Znamenák István: el kell húzni innen, de villámgyorsan!

Az Örkény Színházban játszik, de más színpadokon rendez is. Szerinte az államtól nagyban függő kőszínházak vezetői többsége azt mondja, a napi politika nem a színház dolga, hanem a kabaréé.

Az „el kell húzni innen” életérzés

Az „el kell húzni innen” életérzésről, Eörsi István zsenijéről is szó van abban az interjúban, amelyet a Magyar Narancs készített Znamenák Istvánnal.

„..úgy látom, hogy a színháznak, ahová esténként több száz ember ül be, igenis reagálnia kell arra, mi történik a közéletben. Az nem lehet, hogy nem beszélünk az igazságról. Kell róla beszélni, és egyre keményebben kell.” /……/ „Ami ma van, az olyan helyzet, amikor egyszerűen bármibe bele lehet kötni. Ha olyan öltöny van rajtam a színpadon, ami egy kicsit kicsi és feszül rajta a gomb, az lehet szabászati kérdés, de nagy valószínűséggel mindenki azt fogja gondolni, én most a miniszterelnök úr vagyok. Erre azt mondom: hát akkor gondolják.”

A fenntartónak semmilyen módon nem szabadna beleszólnia a színház művészeti és társadalmi koncepciójába:

„Egyszer el is mondtam egy interjúban, és most is vallom, hogy a politika adja csak oda a pénzt, de ne pofázzon bele a színházba. Természetesen minden intézmény felelősséggel tartozik pénzügyileg és fenntartásilag az adott önkormányzatnak. Ez természetes, hiszen közpénzzel gazdálkodik.”

Mi már nyuggerek vagyunk….

Úgy gondolja, az lenne a legjobb, ha mondjuk 27 és 40 év között kapnának színházat az emberek:

„Mi már nyuggerek vagyunk, könyörgök, de ez a korosztály teljesen másképp látja a világot. Persze vannak köztünk nagyon progreszszívek, iszonyatosan modernek, de olyan jó lenne látni, hogy komoly fiatalemberek elképesztő erővel és energiával nekiesnek a színházcsinálásnak. Csak hát azt hiszem, ma a színházigazgatás másról szól, mint magáról a színházcsinálásról. Úgy látom, sokkal nagyobb százalékban szól arról, hogyan képes egy színházigazgató valamilyen módon megőrizni az arcát annak az intézménynek, ami egyáltalán még színháznak, etikus színháznak nevezhető. És persze van a másik fajta, aki azért lesz az, aki, mert épp jól fekszik az aktuális politikai rezsimnél. Persze ez az életkori dolog, ez is csak utópia, éppúgy, mint a színházak teljes függetlensége.”

Alföldi Róbert: a színházakban működik az öncenzúra

Az Eörsi-vel való pálinkázás intellektuális túra

Szóba került, hogy kaposvári színészként milyen nagy élmény volt a büfében Eörsi Istvánnal pálinkázgatva őt hallgatni:

„Az Eörsi-vel való pálinkázás intellektuális túra volt. Irodalomtörténeti és történelmi időutazás. Szó sem volt Laposladányról. Ezek a laposladányi férfiak igazi posztóagyú emberek. Azért a kaposvári büfé máshol volt.”

Hozzátette, nem tudja, mit gondolna a hatalom épp aktuális húzásáról Eörsi, aki dermesztően éleslátású ember volt:

„Mi csak okoskodunk, meg érzelmeink és indulataink vannak, neki meg volt ez is, emellett pedig elképesztően látta a világot, azonnal felismerte a hantát.”

Nemcsak az adatott meg a művésznek, hogy felnőtt fejjel Eörsivel pálinkázzon, de az is, hogy kamaszon Őze Lajossal – a Megáll az idő híres kocsmajelenetében – kevertek fölött búslakodjon:

„A Szív utca sarkán, egy működő kocsmában forgattunk. Miután lepróbáltuk a jelenetet, azt kérdezi az Őze Gothártól: Érti a gyerek, hogy miről van szó? Gothár hozzám fordult, értem-e? Mire én, hogy ja, de azért nem mindent. Mire Őze Gothárhoz: Elmagyarázhatom neki, Péter? Erre hátravonultunk a kocsma végébe. Őze keverteket kért, egyet elém tett, egyet maga elé. Ezt megittuk. Közben beszélt ’56-ról és arról, mi volt utána. Amikor befejeztük, odaszólt Gothárnak, hogy most már érti a gyerek. És akkor felvétel. Így már el tudtam képzelni, milyen a kevert íze, mert addig – 16 éves voltam akkor – soha nem kóstoltam.”

Egy nyomorult satuban vagyunk, nincs mese

Az interjú kitért arra is, hogy tavaly, miután a Fidesz ismét kétharmaddal nyerte a választásokat, a csalódott ellenzéki fiatalok körében előkerült a film híres mondata, a „jó, hát akkor itt fogunk élni”. Annak fényében, hogy a film az ’56 utáni viszonyokról szól, arról, hogyan darálja be Köves Dini és Köves Gábor generációját a rendszer, ez azért elég lehangoló:

„Nem tudtam, hogy ez előjött. De miért is ne. Egy nyomorult satuban vagyunk, nincs mese. Egy mai fiatal nem érezhet mást, csak azt, amire abban a korszakban, amikor a film játszódik, egyáltalán nem volt lehetősége, vagy ha igen, akkor sorompót kellett szakítani hozzá. Hogy el kell húzni innen, de villámgyorsan. Ha ez marad, ha ez lesz, ami most van, nem fogok zokogni, legalábbis nem úgy, ha a fiam azt mondja egyszer csak úgy, hogy figyel, fater, muter, én most innen elmegyek. Mert egyszerűen itt nem lehet levegőt venni. Nem fogok csodálkozni, ha a fiam menni akar, és támogatni fogom benne. Menjél. Nem kell ebbe itt belegebedni. „

Jordán Tamás: Amennyire lehet, szeretném a politikát kisöpörni a színházból