Wass Albert szövegek: ebből több nem is kell — Lapzsemle

Ma is így zsidóznak

Wass 1943-ban a Magyarság című nyilas szellemű lapban „féreg lelkű embernek” nevezte azokat, akik szerint a nácik által kirobbantott világháborúhoz semmi közünk (ugyanaz a Wass, aki a háború után azt igyekezett bizonygatni, hogy abba a háborúba a magyarságot „belekeverték”. Igen, belekeverték – az olyan figurák, mint Wass Albert…). „Laza gyökerű hitvány gyomról, féregtermészetű emberekről”, a maga „vakond érdekeit undok kis cselszövéssel szolgáló” alakokról beszélt cikkében. Ma is, akkor is így szokás zsidózni.

Két nappal az auschwitzi vonatok indulása után…

Wass publikációi azokban a szörnyű években is megjelentek a kolozsvári Ellenzék című lapban és mindent elárultak a szerzőről, amikor annak a lapnak a fő jellemzője az antiszemitizmusa volt. 1944-ben is, amikor az a lap lelkesen tudósított a napról-napra megjelenő zsidóellenes intézkedésekről.

Wass Albert ugyanabban a lapban két nappal a gettó felszámolása után (!) „Patkányok honfoglalása” címmel írt cikket, amely azóta több kiadványban is megjelent ismét. Wass a patkányokról és a gazdáról írt „nemzeti pejoratív fabulát”. „Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott” – írta Wass Albert. A beszivárgó ázott patkányok a jóságos gazda engedékenységéből lakhattak a házban (sok Wass-regény jellegzetes szereplője az „ázott zsidó kereskedő”…), de aztán „elszaporodtak” és fellázadtak ellene. Elüldözték a gazdát, majd amikor mindent felfaltak, otthagyták a tönkretett gazdaságot. Az ember visszajött és rendbe rakta a házat, de „elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben.”

„Már rég szél fújt át a téglagyári gettóban hátramaradt zsidó holmik fölött” amikor Wass még mindig attól tartott, hogy elrejtőzött néhány „patkányember” a falakban – írja erről Ágoston Vilmos.

Zsidózás a holokauszt után

Wass Albert a háborús összeomlás, és a magyar zsidóság nagy részének kiirtása után sem tért észre. Tanúsítja ezt 1947-es „A zászlótartó” című verse, amelyben „odúikból görnyedten előmászó patkányemberekről” vízionál, akik „szétcsoszogták a zászlópompás díszszemlék nyomát.” Milyen zászlópompás díszszemlékről van itt szó?… Az Adolf oldalán hadba induló magyar csapatokéról?

Tanulságos Wass méltatlankodása „Kicsi Anna sírkeresztje” című elbeszélésének fogadtatása miatt is. Ebben a jeles műben szó van egy zsidó boltosról, akit elrejt a falu, s amikor „rázúdulnak a muszkák a házakra, szaladnak az emberek a zsidóhoz segítségért, de annak nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban”. Ezt az írást 1952 májusában hozta le az Amerikai Magyar Népszava. Ugyanott jelent meg Wass „Álarcos bohózat Kicsi Anna sírkeresztje körül” című válaszcikke is, amelyet „Kun Béla hajdani barátainak parányi New York-i klikkje” számára címzett, amiért őt „antiszemitizmussal vádolták”. Wass Albert, a „kitűnő humanista” ilyen tónusban felelt (ismét előkerült a kedvelt patkány-hasonlat): „Szegény, szegény kis rémült patkányok, ott New York zugaiban. Lám rémültükben vesztik el a fejüket. Sajnálom őket. S nem is akarom bántani szegényeket. Ugyan ki vadászik patkányokra. (…) Az éjszaka sötét kis árnyai eszelősen visítoznak már odúikban, vesztüket érzik.”

Haláltáborok, idézőjellel…

Végül, de nem utolsó sorban, mindent elmond Wass Albert antiszemitizmusáról és általános anti-humanizmusáról „Az évszázad legnagyobb félrevezetése” című írása, amely az Új Világ című amerikai magyar politikai hetilapban jelent meg 1993-ban.

„Miért van az, hogy a sok száz évi együtlét után a zsidók antiszemitának hívják a magyarokat (antizsidó), míg a másik oldal a zsidókat antimagyarnak?” – kérdezi Wass Albert, és így válaszol az elmés kérdésre:

„Habár a zsidók végig kiemelt szerepet foglaltak el, sosem mutattak hűséget a magyar néphez. … A legnagyobb hiba a zsidóság részéről az volt, amikor a kommunista párt vezetői lettek. Először amikor 1918-ban Kun Béla és Szamuelly testvérek járták végig a magyar városokat emberek ezreit meggyilkolva, azután 1945-ben, amikor a Szovjet hadsereg védelme alatt átvették az országot. Visszatérve a német ‘haláltáborokból’ (a ‘haláltáborokat’ idézőjelbe tette, tökéletesen kifejezve ezzel embermilliók legyilkolásához való viszonyát! – T.T.) vezető pozíciókba lettek helyezve kereskedve a kifosztott ország javaival, de mindenekelőtt a büntetések végrehajtásával lettek megbízva, amit a kommunista kormány határozott kiosztani azoknak akik a ‘rendszer ellenségeinek’ minősültek. … Mára a zsidó-ellenes érzés olyan szintre fejlődött mint soha azelőtt.”

Wass ezt az épületes a cikket azzal fejezi be, hogy a szovjet csapatok kivonulása után is a zsidók jutottak hatalomra Magyarországon.