Szanyi Tibor: nyugi! Semmilyen népszavazás nem lesz!

Borítékolom, hogy száz magyar emberből nagyjából száz nem tudná pontosan (sem) megmondani, hogy mit is takar az LMBTQI+ rövidítés, bár annyit talán a többség tud, hogy “buzik, meg hasonlók”. (A korrektség kedvéért: leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszex + sok minden más, ami a hagyományosnak mondott nemi állapottól, orientációtól eltér.)

Bármennyire is meglepő,

de a közvetlen érintettek számáról, arányáról lényegesen kevesebb ismeret lelhető fel, mint ahányan az idetartozó kérdésekről vitatkoznak, de ha immár népszavazás-értékű ügyekről van szó, akkor politikailag feltételezhető, hogy mindannyian érintettek vagyunk.

Az elérhető statisztikák szerint 0-15 %-ig terjed az embereknek az a hányada, amely a közvetlen érintettségéről ad számot.

A nulla nyilván Észak-Koreában mutatható ki, a 15 % pedig egyes európai országokban, függően attól, hogy miként fogalmazzák meg kérdést. Magyarországon a decens 5 százalékot mondhatjuk irányadónak, bár itt is óvatosnak kell lennünk, mert a kamaszos kíváncsiságok és a meghatározó orientációk között hatalmas különbség vannak.

Legalább ennyire nyúlékony az ún. többség véleménye

Természetesen a mindenkori közvéleményt nagyban befolyásolják a kormányzati kultuszok, a művészetek, az elérhető média és rengeteg más. Magyarországon az eddig mért adatok szerint a többség befogadó és toleráns, de ez változhat az uralkodó széljárás szerint.

Személyes véleményemként hadd szögezzem le,

hogy a kormány által megfogalmazott hivatalos kérdések számomra gyomorforgatóan alattomosak és manipulatív jellegűek. Szomorúan konstatáltam ugyanakkor, hogy a válaszként hirtelen megfogalmazott ellenzéki ellenkérdések pedig ostobák és bárgyúak. A politikusi fejemben eddig ugyanis úgy rögzült a népszavazás intézménye, hogy a vonatkozó kérdések mindannyiunk húsbavágó, hosszabb távú érdekeiről kell szóljanak, amelyekben a politikusok alázatosan tartózkodóak, viszont korrekt módon megadják a nép döntéséhez szükséges ismereteket. Sajnos a napokban kirobbant kérdés-cunami egyetlen eleme sem hajaz a fentiekre.

Érdekes ugyanakkor, hogy az orbáni kérdéseket a Nemzeti Választási Bizottsághoz nyújtotta be a kormány, márpedig a népszavazást a Magyar Országgyűlés is minden további nélkül kiírhatná, kiváltképp a kétharmados kormányzati erőre támaszkodva.

Minthogy nem ez utóbbi történt, így ennek megfelelően alighanem szükséges lesz a 200.000 támogató aláírás összegyűjtése, azaz a kormány egy nyílt, közpénzből bonyolított gigantikus kampányt folytathat hetekkel a tavasszal esedékes országgyűlési választások előtt.

Addig sem kell az emberek béréről, jövedelméről beszélni….

Az eredményességhez azonban a választópolgárok legalább felének részvétele szükséges. Ha igazak a határon túli szavazópolgárok számára vonatkozó, 1 millió feletti bejelentések, akkor jóval több, mint 4,5 millió szavazatra lenne szükség.

A kormány persze nem feltétlenül érvényességben, hanem inkább a résztvevőkön belül magas támogatói arányban érdekelt, ám a népszavazók száma azért mégis egy igazi kockázati tényezőnek ígérkezik a politikai következtetések szempontjából.

Kétségünk persze ne legyen, a diadalútra induló kormányzati kérdések mellett nem lesznek érvényesített ellenzéki kérdések

Ha azonban a kormány elég ravasz, akkor Karácsony Gergely kérdéseiből megfelelőnek ítélhetnek egyet (például az ingyenes covid-antitest teszt ügyét), s máris kifogták a szelet az ellenzéki bojkottra szóló felhívásokból, miközben a Jobbik elvileg mozgósításra van kárhoztatva, hiszen korábban – szégyenszemre és az ellenzéki összefogásból kiénekelve – megszavazta a kormány homofób-törvényét.

"Minden Idők Legkevésbé Külügyminisztere elsütötte a falon lógó puskát" - Brávó, Jobbik!

Ha a különböző érdekek és kockázatok metszeteit tekintjük, akkor az általam látott mátrixban nagy számú szavazópolgárra akkor lehet számítani, ha a kormány mellett az ellenzék is mozgósít, hiszen 2016-ban láthattuk, hogy csupán a kormány (továbbá a Jobbik!) nem tudott elég embert a szavazóurnákhoz szólítani, holott a migránsok ügye jóval forróbb volt, mint az LMBTQI+ problematika. Az össznépi mozgósítás azonban megemelné az ellenzék szerepét, ami viszont Orbánéknak picit sem érdeke. Bármennyire is kecsegtető, nem hiszek abban, hogy a kormánynak megérné akár csak egyetlen ellenzéki kérdés áteresztése.

Nagy kérdés viszont, hogy a kormány most is számíthat-e a Jobbik mozgósítási közreműködésére,

és ez a kettő vajon elég lenne-e az 50 százalékost meghaladó részvételre. Elvileg számíthat, hiszen az Országgyűlésben együtt szavaztak a témában, ám a gyakorlatban eléggé visszatartó hatású lehet a már említett 2016-os viszonylagos kudarc emléke.

Egy szó mint száz, a kormány nagyon is érdekelt egy több hónapos, korlátlan mennyiségű közpénzből finanszírozható kampányban, de a népszavazást csak akkor fogja megrendezni, ha a részvételre vonatkozó előzetes közvéleménykutatási mérések kellően biztatóak lesznek számára. Márpedig ilyenek aligha lesznek, így aztán népszavazás sem lesz.

Kifarolni viszont bármikor lehet, hiszen – mint láttuk – a vírus a kormány legjobb barátja.

Kapcsolódó

Ki van ez találva! Mire ki lehetne írni a népszavazást, jön a választás és tudvalevő, hogy előtte negyven nappal nem lehet népszavaztatni!

Magyar György: újabb álságos népszavazás - egy tizennégy éves gyerek bárkivel létesíthet szexuális kapcsolatot, de az iskolákban erről tilos beszélni