Suttogó… Az ember elképzeli, hogy az idomár odamegy a lóhoz, és mindenfélét suttog a fülébe. A csalódás: suttogásról szó sincs! Sőt, a suttogó egyáltalán nem ad ki hangot. Kézjelekkel, gesztusokkal, testtartással, szemkontaktussal kommunikál az állattal. Ez ma már elfogadott, bevett módszer. Nincs szó suttogásról, hiszen nem igen lehet a ló fülébe suttogni, ugyanis nem szereti, ha valaki belép a magánszférájába, amit – rendszerint nem éppen kellemes módon – ki is mutat.
[mnky_ads id=”4674"][m[mnky_ads id=”4666"]p>


Kutyasuttogó

S most a „lósuttogó” után itt a „kutyasuttogó”. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban, erről beszélgettünk Erényi Zitával, aki immár több mint egy évtizede foglalkozik hivatásszerűen kutyákkal és a suttogó módszer feltétlen híve.

– Ugyan igen régóta tanítom őket, de a kutyák iránti érdeklődés, szeretet tulajdonképpen a gyermekkoromra nyúlik vissza – magyarázza. – Sok időt töltöttem Érden, a keresztanyámnál, akinek négy kutyája volt. Nagyon a szívemhez nőttek, és érdekelt, mit miért csinálnak, miért úgy reagálnak valamire, ahogy teszik. Két kutyám van, akik nagyon sok apró trükkre tanítottak meg, és amit szeretnék megosztani a gazdákkal. A kutya viselkedésének megértéséhez elvégeztem a Pat Parelli „Erőszakmentes lókiképzés” nevű, avagy a „suttogó” módszerről szóló kurzust, hiszen a kutyáknál az úgynevezett operáns kiképzés is erre épül.

– Egyáltalán miként találták ki a suttogó módszert?

– Pat Parelli és Monty Roberts nevéhez fűződik. Eredetileg a vad musztángokat tanulmányozták a Sziklás hegységben, s felfigyeltek arra, hogy az állatok egymással különféle hangokkal, jelzésekkel kommunikálnak. Megfigyelték, hogy a vezérkanca úgy tartatja be a ménesbeli rendet a még rakoncátlan csikókkal, hogy miután rátámad a bajkeverőre, kizavarja és távol tartja a ménestől. A már amúgy is megrettent állaton még jobban eluralkodik a félelem, mert az egyedüllét a halálát jelentheti. Megpróbál visszatérni a többiek közé, de a vezérkanca megakadályozza ebben. A bajkeverő egy idő után érdekes mozdulatsorba kezd: először kitágult orrlyukakkal le-fel futkos, csavargatja a fejét, majd a megbánás jeleként, rágó és nyaló mozdulatokat tesz, és lassan a földig hajtja a fejét. A vezérkanca – ha úgy ítéli meg, hogy eljött az idő a megbocsátásra – elfordítja tekintetét a száműzöttről és elfordul tőle.

Ez a néma testbeszéd a lovak nyelve, amit úgy magyaráztak, hogy ha egy ló bizalmát és együttműködni akarását szeretnénk elnyerni, először meg kell kérnünk, távolodjon el tőlünk, azért, hogy majd később ő térjen vissza hozzánk.

Monty apja – aki idomítással foglalkozott – erőszakkal törte be a lovakat. Napokig verte őket, hogy az akaraterejüket megtörje, és minden nemű ellenállásukat csírájukban elfojtsa. Montyra negatív hatással volt ez a fajta módszer. Elutasította az erőszakot, a ló megfélemlítését. Ő épp ellenkezőleg, egy ló nyereg alá tanítását a ló bizalmának és együttműködni akarásának megnyerésével képzelte. Szerinte az a ló nyújt nagyobb teljesítményt, amelyik szívesen és magától működik együtt az emberrel.

– Tehát Roberts és Parelli módszerét alkalmazzák a kutyák kiképzésénél is. Hogyan?

– A kutyakiképzés teljes figyelmet igénylő munka. Sok türelemre, rengeteg megfigyelésre és időre van szükség. A cél a kutya engedelmességre való tanítása, és a kutya-gazda kapcsolat összehangolása. Ez olyan speciális képzési módszer, amely a testbeszédre fekteti a hangsúlyt. Megtanít arra, hogy testbeszéddel miként adhatók parancsok a kutyának. Ehhez alapvető segítség, ha tanulmányozzuk a kutyák egymás közti viselkedését: például, hogy más hangszínnel ugat, ha mérges, és mással, ha játszani hívja a másik négylábút. A módszer arról szól, hogyan lehet a gazda az alfa.

