Kerítésen innen
2025, Magyarország: napi szintű utasítás, hogy a hónap hányadik napjától kell visszafogni a betegellátást
Mindannyiunknak áll a zászló, hogy orvosi ellátást kell igénybe vennünk. Ezt nem befolyásolja sem a kor, vagy nézetünk, hitünk a politikáról, így a Magyar Orvosi Kamara elképesztő és hihetetlen beszámolója 2025 Magyarországa egészségügyi rendszerének állapotáról kivétel nélkül érint minket, potenciális betegeket.
Még Pintér Sándor is, aki a felelős közszolga az alábbiakért
Az egészségügyi intézmények pénzügyi problémái évek óta jelentős terhet rónak mind a kórházak és rendelőintézetek vezetésre, mind a frontvonalban dolgozó orvosokra.
Az orvosok mindennapjainak szerves része lett, hogy szó szerint azzal szembesítik őket, a munkájuk “veszteséget termel” az intézmények számára
– olvasható a Magyar Orvosi Kamara beszámolójának elején. Napi szinten a folyosón vagy “termelési értekezlet” keretein belül hangzanak el ilyen mondatok:
“Ezen a héten X műtét volt, ez Y millió mínusz”
Az teljesen általános napi szintű utasítás, hogy
a lékek betömködéséhez mennyi beteget kell azonnal elbocsátani, vagy a hónap hányadik napjától kell visszafogni az ellátást.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Csak, hogy érthető legyen….
A problémákat a következő példákkal érzékelteti a MOK:
- egy EKG vizsgálatért mindössze 610 forintot (308 német pont) térít az egészségbiztosítási rendszer, miközben az ehhez szükséges eszközök, azok fenntartása, időszakos karbantartása, az energia- és adminisztrációs költségek összességében jelentősen meghaladják ezt az összeget.
- egy szakpszichoterápiás ülés magánrendelésen 20-30 ezer forint között érhető el, miközben az állami szakrendelő ezért 3190 forintot (1611 pontot) kap.
- egy magzat szívhangjának ultrahangos vizsgálata 1929 forint (974 pont értékű), miközben a magánrendelésen ennek több mint tízszeresét fizetik ki a szülők.
- egy fogeltávolítás után járó bevétel 650-800 forint, miközben csak az előkészülethez használt fogyóeszköz, az injekciós tű, fecskendő és érzéstelenítő legalább 900 forintba kerül, és akkor még nem számoltak a fogorvosi berendezés árával és amortizációjával, a fűtéssel, stb.
Az orvosok dilemmája: gyógyítás vs. gazdasági racionalitás
Ez a helyzet több módon is negatív hatással van az orvosokra és az Önök gyógyítására:
- Morális konfliktus: az orvosok esküjük szerint a betegek érdekeit kell, hogy szolgálják. Ugyanakkor a gazdasági környezet sok esetben azt sugallja, hogy kevesebb beavatkozás, kevesebb betegvizsgálat, vagyis kevesebb munka lenne a gazdaságilag előnyös. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg az orvoslás lényegét.
- Szakmai önértékelés: amikor egy orvos azt hallja, hogy munkájával „veszteséget termel”, az hosszú távon alááshatja a szakmai identitását és elköteleződését.
- Mentális egészség: az ilyen helyzetek stresszt, kiégést és érzelmi kimerültséget okoznak. Az orvosok mentális egészsége, amely már eleve fokozott terhelés alatt van a túlóra, a felelősség és a nehéz döntések miatt, még tovább romlik, ha az intézmény vezetése folyamatosan a gazdasági veszteségek tükrében értékeli a munkájukat.
- Jogi konfliktus: az orvosok gyakran intézményesített csalásban vesznek részt. Teljesen általános, hogy több beavatkozást kell lejelentenünk, mint ami valójában megtörtént. Bár csak sokszor 10 perc jut egy betegre, ahhoz, hogy összekapargassuk a finanszírozást, akár egy órányi, meg nem történt beavatkozást kell lekódolni. Az intézmények sokszor egy kódcsomagot alkalmaznak, papíron minden betegnél ugyanaz a beavatkozás történik. Erről természetesen a NEAK is tud, de mindenki szemet huny. A jogi következmények ott lebegnek minden orvos feje felett. Mindemellett ez a gyűjtött egészségügyi és finanszírozási adatok megbízhatóságát is rontja, negatív hatással van a későbbi tervezésre.
- Ellátásszervezési nehézségek: mivel szinte minden részleg és egészségügyi intézmény hasonló gondokkal küzd, gazdaságilag nem érdeke az újabb vizsgálatok felvállalása, újabb betegek átvétele. Így az orvosok, a szakszemélyzet napi szintű problémája a rájuk bízott betegek ellátásának szervezése. Az általuk elvégezni nem tudott vizsgálatok esetén ezek szervezése, rengeteg telefonálás – sokszor gyakorlatilag könyörgés. Ugyanilyen nehézségekkel jár a betegek áthelyezése másik intézménybe. Elvileg tisztázottnak kellene lennie, hogy milyen diagnózissal, ellátási igénnyel a beteg hová tartozik – gyakorlatilag a potenciális fogadó intézmények gyakran telítettek, műszaki vagy személyzeti okokból hosszabb-rövidebb időre nem érhetők el. Sok esetben minden újabb beteg újabb gondokat és további veszteséget jelent, így – érthető módon – senki sem kapkod értük – inkább kifogásokat keres.
Csak úgy….
A fenti helyzetben Pintér Sándor egészségügyért is felelős rendőrminiszter a füle botját sem mozdítja,
- hátra dőlve a hivatalaihoz járó bársony székében annak tudatában, hogy a leírtak évek óta napi szinten emberéleteket követelnek
- nem mond le,
- nem szólal fel főnökénél, Orbán Viktornál, hogy tarthatatlan a helyzet és mielőtt bármi másra kiszignálja az aktuális milliárdokat, erre költsön,
- nem fordul bizonyítékokkal a nyilvánossághoz, hogy tudja a polgár, olyanra szavazott, akinek az élete semmit nem jelent,
- nem mondja el „őszödi beszédét”.
- Nem, csendben, bűnrészesként felnyalja havonta a közmilliókat, mint a többi minisztertársa.
Mi pedig tűrünk és maximum abban bízhatunk, hogy a „lepattintási kvóta” betelése előtt szorulunk ellátásra és rémségesen sajnáljuk, aki utánunk jön a sorban.
Tényleg ennyire ostobák/tudatlanok vagyunk?
Szerző
