„Ne haragudjanak, de annyi pénzem sincs, hogy buszjegyet vegyek.”

Dúl a járvány, az emberek félnek. A valóságot nem igen ismerjük, csak amit csepegtet felénk az operatív törzs.

Munkahelyek százezrei szűnnek meg, sok család egzisztenciája roppan meg ezekben a napokban, hetekben. Nagyon távolinak tűnik, mire a gazdaság elindul, és biztos kenyere lesz azoknak, akik most az utcán találták magukat.

Az Orbán-kormányra sok minden mondható,

-talán még jó is- de az bizton nem állítható, hogy szociálisan fene mód érzékenyek lennének. A populista Orbán 2010-előtt öntötte a szót, érzéketlenséggel vádolta a baloldali kormányokat. A Fidesz program egyik központi eleme volt, hogy nem hagynak senkit az út szélén, mert mindenkinek lesz hús az asztalán. Persze mindent földi jót ígértek a kisnyugdíjasoknak is, sok megtévesztett, becsapott magyar azt hitte, hogy Orbánnal hazánk a Kánaán földje lesz.

Hát, nem lett! Sőt!

Orbán magasról -ugye a Várból- tesz a nincstelenekre, régen elfelejtette honnan is indult, hogyan lett a faluvégi házban lakó csóró fiúból Magyarország diktátora. Az általa kiépített hatalmi rendszerben csak a klienseinek jut a mannából, az országban milliók élnek a nyomor küszöbén, vagy az alatt. Aki szegény, az korán is hal, sokuk számára megváltás a földi létből távozás.

Azt hinné az egyszerű „zember”, hogy a koronavírus járvány a legfőbb hadurat is ráébresztette arra, hogy az birodalmában élnek kilátástalan helyzetben lévők, gyermekek százezrei éheznek, a nyomor teljesít jobban hazánkban.

Orbánt ez nem érdekli

Munkaalapú társadalomról papol, hangzatos ígéreteket tesz arra, hogy 3 hónap alatt mindenkinek lesz munkája. Az ilyen orbáni ígéretekből már tele a padlás, épeszű ember tisztában van azzal, hogy a fele sem igaz annak, amiről a fideszes lakájmédiában hall.

Miközben Orbán vezénylő tábornokot játszik, „népe” éhezik,

egyik napról, a másikra él. Milliók sorsa a kegyelmes uraimat hidegen hagyja, míg ők dőzsölnek, újabb közpénz jut a mellényzsebbe, sokakat az éhhalál kerülget. Munka -még alkalmi is–nincs, segély nincs, uzsora kölcsön van. Aki szegény, az még szegényebb lesz, kitörni ebből az élethelyzetből esélye sincs.

Az ország egyik legnagyobb, úgymond dinamikusan fejlődő városában is dúl a szegénység. Többségük magára hagyatva próbál túlélni, több kevesebb sikerrel. Az önkormányzat sohasem volt gáláns a nehéz sorsú emberekkel szemben, most sem az. Pedig az éhség nagy úr. Nemrégen megélt igaz történettel zárom ezt a kis eszmefuttatást, amely ugyanúgy hatástalan, mint bármi, amit eddig lepötyögtettem.

Barátaimmal a járvány ideje alatt is igyekszünk a magunk módján segíteni azoknak, akiknek nem jutott hely az élet napos oldalán. Egy több gyerekes édesanya az egyik külső városrészből többször keresett bennünket, hogy segítsünk.

Elmondása szerint kereste az önkormányzatot, -természetesen? ezt névvel nem vállalja, mert fél- de senki sem kereste.

Nagyon nehéz körülmények élnek, van amikor a felnőttek nem esznek este, csak jusson egy kevés ennivaló a gyermekeknek. Nem kell többfogásos vacsorára gondolni, kenyér és zsír amiből „fenséges” ételt készítenek. Mindez vízzel -mert tejre már nem futja-majdnem királyi lakoma.

Természetesen megkerestük, és hosszasan beszélgettünk

A lényeget már leírtam, a nyomor további mélységeinek az érzékeltetésétől most inkább eltekintenék. Szóba hoztuk, hogy be tudna-e jönni az elosztó helyünkre két-három naponta az ennivalóért. Elgörbült a szája, és csak némán nézett ránk. Nem értettük mi történt, miközben eleredtek a könnyei. Majd kibökte, halkan, szégyenlősen:

„Ne haragudjanak, de annyi pénzem sincs, hogy buszjegyet vegyek.”

Történt mindez Orbán „királyságában”, az Úr 2020. esztendejében, valahol Kelet-Magyarországon

Vajon rendjén van ez így, milyen ország az, amelynek a vezetőiből hiányzik az emberség, az empátia, a társadalom számkivetettjei pedig ezért,páriának érezhetik magukat saját hazájukban. Nekik kell azért szégyellni magukat, hogy örülnek, ha levegőt tudnak még venni?

Ferenc pápa: a szegények számáról szóló statisztikáknál csak a velük szembeni közöny a rosszabb