Kerítésen innen

„A „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a mafﬁát elhagyni”- Ángyán József Orbán modernkori feudális hűbéri rendszeréről….

2020.04.13 09:55

Megosztás

Ángyán József a második Orbán-kormány államtitkára, mára igen távol került a NER- világától. Olyan szakemberről van szó, aki belülről látta a rezsim kiépülését, a Fidesz-közelinek mondott oligarchák, agrárbárók zsebébe juttatott közpénz útjának mechanizmusát.

Az Orbánt lelkiismereti okokból otthagyó agrárszakemberrel a Magyar Hang készített interjút. Ebből szemlézzük azokat a részeket, amelyek szerintünk legjellemzőbben mutatják be a rezsim valódi arcát, szándékát.

Ángyán József kiemelte, 2010-ben a Fidesz a családi kis- és középbirtokok és összefogásuk, többcélú és önkéntes szövetkezeteik meghatározó szerepét hangsúlyozta a programjában. Nem kétséges, hogy ez a modell, valamint a „város és vidéke” szerves kapcsolatainak újraépítése teremthetné meg ismét a vidék gazdaságának és társadalmának belső kohézióját, és az egész magyar társadalom fenntartható fejlődésének feltételeit:

„A nemzeti tőke erősítése” – 180 fokos fordulat, vagy…..

„A 2010-es választások fölényes megnyerése után az Orbán-rezsim a választási programjához képest 180 fokos fordulatot véve, vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve „a nemzeti tőke erősítése” jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal és agrároligarchákkal kötött stratégiai szövetséget. ” /……. / ” Az így végveszélybe került családi gazdaságok és a vidék ügye tehát ha lehet ma még aktuálisabb, mint volt a gazdademonstráció idején. Bródy Jánossal ma én is együtt dúdolhatnám tehát, hogy „…ezek ugyanazok”. ”

„Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását”

Attól tart, hogy a tényleges programjához képest nem kellett gyökeres fordulatot végrehajtania Orbánnak. Valószínűleg eredetileg sem tervezte a Fidesz korábbi választási programjaiban szereplő irány követését, azok csak „politikai termékek” lehettek :

„Ma már határozottan úgy vélem, hogy sohasem gondolhatta komolyan az általam képviselt vidékstratégia megvalósítását, bár – a kormányzati szerepre meghívó felcsúti személyes, hatszemközti találkozásunk során – maga igen felkészülten, meggyőzően beszélt, és leendő miniszterét, Fazekas Sándort is beszéltette róla.”

„Elárultál, Jóska!”

Kitért arra, hogy a lemondásakor, Orbán nem az igazát cáfolta, hanem – annak ellenére, hogy sohasem volt a Fidesz tagja, és nem saját kezdeményezésére, hanem az ő személyes kérésére,az általa meghirdetett, családi gazdálkodásra alapuló, európai agrármodell megvalósítására szegődött a kormányához – a lojalitását hiányolta:

„„Elárultál, Jóska!”

Ezt erősítette továbbá az a rendkívül ingerült, vészjósló megjegyzése is, amelyet az én példámon bár, de a frakció megdöbbent tagjaihoz intézett:

„Aki tisztességesen viselkedik, és megsebesül a csatatéren, azt kihozzuk. De, aki nem, arra mi is lőni fogunk!””

A ma még létező gazdacsaládok nagy árat ﬁzetnének azért, ha megmozdulnának

Elveszítenék azokat a kiﬁzetéseket és támogatásokat, amelyek ma már az európai agrár- és vidékpolitika alapelemei, és amelyek nélkül a ma még meglévő gazdaságuk is végveszélybe kerülne:

„Nem veszik hát a bátorságot, hogy szembe forduljanak a politika által szövetségesnek választott helyi és országos nagyurakkal. Az pedig teljesen valószínűtlen, hogy a 2010-ben nulláról induló, ám ma már 38 ezer hektáros „földműves”, Mészáros Lőrinc vagy a 35 ezer hektár volt állami gazdasági terület fölött rendelkező bankár, Csányi Sándor, bérmunkásaival együtt, traktorokkal jönne Budapestre, ahol a kormányzat tőkés nagybirtokot erősítő agrár- és vidékpolitikája ellen tüntetve hallgatna engem az ország háza előtt, ahova ma már sem traktor-, sem embergyülekezet nem kerülhet.”

A volt államtitkár hangsúlyozta, régi tapasztalás, hogy a magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrablása:

„Én az árverési adatok részletes feldolgozása alapján a „Földet a gazdáknak!” jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom, ahol az állam a rábízott közös nemzeti vagyonunk ezen legnagyobb, stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű részét – általában árverseny nélkül, az európai hektáronkénti 10–35 millió forintos földárak töredékéért, 1-2 millió forintért, nagy birtoktestek formájában, zömében nem helyben élő – klientúrájához juttatja. Ezzel egy modern kori feudális, hierarchikus hűbéri rendszert épít.”

Azt gondolja, a közös érdek mentén egyfajta véd- és dacszövetség alakul ki

az adományozó politika szereplői és a megadományozott gazdasági érdekhálózat tagjai, vezető oligarchái között, akik azután megﬁnanszírozzák, és hatalmon tartják az érdekeiket törvényhozási, kormányzati és költségvetési intézkedésekkel is kiszolgáló politikát:

„Ebből az érdekközösségre és „közös bűnökre” épülő rendszerből kilépni éppen olyan kockázatos, mint a mafﬁát elhagyni

Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig a rablóbandák fogságába került állam esetében a mafﬁahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket. Nem lesz ennek jó vége!”