Budapesti hétköznapok
Karácsony Gergely: nem szeretnénk arra berendezkedni, hogy elkezdjem számolni, hogy mennyi pénzt spórolunk azzal, ha a 4-es, 6-os villamos nem 2 percenként jár, hanem 10
A főpolgármester „Igenis van kormányváltó hangulat” címmel egy nagyon részletes interjút adott az mfor-nak. Alább ennek az interjúnak egy fontos részletét közöljük, de arra sarkalunk mindenkit, hogy olvassa el a főpolgármester és Csabai Károly teljes beszélgetését.
Karácsony Gergely főpolgármester „Igenis van kormányváltó hangulat” címmel részletes interjút adott az mfor-nak. Alább ennek az interjúnak egy fontos részletét emeltük ki, de arra sarkalunk mindenkit, hogy olvassa el a főpolgármester és Csabai Károly teljes beszélgetését.
Budapest anyagi helyzetéről…
Az idei költségvetésük fél évre szól. Mennyire kell aggódniuk a budapestieknek azért, hogy ha nyer a Fidesz, akkor leállnak a buszok?
Azon kell aggódni, hogy a főváros kevesebb pénzből hosszú távon nem tudja majd finanszírozni a közszolgáltatásait. Úgy, hogy közben van egy rekordmagas infláció. Például csak a BKV esetében az áramár-növekedés, amit mi nem tudunk bevinni a rezsicsökkentett kategóriába, 10 milliárd forintos többletkiadást jelent. Emellett emelkednek a bérek – hozzáteszem: Hál’ istennek és mi nem is tehetjük meg, hogy nem emelünk bért, mert akkor meg azért omlik össze a szolgáltatásunk, mert elmennek a munkavállalóink. A főváros működtetésének a költségei alapvetően tőlünk függetlenül nagy mértékben növekednek, miközben a bevételeink a 2019-es szinten vannak. Hiszen a legnagyobb bevételi forrásunkat, az iparűzési adót második éve felezik meg anélkül hogy – a többi önkormányzat nagy többségével szemben – ezzel kapcsolatban semmilyen kompenzációt nem kapunk. Emellett
a Tarlós István idején 5 milliárd forintban meghatározott szolidaritási adó, amit befizetünk az állami költségvetésbe, most 35 milliárd. Csak ez a két intézkedés együtt évi közel 60 milliárdot vesz ki a város zsebéből.
Ma már a Fővárosi Önkormányzat nettó befizető a költségvetésbe, vagyis Budapest támogatja a kormányt és nem fordítva, ahogy azt fideszes politikusok szokták mondani könnyes szemmel.
Úgy, hogy közben működtetjük az ország legnagyobb közösségi közlekedési rendszerét, színházakat, idősotthonokat, parkokat gondozunk, kátyúkat tömünk be.
Mit adott a kormány a fővárosnak? (Bocs, Brian!)
Akkor nem igaz, amit Orbán Viktor az évértékelőjében mondott, miszerint “a kormány az ország erején felül fejleszti a fővárost”?
Az erőlködéssel egyetértek, mivel erőltetnek olyan projekteket, amelyeket a budapestiek nem akarnak. Mi nem szeretnénk több stadiont. Főleg olyat, amelyet az atlétikai vb miatt húznak fel és lehet, hogy nem is fog addigra elkészülni (az atlétikai vb kezdése 2023. augusztus 19-ére van kitűzve – a szerk.).
Nem szeretnénk több, négyzetméteráron tízmillió forintos beruházást a Városligetben. Nem szeretnénk a Vár-projektet, ahol 36 milliárd forintból egy lovardát sikerült felépíteni. Ennyi pénzből Budapest le tudná cserélni az összes régi villamosát.
Vagy említhetem a Városligetbe tervezett, 50 ezer négyzetméteres Nemzeti Galéria épületét, amely, ha annyiból fog megépülni, mint a Magyar Zene Háza, akkor 500 milliárd forintba fog kerülni. Ennyiből ki lehetne alakítani Budapesten egy új metróhálózatot.
Magyarán, a kormányzati beruházások jelentős része azon az elven alapszik, hogy a miniszterelnök szemében Budapest egy Patyomkin-falu, ahol nem emberek laknak, hanem ahol a hatalom tud reprezentálni, stadionokkal és látványberuházásokkal.
