Banánköztársaság
Kövér „Keresztény” László „lukácsista” lett
Természetesen Kövér nem a világszerte ismert és elismert filozófus, hanem a napi politikába leereszkedő, akár bűnös szerepre is vállalkozó ember szintjén sorolható a „Lukács-oviba”.
A napokban került föl a youtube-ra az augusztusi szárszói református találkozóról készült videó, egyebek között Kövér „Keresztény” László szereplésével. Az ember megint elgondolkodhat azon, milyen országban élünk, hogy ezt is lehet..
Kövér két megnyilatkozása
- Kijelentette, hogy a legrosszabb kereszténydemokrata politika is jobb, mint a legjobb nem keresztény politika.
Ez a szöveg Lukács Györgyöt, a politikában időnként elképesztő dolgokat mondó filozófust juttatja eszembe; nyilván tudatos a ferdítés. Például azt mondta, hogy „még a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus”. E mondat érdemi bírálatát adta meg például Lengyel József, amikor fölvetette: Lukács adós maradt annak tisztázásával, hogy egyáltalán meddig szocializmus a szocializmus. És akkor nem is kell a skandináv országok kapitalizmusára gondolnunk…
Vajon meddig, mitől „kereszténydemokrata” a magát annak mondó politika?
Kereszténydemokrata dolog-e ezerszámra kilakoltatni embereket, hajléktalanokat kriminalizálni, oligarchákat hizlalni; kereszténydemokrata-e a társadalmat elzárni a politika ügyeitől? Hát magánpassziót közüggyé, közpénzeket magánpénzzé tenni? A fékek és ellensúlyok rendszerét fölrúgni, mindent megszállni, elzabrálni? A Budai Várból magántulajdonként kezelt várost mutogatni, közben „migránsokat”, köztük gyerekeket éheztetni..? Keresztényi dolog-e olyan politikát folytatni, amelynek a menekültek ügyében lényegében az az érdemi, valóságos üzenete, hogy „ott dögöljenek meg, ahol vannak”..?
Jó: tudjuk, a keresztények is hazudnak, hiszen beszélni muszáj… Na de állandóan?
Szóval: meddig keresztény a „keresztény”?
Annak mondható-e az ember, ha folyamatosan köpköd, gyalázkodik, rágalmazva hazudozik, tajtékozva eszelősködik, mint Kövér „Keresztény” László? S ha mindezt egyrészt teszi az „Országgyűlésben”, züllött idők házmesterét játszva, másrészt „pártja” terrormédiájában meg ilyen összejöveteleken..? Keresztényi dolog-e a „keresztényt” eleve jobb, különb embernek tekinteni másoknál? Lehet valaki ebben az országban még magyar, egyáltalán: ember, ha a hitbéli kérdések iránt közömbös vagy ateista? Ha zsidó, muszlim, vagy éppen Iványi Gábor gyülekezetének tagja?
Ha valaki közveszélyes őrült, fontos-e, hogy magát „kereszténynek” mondja..? S ha igen, nem csupán azért, mert e szóval tömegeket manipulál?
Persze, egy idő után nem lehet már jót mondani, gondolni se a magát manipulálni hagyó tömegekről.
Különben Lukács Györgynek volt olyan mondása is, hogy „a marxizmus–leninizmus csakugyan Himalája a világnézetek között. De a rajta ugráló nyulacska azért nem nagyobb állat, mint a síkság elefántja”.
Kövér „Keresztény” László őrült nyulacska, aki ráadásul nem is a világnézetek legmagasabb hegyén ugrál…
- Arról is elmélkedett, hogy egy „gyakorló keresztény”, ha nem skizofrén, nem szavazhat „nem keresztény” pártra – s hogy ez így legyen, az a közösség, a lelkészek felelőssége is.
A polgárnak tehát tudomásul kell vennie, hogy állam és egyház mindörökre összeforrt: nem véletlenül „harcol” a hatalom a felvilágosodás ellen… A hatalomnak, hisz „keresztény”, eleve nem lehet méltó ellenfele..! Nincs tehát helye se liberalizmusnak, se szociáldemokráciának – senkinek a Fidesz nevű, a lakosságot kényszerképzetekbe hajszoló, hecckampányokkal terrorizáló bűnszervezeten kívül…
Aki nincs velük, az nincs. Csak azt nem értem, mire jó akkor az állandó harc, a folyamatos hecckampány…
Kövér „Keresztény” László mellett ott ült egyébként Trócsányi Jellemtelen László, ezzel is bizonyítva alkalmatlanságát arra, hogy bármilyen tisztséget viseljen az EU-ban. És mellettük ott ült Bogárdi Szabó István, a kollaboráns református egyház képviseletében. De kollaboráns a katolikus egyház is; az evangélikusok legalább valamelyest tartózkodóbbak…
De ha komolyan vesszük hangoztatott hitüket, akkor legalább olyan szembefordulás volna elvárható tőlük, mint amilyenre Iványi Gábor és gyülekezete mutat példát.
Egyébként amiről Kövér „Keresztény” László a maga kusza módján handabandázott, azt nyíltan kimondta Gulyás Jellemtelen Gergely: az a céljuk, hogy senki se merjen ellenük elindulni.
Itt tartunk. Amikor az önkormányzati „választás” tétjén gondolkodunk, szavazunk, jusson ez eszünkbe.
Szerző
