A pengekerítés lett a magyar társadalom „frigyládája”, „szent tehene”, a fideszizmus kegytárgya. Aki a szent kerítést megsérti, vagy esetleg hozzányúl, ne adja isten, vagy Allah, esetleg Buddha, hogy meg vágja, vagy átgázol rajta, azokra lesújt a magyar rendvédelem, a fideszizmus keretlegényeiből toborzott rasszista, fasiszta nyája.
Szólásszabadság
Magyarországon ma azt jelenti a szólásszabadság, hogy a Fidesz – KDNP rezsimnek nem tetsző kultúrákat, vallásokat, népcsoportokat lehet bármilyen formában fenyegetni, a nyíltan erőszakos fellépésen keresztül, egészen a kiirtásig.
Egymástól független emberek írhatnak egymásnak bármilyen durva kifejezéseket, fenyegethetik egymást, belegázolhatnak egymás életébe, mert a gyűlölet és annak fenntartása a jelenlegi rezsim alappolitikája. A gyűlölet kiterjesztése, az emberek egymással szembeni ellenállása tökéletesen kiszolgálja azt a pár ezer embert, akik az egész magyar nép kiszipolyozásának és tönkretételének szentelik életüket.
Gyűlölni jó,
erről szól a magyar ember élete, még azoké is, akik úgy gondolják magukról, hogy demokraták (tisztelet a kivételnek)
A másik remek magyar elfoglaltság a messiásvárás. Ez nem másról szól, hogy a társadalom és a média néha embereket emel pajzsra, erre részben igény van, részben pedig remek üzleti lehetőség. Magyarországon messiásokban, amúgy nagy a felhozatal, van, amikor egész messiás seregek öntik el a magyar médiát, ilyenkor az emberek nagy többsége gyorsan választ egyet, egy ügyeletes bálványt, akik lábai elé szórják a lájkokat, majd amikor kiderül, hogy a vízen járás nem müxik, akkor jön a kiábrándulás és az addigi bálvány ledöntése.
Ez pedig már visszatérés a jó kis magyar gyűlöletpolitikához. Az legalább jól működik.