Akár a gyerek, a kutya is kipróbálja, kivel meddig kötekedhet

A kutyák egymás közti jelzésrendszerét kell megfigyelni. Például a játékállatot, vagy a labdát vadnak fogja föl. Ha eldobom, utánaugrik. A munkakutyának éppen ezért nem szabad a guruló labdára lecsapni. Csak akkor hozhatja vissza, ha az megállt, mert az álló labda már kevésbé kelti föl a ragadozó figyelmét. Ha kis kedvencünk átöleli az ember lábát, azzal azt kívánja tudatosítani, hogy ő a domináns. Az embernek erre testtel – és nem a kezével – kell reagálni. Óvatosan kell bánni a testmozgással, a kézmozdulatokkal, nem szabad kapkodni. Tudatosítani kell az állattal, hogy én vagyok a főnök. Nem az a cél, hogy a gazda a parancsot ne hangosan adja ki, és annak megtagadását kiabálással büntesse, hanem épp ellenkezőleg, halk szavakkal, nyugodt és következetes módon kell a kutya tudtára adni, pontosan mi is vele szemben az elvárás.

[mnk[mnky_ads id=”4674"]y_[mnky_ads id=”4666"]trong>– Ezek szerint a kiabálás, a kényszerítés nem célravezető.

– Egyáltalán nem. Ha az ember türelmetlen vele, akkor a kutya félni fog, bizonytalanná és makaccsá válik. Tisztelni kell őt – és viszonozni fogja. Úgy kell begyakoroltatni vele a feladatokat, hogy közben élvezze és várja a következő alkalmat. Sokan keverik a tanult, képzett kutya fogalmát a kutyával való harmonikus együttléttel. Szinte mindegyik kutya képes bizonyos vezényszavaknak engedelmeskedni. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy kutyánkkal tökéletes is a viszonyunk. Kommunikálni és együtt kell élni vele, hiszen társas lény. Ő a családban rangsort állít fel. Ahogy a kisgyerek is tesz hasonló kísérletet, a kutya ugyancsak kipróbálja, melyik családtaggal meddig kötekedhet, ki az, akinek vissza is moroghat, ki a játszótársa, kinek kell mindig engedelmeskedni. Így lesz a família egyik tagjából játszótárs, a másikból falkavezér.

A lakótelepi kutyák képezhetőbbek, mint a kertiek

– Tapasztalata alapján, a suttogó módszer minden kutyánál beválik?

– Érdekes, hogy a lakótelepi kutyák képezhetőbbek, mint a kertiek. Utóbbiakkal kevesebbet foglalkoznak. Gyakran úgy látom, hogy ők bizony félnek. Egyszer hoztak hozzám egy dobermant, amelyik két évig folyamatosan a kertben volt. Elkezdtem vele dolgozni, de ez nem működött, mert minden kutyát megtámadott. A más kutyáktól való elszigeteltség, a szocializálás hiánya olyan magatartásbeli zavart okoz, amit már nehéz helyretenni. Egyébként nincs buta kutya. Sajnos, az az igazság, hogy az emberek elképesztő módon nem értenek hozzájuk, bár mindenki meg van győződve arról, hogy ő abszolút tisztában van a teendőkkel. Tudja, olyan ez, mint a foci vagy a pedagógia. Mindenki ért hozzá. A vezényszavak megtanulása és a véletlenszerűen történő végrehajtása még nem jelenti azt, hogy rangsorban a kutya fölött lennénk. Ehhez nagyon sokat kell még tennünk.

– Mi a különbség az agresszív és a suttogó módszer között?

– Az előbbi negatív megerősítéssel dolgozik, erőszakosan. Ha az állat nem engedelmeskedik, erőszakos képzési módszert alkalmaz. Ezután a kutyus szót fogad, ám mindig félni fog. A suttogó képzésnél többek között pozitív megerősítéssel, jutalmazáson alapuló módszerrel dolgozunk, s ha jól megcsinálja, amit kérünk tőle, jutalmazzuk.


A „kutyasuttogó” hierarchikus: te vagy a falkavezér, és ő a falkád egyik tagja. A kényszerítés, kiabálás és negatív megerősítés mellőzésével irányítani tudjuk a kutyát. A módszer használatával a kutya tudja, hol a helye a ranglétrán, és jól érzi majd magát a bőrében.

[mnky_ad[mnky_ads id=”4668"]s [mnky_ads id=”4670"]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét