Banánköztársaság
Szanyi Tibor: óh, Baloldal!
A (valódi) magyar baloldalhoz tartozó szervezeteknél mára spontán kialakult egy kimondatlan konszenzus, miszerint a folyamatosan alakulgató új és még újabb szervezetek kerülik az “új baloldal”-ra hajazó neveket.
Az ok profán
A baloldal ugyanis nem tud igazán újat mondani, ahogy az európai skálán fellelhető más pártok sem. No, nem a napi ügyvitel szintjén, hanem az alapproblémát illetően, ami nagyjából ebből ál: a polgári pártok a kapitalizmust inkább polírozgatni gondolják, a baloldal viszont a tőkés berendezkedés perspektivikus felszámolásában érdekelt.
Egy szó, mint száz, aki tehát kapitalizmuskritikus (szebb nevén rendszerkritikus) megközelítésben politizál, az alighanem baloldali, aki viszont nagyon jól elvan a kapitalizmus ma ismert európai és amerikai stb. modelljeivel, az bizonyosan nem baloldali.
Ignotus Pál, a Szép Szó alapítója és József Attila melletti társszerkesztője, az egykori Nyugat munkatársa szerint
„baloldalinak nevezünk minden olyan törekvést, amely az élet lehetőségeinek minél több ember számára való minél szélesebb körű kiterjesztésére irányul”.
E téren alighanem a skandinávok tartanak legelőrébb, pontosabban egyáltalán valahol.
Nos, e fenti lényeget illetően a (valódi) baloldalon merőben új elgondolásnak aligha van helye,
amint a keresztény pártokat is nehéz lenne rávenni Krisztus megtagadására, akármekkora innovációnak tűnhetne elsőre. Ebből a szempontból tehát igen kockázatos sommásan baloldalinak nevezni minden olyan szervezetet, amely éppen mást mond, mint azt egyes pragmatista, ám mégis jobboldali hitszónokok. A Fidesz is alapvető tévesztésben van, amikor mindent és mindenkit baloldalinak nevez, aki tőle eltérő dolgokat gondol, vagy mond.
Ehhez képest kifejezetten, bár károsan szórakoztató, ahogy a jobboldalon hemzsegő akarnokok egyenesen – divatos szóval élve – “óbaloldalinak” tekintenek és mondanak mindenkit, aki mások, mint ők.
Ez az eszement szokás immár Magyarországon is elterjedt, bár zömmel olyanokat vesznek ezen kalap alá, akiktől oly messze áll a (valódi) baloldaliság, mint Makó Jeruzsálemtől. Ha nagyon belegondolunk, akkor
a Fidesz mai hírnökei szemében Szájer, Borkai, Magyar és egy sor pap frivol módon ugyancsak baloldali kell legyen! Igaz, nekik Gyurcsány Ferenc szintén baloldali a maga polgári, liberális vízióival. Náluk tán még a Mi hazánk is a baloldal része.
Itt Közép-Kelet-Európában persze könnyű szitokszóként osztogatni a baloldali bélyeget,
ugyanis a II. Világháborút követő fél évszázad itt a baloldalról elfajzott brigantik uralmával telt. Akármi is a magyarázat, akárhány igen tiszteletreméltó intézkedés is kötődik ehhez a korszakhoz, legalább ugyanennyi a megtagadni való. Ha már “óbaloldalt” kell keresni és felmutatni, akkor a munkásosztály története bővelkedik igen kiváló személyiségekben, nem ide sorolva azonban az észak-koreai “kommunistákat”. Azt nem tudom, hogy a hatalmon lévő kínai kommunistákat hová kell sorolni, de az biztos, hogy Orbán szemében ők picit sem az “óbaloldalhoz”, hanem sokkal inkább szíriuszi jótevők közé tartoznak.
Jómagam már 2019 őszén elindultam a valódi baloldal újjászervezésének útján, s ugyanezt látom egykori párttársam, Mesterházy Attila közelmúlt ténykedéseiben. “Anno” én BalBlokk-ot, ő most Baloldali Blokk-ot kíván életre hívni, ami tartalmilag nagyjából ugyanaz,
a lényege pedig hogy lennie kell egy közös baloldali ernyőnek, amely legalább szellemi-közösségi fedelet ad a különféle (valódi) baloldali szervezetek fölé.
Azt hiszem, ez égetően időszerű lett
Jelenleg ugyanis a Magyar Országgyűlésben nincs hangja a (valódi) magyar baloldalnak. Minden párt polgári hullámokon lovagol, s talán egyedül az MSZP-nek állna jól, ha végre megfelelne a neve formális üzenetének. Azaz végre szocialistaként mutatkozna. Sajnos hitelességük már odalett, a tekintélyük odalett, a szervezeti erejük odalett, de annyi esélyük talán maradt, hogy feltámadó halottként felüljenek a koporsóban, s mivel a 2026 utáni parlamenti szereplésük alighanem teljességgel reménytelen, ezért jobb híján belefoghatnának jóvá tenni azt, amit történelmileg nézve brutálisan elrontottak.
Jelenleg legalább négy olyan párt van Magyarországon, amelynek jól áll a baloldali ruha
A már említett MSZP mellett a Vajnai Attila fémjelezte Magyarországi Munkáspárt 2006 – Európai Baloldal, a Mesterházy Attila vezette Szocialisták és Demokraták, illetve a a jómagam által jegyzett Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom. Van még számos műhely, elvtársi közösség és tömörülés, amelyek várhatóan jönnének a közös ernyő alá. Számukra is legyen irányadó, hogy november 8-10 között az Európai Baloldali Párt nevű pán-európai pártcsalád szervezésében Budapestre jön a (valódi) baloldal európai krémje, illetve más kontinensről is érkeznek vendégek. Nincs szó világuralmi vágyakról, de arról igen, hogy a tisztességes emberek soha nem adják fel a társadalmi igazságosságra való törekvést.
Szerző
