Connect with us

Banánköztársaság

Háztartáspénz – Államháztartáspénz

Published

on

Háztartáspénz - Államháztartáspénz
Megosztás

Fantasztikus évünk lesz 2025-ben! Szenzációs! – mondta Orbán Viktor, merthogy Amerikából jövőre kedvező szél érkezik, nő a magyar kormány, a magyar gazdaság mozgástere, termőre fordulnak az autóipari, akkuipari beruházások, valamint lesz munkáshitel, magasabb családi adókedvezmény, és a kkv szektor is újabb támogatásokhoz jut. Ugyan mi kellene még a boldogsághoz? Háztartáspénz! Államháztartáspénz!

Felfoghatatlan összegek

Erősen gyanítom, hogy egy és más még a pénzen túl is kellene. Ez legott kiderült azokból az (egyelőre csak futólagos) szakértői elemzésekből, amelyeket önkéntes és felkért közgazdászok a frissen benyújtott költségvetéshez fűztek. Az állami költségvetésben a kormány (a parlament? Ugyan!) pórok számára felfoghatatlan összegek sorsáról intézkedik.

A kiadási előirányzat 39 390 milliárd forint, ebben a hiány 4122 milliárd lenne. Az idei, becsült hiány 4800 milliárd forint lesz, (vagy több), vagyis a tervezet a deficitet mintegy 600 milliárd forinttal kívánja csökkenteni.

Számokból ennyi alighanem elég lesz, azt viszont talán jó tudnunk, hogy ez a büdzsé a béke, a semlegesség és a növekedés költségvetése lesz.

„Fantasztikus évünk lesz!”

Fincsi!

Csak a bizonytalanság biztos

Ám azt sem árt tudni, hogy jó költségvetés (az milyen?) összeállítása eléggé macerás munka, számításba kell venni a termelékenységi, foglalkoztatási, beruházási adatokat, a várható inflációt és árfolyamokat, a kamatokat, és ezer mást, sőt a gazdaságban uralkodó közhangulatot is! Ugyanis rendes országban az állami költségvetés nagyjában és egészében a szereplők cselekvéseinek vezérfonala. A bevételek és a kiadások alakulása az állam, a vállalkozások és a családok, magánszemélyek viselkedését is meghatározza – fűszerezve ezt azzal a tapasztalati ténnyel, hogy a szereplők döntései gazdasági szempontból korántsem mindig ésszerűek. (A kormány például százmilliárdokért stadionokat épít rakásra, a vasút pedig csak-tél-túl működik.) A gazdálkodás minden szinten összefonódik az élet minden egyéb elemével, folyamatával, amelyek befolyásolják, olykor meghatározzák a gazdasági cselekvéseket is.

Valójában ez lenne a politika lényege, a közpénzek elköltése, illetve a közköltségek fedezetének előteremtése.

A legutóbbi öt évben törvénybe foglalt állami költségvetések egyike sem teljesült, mindet módosítani kellett, egyiket-másikat többször is, ezért a magyar gazdaságban csak a bizonytalanság érzete állandósult. Ez pedig pocsék gazdaságpolitikára vall. Az utóbbi években Matolcsy György jegybankelnök értékelte keresetlen szavakkal a kormány működését, de semmi nem változott.

Majd jövőre! „Fantasztikus évünk lesz!”

Mindig nőtt a hiány

Igényesebb elemzők emlékeztettek arra, hogy a maga idejében Matolcsynak is megvoltak a maga gazdasági kényszerképzetei (unortodox gazdaságpolitika), csak akkor még jöttek szépecskén az uniós támogatások, amelyek a furcsa állami költekezés és fölöttébb gyanús osztogatások idején lehetővé tették a növekedést és az egyensúly némi javítását.

Hanem az államháztartás 2010. óta nominálisan minden évben újra és újra deficitet mutatott, vagyis az adósság összege minden évben nőtt. Egyetlen évben sem volt bevételi többlet.

Igaz, a hiány aránya a gyarapodó nemzeti össztermékhez képest csökkent, vagyis pénzügyi helyzetünk a látszat szerint javult. Csakhogy napjainkra az Unió köldökzsinórján alig csordogál a támogatás, az elosztható jövedelem megcsappant.

Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek étvágya azonban jottányit sem zsugorodott, a kiemelt kedvenceknek adott megrendelések és juttatások sokasága ma is a gazdaságpolitika döntő eleme, és persze jobbára ezekből is hiányzik a gazdasági ésszerűség.

Pénzügyminiszter legyen a talpán, aki ilyen körülmények között megalapozott büdzsét terjeszthet a Ház elé. (Azt is ugyan minek, a sok bólogató macskajancsi el sem olvassa, csak a gombokat nyomkodja vezényszóra.)

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Majd Trump

A nagyvilág pedig sokszor nem vette (nem veszi) tekintetbe, hogy a magyar gazdaságpolitika nem vette (nem veszi) tekintetbe a nagyvilágot. Eljátszottuk például a hazai közönségnek, hogy nincs árfolyamcélunk, a forint a pénzpiacon érjen annyit, amennyit éppen ér. Jókora cserearány-veszteségekben ennek megadtuk az árát.

Ráadásként ha Orbán Viktornak valamely reggelen eszébe jutott, hogy kellene egy kis támogatást adni az egyházaknak, vagy hogy itt az ideje némi pénzt tenni a türk alapba, akkor belenyúltak a kasszába, és „átcsoportosították” az összegeket.

Az ellenzék meg néha a sajtó visítozott, hogy ez mire jó, de sem a Költségvetési Tanács, sem az Állami Számvevőszék, sem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal nem tette szóvá a kifizetéseket.

A rendőrség, ügyészség, bíróság a bűnözőket üldözte, a kormány pedig a törvény szerint járt el.

Mindent összevetve Trumppal, háborúkkal, semlegességgel, diplomáciai nagyüzemmel, magyarságkutatóval és Szuverenitásvédelmi Hivatallal együtt semmi jele annak, hogy a kormány jövő évi költségvetése akár a bevételi, akár a kiadási oldalon megalapozottabb lenne, mint volt a legutóbbi öt évben. Hanem hát Trump majd megoldja.

Trampoljunk egyet, és minden jó lesz! „Fantasztikus évünk lesz!”

Szerző