Az itt élő 1,7 millió embernek azonban nem stadion kell, meg nem a világ legdrágább zeneháza – amely egyébként nyolcvan százalékban a föld alatt van, tehát bárhol lehetne, vagyis teljesen feleslegesen veszünk össze azon, hogy miért kell ilyet a Ligetben létesíteni. A Vár-projekt pedig a Vár Horthy-korszakbeli reprezentációját hivatott helyreállítani, ahová közhivatalokat visznek, miközben egy modern közhivatalnak egy irodaházban kellene működnie, valahol a Belvárosban. Ezeknél bizonyosan hasznosabb lenne a társadalom számára, ha például a 42-es villamos – Magyarország talán legrövidebb vonala – elérné a Havanna lakótelepet, az sokezer ember életét könnyítené meg. Ehhez nagyjából egy-két kilométer kellene pluszban.
Summa summarum, mi nagyon sok pénzt tudnánk spórolni a magyar kormánynak és a magyar gazdaságnak, ha mi mondhatnánk meg, milyen beruházások kellenek.
Persze nem akarok átesni a ló túloldalára, mert vannak nagyon fontos dolgok is – jellemzően a tervezőasztalon. A Budapesti Fejlesztési Központ (BKF) az elővárosi vonat stratégia megalkotása kapcsán nagyon fontos beruházásokat készít elő. De azért a fővárosban zajló állami beruházásokról mi nagyon szívesen lemondunk, és kérjük vissza a pénzt, hogy helyettük a város élhetőségét valóban javító beruházásokat csinálhassunk.
Azért biztos van még olyan állami beruházás, amit helyesel és Budapest hasznára vált, vagy fog válni.
Valóban, a kulturális beruházások között van olyan, amelyet én nagyon támogatok.
Ilyen például az Eiffel-csarnokok kulturális célú hasznosítása, valamint az Operaház új játszóhelye. De nagyon tetszik a Közlekedési Múzeum koncepciója is. Ugyanakkor kifejezetten örülnék annak, ha a rozsdaövezeteket szépen, fokozatosan be tudnánk vonni a város vérkeringésébe – ez Budapest nagyon nagy rejtett tartaléka.
De előbb a rozsdaövezeteket ki kellene jelölni, mi azonban csak egyről tudunk.
Kétségtelenül ez is egy korrupciós csatorna. De én elsősorban az állami tulajdonú vasúti, logisztikai területekről beszélek, hiszen ez az alapvető koncepciójában nagyon erősen támogatandó elővárosi vonatfejlesztési stratégia részben arról is szól, hogy a városon belül a vonat legyen fejlettebb és kevesebb helyet igényeljen. Így nagyon sok terület szabadulhat fel, ahol nagyon jó fejlesztéseket lehet végrehajtani, akár új lakó-, akár új intézményi övezeteket is kialakítani.
A rákosrendezői, józsefvárosi és ferencvárosi pályaudvar helyén szinte végtelen mennyiségben lehet állami vagy magánberuházásokat elindítani.
A B-tervről
Van azért B-tervük arra, ha nem nyer az ellenzék, miközben nem tudjuk, mikor cseng le végleg a járvány, mi lesz az orosz-ukrán konfliktussal, s kiszámíthatatlan, hogy a januárban 14 és fél éves rekordra (7,9 százalékra) ugrott éves infláció merre mozdul?
Természetesen van B-tervünk, de nem szeretnénk arra berendezkedni, hogy akkor elkezdjem számolni, mondjuk mennyi pénzt spórolunk azzal, ha a 4-es, 6-os villamos nem 2 percenként jár, hanem 10.
Őszintén szólva, ha választanom kell a társadalmi és a pénzügyi csőd között, én az utóbbira fogok voksolni. Ha tehát minket rátesz a kormány egy olyan pályára, amelyen a főváros nem finanszírozható, az derüljön ki. Inkább jöjjön a pénzügyi csőd, mint hogy megpróbálunk takarékoskodni, tönkretéve ezzel a város közszolgáltatásait.
Ugyanakkor az államadósság kockázatát nagymértékben rontaná egy csődbe jutó város. Már csak azért is bízom abban, hogy nem kell a rossz és a még rosszabb között választanunk, csak azért, mert a kormány büntetni akarja a rebellis Budapestet.
Közel vagyunk ehhez a csődhöz?
Egy darabig valahogy elketyegünk. De ez egy csapda, mivel mi, döntéshozók is úgy érezzük, hogy valahogyan majd kimozogjuk. A budapestiek meg azt megtanulták, hogy a kormány bünteti a fővárost. Aminek a következménye április 3-án meglesz, mert szerintem a Fidesz csúnyán ki fog kapni. Mind a 18 választókörzetben le lesznek szavazva a jelöltjeik – igaz, ebből még nem adódik, hogy az emberek látnák is a tényleges veszélyt. Ami pedig létezik.
(Olvassa el a teljes beszélgetést itt!)
Szerző
