Banánköztársaság
Az idő fogságában, avagy a baloldaliak dilemmája
„Sem utódja, sem boldog őse…
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.”
Ady sorainál jobban aligha írható le Dobrev Klára és a baloldali lelkületű szavazók jelenlegi dilemmája. A folytatás pedig még pontosabb:
„De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.”
Az európai képviselő még nem elnöke a Demokratikus Koalíciónak,
de videójában már hosszú távú, személyes programot hirdet. Ám tegye. Van esélye az elnökségre, s helyes, ha mielőbb felvázolja politikai krédóját, s magát látva láttassa. Ha lehet, legyen ő a baloldal új vezetője, az a személyiség, aki a szociáldemokrata irányzat híveit és szavazóit kivezeti a mai mély hanyatlásból, és új, szervezett csapatba tömöríti – első helyen a jogállamért, a mindenki számára nyitott, tisztességes életlehetőségekért, vagyis a létbiztonságért, a jogbiztonságért és a szabadságért.
Magam úgy vélem, ez bármely demokrata választó számára elfogadható program lehet, ha az alternatíva valamely egyeduralmi, tekintély- vagy pláne önkényuralmi rendszer lenne. Olyasmi, aminek most vagyunk átélői és elszenvedői.
De az idő fogságában vergődünk
A választás (ha lesz?), már itt van a nyakunkon. A fő cél minden ép ítéletű demokrata hazafi számára Orbán Viktor és a Fidesz eltávolítása a hatalomból, mert ez az első lépés Magyarország megújulásához. Ezt követi a NER romjainak eltakarítása, ami embert próbáló munka lesz, s talán csak ezzel egy időben válik lehetségessé a szavazók megnyerése (visszanyerése) a baloldali gondolat számára.
Amíg a szociáldemokrácia újra győzhet, vélhetően kiöregszik egy egész nemzedék a politikából.
Könnyen lehet persze, hogy tévedek, ki látja előre a jövőt és a közeljövőt, különösképpen pedig ki meri állítani, hogy egy-két év múlva mi vár ránk?!
Csak Nostradamus és Orbán Viktor.
Mi azonban most élünk, itt élünk,
jövő tavasszal mindannyiunknak döntést kell hoznunk abban a sorsdöntő kérdésben, hogy maradjon-e Orbán Viktor a hatalomban, vagy menjen végre melegebb éghajlatra?! Egyszersmind arról kell döntenünk, hogy Orbán Viktor ellenzéke több (egymással is vitatkozó) csapatban inkább képes-e győzni, vagy – üsse kő! – mindenki álljon a Tisza mögé, mert ez a változás egyetlen igaz esélye. Én meg nem mondom, mi a jobb,
egyelőre csak odáig jutottam, hogy Orbánnak mennie kell, kellene, ha azt akarjuk, hogy Magyarország kivergődjön a Fidesz teremtette mély, bűzös mocsárból.
A pártok, politikusok, más, magamfajta lófráló, ingyenélő szakértők és betűvetők mondják a magukét. A választó pedig saját valósága szűrőjén ellenőrizheti az állítások hitelességét, már ha ellenőrzi a tényeket, és nem hisz valakinek feltétel nélkül. Szerintem a választónak is van felelőssége önmaga, családja, szűkebb környezet és országa, ha tetszik, hazája, sőt a nagyvilág iránt.
Ha nem megy el szavazni, fennen hirdeti, hogy őt mindez nem érdekli. Ha elmegy, és rossz négyzetbe ikszel, ám lássa, viselje a következményeket. No de melyik a rossz négyzet itt és most, azaz inkább jövő tavasszal? Tessék választani!
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
