok közéleti feltörését, valahogyan kényelmetlenné válik maga a köztársasági államforma is”.

Kossuth is világosan látta az emigrációban: „A democratia annyi, mint önkormányzat, a népnek a nép általi önkormányzata. Ez pedig csak köztársaságban lehetséges.” Az írásmód régies, de a felismerés modern: a köztársaságokban is felbukkanhatnak egyeduralomra törő „nagyravágyók”, de ez „csak akkor válhatik veszélyessé, ha a hatalom központosítva találtatik”. Stimmt. Ezért kellett a köztársaság elsinkófálásával párhuzamosan buzgón centralizálni is. Strapás volt, de megérte: mára

„a hatalom központosítva találtatik”.

Azt hittük, hogy ezzel, mint a Tragédiában, „be van fejezve a nagy mű, igen./ A gép forog, az alkotó pihen”, és már csak az Angyalok Kara figyelmezteti a jónépet teendőire: „az Úr mindentől, mit lehelni enged,/ Méltó adót szent zsámolyára vár”.

De nem. Mármint a szent zsámoly és az adó oké, de azért a nagy mű nincs befejezve

Mégiscsak el kellene lopni a „köztársaság” eszméjét is. Azelőtt kellett a kutyának, de most, hogy az ellenzék kezdi ebben megtalálni a közös nevezőt… Pláne, hogy Karácsony új, „köztársaságpárti többségről” beszél:

„Minden erőmmel azon leszek, hogy a köztársaságpárti egységet egyben tartsam”.

Ez a köztársaságpártiság túl vonzó, túl fényes, túl csillogó – hát lecsapnának rá, mint a szarka. Néhány gyenge kezdő egy-egy blogban még próbálkozik a régi, köztársaságellenes nóta folytatásával:

„A lehető legundorítóbb dolog a Szentkorona védelme alatt álló országban köztársaságosdit játszani. Minden tragédiánk a köztársaságból eredt Károlyi, a vörös gróf óta. Ezt ők jól tudják, ezért emlegetik. Mert szeretik, ha Magyarországot tragédia éri.”

Az igazi profik azonban tudják: jobb ezt is ellopni

Lehetne enélkül is az övék, hiszen mindenkié, de sokkal célszerűbb kicsit bepiszkolni (az enyves kezek mindig ragadósak), kicsit kiforgatni, kicsit lejáratni, aztán fiókba zárni a többi lopott holmi mellé. A Békemenet egyik alapítója a Demokratában igaz republikánus indulattal írja:

„Mitől köztársaságpárti az egyesült ellenzék moslékkoalíciója, és mitől nem az a kormányoldal, amelyet demokratikus választáson tart hatalomban a magyar köztársaság bölcs népének többsége? Ők szeretik magukat köztársaságpártinak és demokratának nevezni,…mi pedig egész egyszerűen kezdettől fogva azok vagyunk.”

Világos. Az ellenzéki koalíció a „moslék”

(nem érdekes, hogy őket is demokratikus választás juttatta hatalomra), a kormányzati pedig a „köztársaságpárti”. Csak eddig nem mondták.

Ez azonban még mindig nem elég szájbarágós. Ezért jött a kormányközeli Alapjogokért Központ videója, a Csillagok háborúja megejtően bárgyú változatával. A központ ifjú elemzője Leia hercegnőnek öltözve, fülére tekert diaboló copfokkal értelmezi az eseményeket: Orbánék a köztársaságpárti Lázadók, akik „2010 áprilisában újra győzedelmeskedtek”, így aztán „gyarapodott a köztársaság”.

Velük szemben az ellenzék a „Birodalmi Erő”, mert internacionalista, sőt intergalaktikus birodalmat akar, Egyesült Európai Államok fedőnéven. Hogy az egészen hülyék is értsék, a Sötét Erők körében felbukkan Karácsony, Gyurcsány (ő félelmetes Darth Vader-sisakban), Dobrev Klára. A sötét erők másodvonalában futottak még Draskovics és Gréczy. A klip végén a felirat:

„A küzdelem folytatódik 2020-ban is”.

Mi köze Gyurcsánynak a Csillagok háborújához?

Jövőre tehát szíveskedjenek értékeikre fokozottan vigyázni

Ahogy Kossuth írta a köztársaság zászlajáról:

„Lobogtassák azt erős kézzel fennen, magasan!”

Magasból nehezebb ellopni.

(A cikk eredetileg a Népszavában jelent meg, a szerző és a portál engedélyével közöljük.)