Mi bajotok a Lakógyűléssel?

Mi, budapestiek folyamatosan kapjuk az önkormányzat levelét, amelyben személyre szóló kódot küldenek: hozzáférést a nemrég meghirdetett Fővárosi Lakógyűlés szavazólapjához.  A kormánypropaganda reakcióival ezúttal sem foglalkozom, arrafelé nem létezik sajtó, nem ütik meg a mértéket. (A Népszava publicisztikai oldalán Németh Péter főszerkesztő pörkölt oda a Magyar Nemzetben hepciáskodó Tarlósnak, itt olvasható.) 

Karácsony Gergely és csapata kezdeményezését

a mértékadó sajtóban érték heves bírálatok. Íme egy – messze nem teljes – válogatás:

• Révész Sándor: Karácsony Orbántól tanul (HVG) (és itt)

Publicisztikák a Klubrádió Szabadság Klub rovatában:

• Arató András: Lakógyűlés
• Kardos András: Kettős mérce

A Klubrádió Megbeszéljük című műsorában Bolgár Györgynek nyilatkozva a főpolgármester reagált Révész Sándor érveire:

• Karácsony: Nem megvezetjük az embereket, ahogy a Fidesz a konzultációin

Érdemi vita lehetősége

Nem csatlakozom a lakógyűlést mint a “nemzeti konzultáció” klónját elutasító érvelésekhez. Érveim: az, ahogyan Révész Sándor méltatlankodik, miszerint miféle “lakógyűlés” ez, egy egészen másféle valóságról szól. Révésszel ellentétben, bár sok lakógyűlésen vettem részt eddigi életemben, különféle társasházakban, nem vagyok nagy véleménnyel erről az intézményről.

Időhiány, a megfelelő előkészítés elmaradása, több órás vitákat generáló vakvágányok és elhamarkodott döntések jellemzőek tapasztalataim szerint. Ez a most zajló Fővárosi Lakógyűlés legalább nem szorít bennünket másfél óra alatt meghozott, elhamarkodott döntésre.

Ha hajlandók lennénk az érdemi vitára, és a sajtó is elvégezné a feladatát, ezúttal talán lenne mód az alternatívák megfontolására.

Abban egyet kell értenem a bírálókkal,

hogy maga az önkormányzat, illetve annak kommunikációs csapata nem segített a tisztességes elemzésben, a kérdések feltevésének módja és az azokhoz fűzött információk helyenként félrevezetők és nagyon hiányosak.

Abban viszont Karácsony Gergelynek van igaza, amikor rámutat: a “nemzeti konzultációkkal” ellentétben itt nem álkérdésekről van szó, hanem a budapestiek előtt álló valódi alternatívákról.

Az újságíróknak még lenne idejük, hogy részletes elemzésre késztessék a főváros vezetését:

• például, adjanak ki részleteket arról, hogy amennyiben a fővárosiak arra szavaznának, a város fizesse be a rá kirótt hatalmas adót, akkor pontosan mit jelentene a tömegközlekedés belengetett ritkítása?
• Egész járatok törlését?
• Jelentős (milyen jelentős) járatkihagyásokat?
• Mekkora megtakarítást kellene elérni?
• Ez a BKK büdzséjének mekkora hányada?
• Vannak-e, lehetnek-e egyéb megtakarítási alternatívák?

Itt az idő annak megvitatására is, mielőtt szavaznánk, hogy mégis, mit várhatnánk a kormánnyal szembeni ellenállástól? Vajon mi minden lehet még Orbánék tarsolyában, hogy fojtogassák az ország központját?

A fővárosiak csak úgy vállalhatnák tudatosan az eszkalációt, ha fogalmuk lenne a következményekről. Mindennek – és még sok egyéb kérdésnek – a tisztázására lenne még mód, ha erről indulna azonal érdemi párbeszéd, és a főváros vezetését is valódi kérdésekkel bombáznák, valódi érvelésre kényszerítenék.