Kiemelt hírek
Vita a létpénzről 2: emlékszik még valaki Széchenyire?- Lengyel Lászlótól Bokros Lajosig
Merre tovább? címmel egy vakmerő javaslat közzétételével biztosít lehetőséget szerkesztőségünk legégetőbb közös gazdasági ügyeink megvitatására. Körülnéztünk az eddigi javaslatok piacán.
Havi 80.000, fél évig, millióknak
„Létpénznek” nevezi javaslatát vendégszerzőnk, Surány Gábor. (Az elnevezés utalás a Magyarországon is működő „feltétel nélküli alapjövedelem” mozgalom javaslatára: MINDEN állampolgár kapjon rendszeres, feltételekhez nem kötött jövedelmet. A nálunk felbukkant javaslat nem feltétel nélküli – az kaphassa, aki tavaly legalább három hónapig munkajövedelméből adózott -, de legalább hárommillió honfitársunknak azonnali jövedelmet jelentene. A javaslat tehát azokat támogatná, akik talpon vannak, illetve éppen most, a világjárvány miatt inogtak meg.
Március 30-i hozzászólásában Szanyi Tibor, pártja, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom konstrukcióját állítja a létpénz-javaslat mellé: eszerint
„a minimálbért havi nettó 200.000 forintra kellene emelni, ugyanakkor 100.000 forint szociális minimáljövedelem (illetve erre a szintre szóló kiegészítés) járna mindazoknak, a nyugdíjasokat is ideértve, akiknek nincs ennyi. Ez ugyanis a létminimum, márpedig a létminimum az egy olyan relatív összeg, ami szervesen benne van a gazdasági, összjövedelmi számokban. És az is belefér, hogy megháromszorozzuk a családi pótlékot, azaz 37.500 forintra emeljük. Bármi is a megoldás, a rideg feladat ez: most pénzt kell adni az embereknek!”
Nemzeti Csúcsot sürgetnek
Az elmúlt hétvégén jelent meg Lengyel László közgazdász írása „Vírus: háború és béke” a Népszava Szép Szó mellékletében, amelyben fontos javaslatokra emlékeztet:
„A magyar kormánypolitika kizárólag magával törődik, hatalma megtartásán, sőt, megerősítésén munkálkodik. Ha korábban volt még valami bizalmi tőkéje, azt a válság kezelésével elfogyasztotta. Szükségintézkedések keresztülvezetésén szorgoskodik, nem készített valódi társadalmi-gazdaság csomagot az emberekért a válság ellen. Eljött az ideje egy gazdasági Nemzeti Csúcs összehívásának.
Herczog László már tett javaslatot az Átmeneti Munkanélküli Segélyre és a Központi Szolidaritási Alapra, és Surányi Györgynek kész csomagterve van.
A válság idejére havonta kellene 100 ezer, illetve az eltartott gyerekek után 50 ezer forintot adni azoknak, akik munkájukat elveszítik.
Addig tegyünk, amíg Babits halálos ágyi üzenete valóra nem válik: „verhetetlen a magyar, amíg el nem árulja magában az embert”. ”
Üres a koponya
A friss Élet és Irodalomban pedig Bokros Lajos támadja „Reccsen a koponya” a kormányzati válságkezelés azonnal beinduló reflexét, amely első intézkedésével a hitelek, a törlesztőrészletek, a bankok világába nyúlt bele.
„Azt állítom, hogy a fizetési moratórium ostoba és felelőtlen intézkedés. Egyrészt tovább rombolja a legyengült gazdaságot, mélyíti a válságot, másrészt nem szolgálja azok érdekét, akik a válság nyomán leginkább sebezhetők és valóban védelemre szorulnának egy szolidáris társadalomban.”
…
„Válsághelyzetben a kormányok egyik legfőbb feladata a visszaesés mérséklése és a válság által leginkább sújtott, leginkább sebezhető, legszegényebb rétegek támogatása, azoknak akiknek nincsenek pénzügyi tartalékaik, érdemi megtakarításaik. Hogyan éri el ezt a célt a fizetési moratórium? Eléri-e egyáltalán?
…
Ha lassul, néhol megakad vagy éppen megáll a termékek és a pénz körforgása a gazdaságban, akkor nem olyan intézkedésekre van szükség, amelyek ezt a körforgást tovább lassítják vagy még inkább megakasztják. Márpedig a fizetési moratórium ilyen intézkedés. Képletesen szólva: nagy szemcsés homokot szór a gazdaság fogaskerekei közé olyan körülmények között, amikor éppen gépolajra, mégpedig sok olajra lenne szükség. Emlékszik még valaki Széchenyire?” – teszi fel a kérdést Bokros Lajos. A teljes szöveg, a kemény állításokat alátámasztó érvelés az Élet és Irodalom honlapján hozzáférhető.
