Az új NAT ügye a végsőkig fokozta az EU-val (Tanács, Parlament, cakkundpakk) szemben érzett utálatomat és megvetésemet. Hogy mi köze az EU-nak a NAT-hoz?
Az EU már a 2000-es években egy rahedli pénzt áldozott az európai polgárok adóiból arra, hogy Magyarország modernizálja a közoktatását. Szigorú tartalmi és formai elvárásai voltak a tananyag szellemével (kompetenciaalapú oktatás, differenciálás stb.), szerkezetével (integrált műveltségterületek stb.) és formai dolgokkal (bevezetés módja, felmenő rendszer, kipróbálási időszak, mérések stb.) szemben egyaránt.
és szankciókkal kellett volna fenyegetnie, amikor
Hoffmann Rózsa a kukába dobta, elgázosította az összes elkészült tantervet, tananyagot, taneszközt, mindent.
És ha Orbánék nem tágítottak volna az oktatási ellenforradalmuktól, akkor valóra is kellett volna váltania a szankciókat, kőkeményen.
Ehelyett egy büdös szót sem szólt,
tudtommal még a szenteltvíznél egy kicsit kevésbé hatékony “kötelezettségszegési eljárás” sem indult.
Az új NAT lenne az újabb alkalom arra, hogy az EU számonkérje a magyar kormányon, hogy hova tette a pénzét, milyen alapon dobta ki az EU-állampolgárok vérrel-verejtékkel megkeresett euróit. És most megint hallgatnak.
A jogászok biztosan nagyon higgadtan el tudják magyarázni, hogy jogilag mindez teljesen rendjénvaló, én meg erre azt mondom, hogy a megvetésem arra is kiterjed, hogy ha így áll a dolog, akkor miért nem változtattak a jogi környezeten. Tíz évük volt arra, hogy a fejükhöz kapjanak, nem kaptak. Le az EU-val!
Kovács Béláné
2020.02.26 13:29 at 13:29
Nincs fejük-csak zsebük-mihez kapjanak?