Kerítésen innen
Egy kis debreceni szépségfolt
Minap Debrecen polgármestere nagyívű fejlesztési elképzelésekkel járta körbe a teljes magyar sajtót. Itt élőként örülök, hogy gazdagszik, szépül majd a város. Jómagam egy igen pirinkó, de mégis súlyos, és több éve megoldatlan ügyre hívom most fel, a nagyot álmodó városvezetők figyelmét. A fotókat tegnap -2020. június 12- készítettem, eső után.
Egy igen forgalmas utca Debrecenből
Nézzék azokat a művészi útjavításokat, a fantázia dús köveket az út szélén, amit úgy negyedévente, félévente oda öntenek, minden autós legnagyobb örömére.Megjelenik ilyenkor pár munkás, imitálva egy kis munkát, majd elmennek. Egy idő után, kezdődik újra és újra.
Az útpadka helyetti kacsaúsztatóból pedig csak a szárnyasok hiányoznak
Nem kellene az apró munkát is elvégezni? Persze ezzel nem lehetne sajtózni nap mint nap. Ez „csak” az utcában élők problémája. Miért itt vásároltak házat, építkeztek? Miért nem az úri soron?
És ez csak egy utca, vannak, ahol talán még ennél rosszabb állapotok uralkodnak, a lakók nagy örömére. Talán ezekben az utcákban kellene kezdeni, mert csak így lesz élhetőbb város Debrecen. A jól hangzó, ki tudja mi lesz terveknél polgárként többre értékelném, ha az itt élők is fontosak lennének a közpénzből eltartott tisztségviselőknek. A mi szolgálatunkra esküdtek fel. Legalábbis botor emberként szeretném ezt hinni.
De segíthetne esetleg,
ha néha a debreceni városvezetők kiszállnának szolgálati kocsijukból, s „álruhában” tennének egy sétát a városban, talán egy kicsinyke szeletét láthatnák a mindennapi bosszúságainknak.
