Villanófényben: Haumann a siker startvonalán – Elment a harmadik nővér is
Haumann Péter a nem nagyon sikeres debreceni pályakezdése után érkezett a Pécsi színházhoz, ahol szinte azonnal egymásra találtak Sík Ferenc főrendezővel, aki vele (neki?) rendezte meg Bertold Brecht “Állítsátok meg Artuto Uit” című drámáját. Ettől az 1970 februári dátumtól számítom én Haumann Peter művészi ébredését, minden, ami addig történt vele az életében és a pályán öntudatlanul is ezért a bemutatóért történt.
Május 28-án, 81 évesen meghalt Haumann Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet színésze.
A kisember fenyegető kisszerűsége
Se előtte, se utána senki nem tudta olyan riasztóan lefesteni Ui(k) kisszerűségének egy családra, nemzetre, olyakor az egész földgolyóra vicsorgó rémét, mint ő. Ebben a szerepben figyelhettünk fel legelőször a később emblematikus védjeggyé vált Haumann-féle mozgáskultúrára, amely egyszerre nagyon zárt és nyitott. Ez az ember bármit el tudott hitetni a mozdulataival, a mimikájára is nyugodtan rábízhatta magát a néző, hiszen az arca, mint a gyurma mindig pontosan azt mutatta, amit ő akart.
Az Ui hangos sikere Pécstől egészen Pestig elhallatszott
Ami pedig a gyors “felszerződtetés” után Pesten történt, nos azt már az egész ország látta, elég itt a rengeteg televíziójáték közül talán csak az 1973-ban Fehér György rendezésében készült III. Richard címszerepére gondolnunk, ahol a rendező a “nyomorék” király testét egyszer sem mutatta, Haumann végig az arcával játszott, méghozzá csodálatosan.
Színpadi szerepei közül említsük meg a “Szókratész védőbeszédét”.
Ha Hamann Péterre gondolunk, nem hagyhatjuk ki azt a bizonyos “Három nővért”, amin az egész ország kacagott 1979 szilveszterén és amelynek égi társulatához: Márkus László (1927-1985), Körmendi János (1927-2008) után most csatlakozott. Engedjük meg magunknak és emlékezzünk mosolyogva, alighanem ők is örülnének!
Visszajelzés: Végső búcsút vettek Haumann Pétertől - Városi Kurír