Az új NAT ügye a végsőkig fokozta az EU-val (Tanács, Parlament, cakkundpakk) szemben érzett utálatomat és megvetésemet. Hogy mi köze az EU-nak a NAT-hoz?

Elmondom

Az EU már a 2000-es években egy rahedli pénzt áldozott az európai polgárok adóiból arra, hogy Magyarország modernizálja a közoktatását. Szigorú tartalmi és formai elvárásai voltak a tananyag szellemével (kompetenciaalapú oktatás, differenciálás stb.), szerkezetével (integrált műveltségterületek stb.) és formai dolgokkal (bevezetés módja, felmenő rendszer, kipróbálási időszak, mérések stb.) szemben egyaránt.

Ezért az EU-nak már akkor le kellett volna sújtania,

és szankciókkal kellett volna fenyegetnie, amikor

Hoffmann Rózsa a kukába dobta, elgázosította az összes elkészült tantervet, tananyagot, taneszközt, mindent.

És ha Orbánék nem tágítottak volna az oktatási ellenforradalmuktól, akkor valóra is kellett volna váltania a szankciókat, kőkeményen.

Ehelyett egy büdös szót sem szólt,

tudtommal még a szenteltvíznél egy kicsit kevésbé hatékony “kötelezettségszegési eljárás” sem indult.

És akkor most jön ez

Az új NAT lenne az újabb alkalom arra, hogy az EU számonkérje a magyar kormányon, hogy hova tette a pénzét, milyen alapon dobta ki az EU-állampolgárok vérrel-verejtékkel megkeresett euróit. És most megint hallgatnak.

Szégyen, gyalázat

A jogászok biztosan nagyon higgadtan el tudják magyarázni, hogy jogilag mindez teljesen rendjénvaló, én meg erre azt mondom, hogy a megvetésem arra is kiterjed, hogy ha így áll a dolog, akkor miért nem változtattak a jogi környezeten. Tíz évük volt arra, hogy a fejükhöz kapjanak, nem kaptak. Le az EU-val!

Forrás

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét