Az UD Zrt labirintusa – A bűnüldözés sarlatánjai 8.

Nincsenek megoldatlan ügyek, csak ügyetlen megoldások vannak és hivatástudat nélkül tevékenykedő bűnüldözők. Nem nagyon látni már, hogy hol volt a kijárat, ebben az eljárási útvesztőben. A tájékozódási pontok is ide-oda vezetnek. Hol szivárog a fény, hol pedig teljes a sötétség. Az ügyészség pedig, néha odacsap, máskor visszahúzódik.

Elmaradt bírói engedély

Ha a bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközök felhasználására azért kerül sor, mert például terrorcselekmény megalapozott gyanúja miatt védeni kell az adott intézményt, akkor hiába keletkeznek a célhoz kötöttségtől eltérő adatok, azokat csak akkor lehet felhasználni az adott ügyben, ha arra ismételten megkérik az engedélyt az illetékes bíróságtól!

A példával csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy ez bizony az UD Zrt ügyében – mármint a bírói engedély utólagos, ismételt beszerzése – a hírek szerint elmaradt. Hogy gondatlanságból-e, vagy szándékosan, azt döntse el az olvasó. A rendőrségi nyomozás ügyészi felügyelet mellett folyt! A nyomozást felügyelő ügyész nem adott utasítást a titkosszolgálati eszközök során beszerzett adatok felhasználására, ismételten úgynevezett bírói engedély beszerzésével! Vajon miért nem?

A hírek szerint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat szakértőjét – érthetően elfogultság miatt – kizárta az ügyészség a korábbi nyomozásból. A rendőrség ezt követően a bizonyítás érdekében újabb szakértőt kellett volna kirendeljen, de erre nem került sor. Vajon miért nem?

A nyomozást felügyelő ügyész, aki az elfogultság miatt helyesen döntött az NBH-s szakértő kizárásáról, vajon miért nem adott utasítást egy újabb szakértő kirendelésére? Csak találgathatunk. Nincs ma Magyarországon olyan hatóság, vagy hivatal, szervezet az ügyészségen kívül, amely jogosult lenne ezeket megkérdezni! Ha egy hierarchikus szervezett saját magának tesz fel ilyen kérdéseket, akkor a választ előre tudhatjuk.

A titkosszolgálati eszközök sorsa

A házkutatás során lefoglaltak az UD Zrt-től különböző különleges, megfigyelésekre is alkalmas eszközöket, amelyekről a szakértő már a nyomozás korai szakaszában megállapította, hogy titkosszolgálati eszközöknek minősíthetők! Például farönkbe rejtett videókamera vevőegységgel, mobil helymeghatározó eszköz, részegységekkel, rádióvevőkkel. Mégis, csak és kizárólag arra irányult e tekintetben a nyomozás, hogy jogszerűen birtokolhatják-e ezeket az eszközöket, vagy sem. De a fokozott ügyészi felügyelet a nyomozóknak nem adott arra utasítást – a rendelkezésre álló információk szerint (internet, média, stb) –, hogy megtudják, vajon azokat mire használták, mikor és ki, vagy kik ellen, illetve mire, vagy kikkel szemben kívánták bevetni.

A lényeg tehát: gondatlanságból, vagy szándékosan mulasztottak-e az illetékesek akkor, amikor alapvető nyomozati cselekményeket nem hajtottak végre? A nyomozást felügyelő, szakmailag vértezett ügyészséget vajon mi késztette arra, hogy sem a célhoz kötöttség érdekében, sem az igazságügyi szakértő kirendelésében, sem pedig a házkutatás során lefoglalt tárgyak felhasználását illetően nem tette meg a büntetőeljárásban a bizonyításhoz elengedhetetlenül szükséges nyomozási cselekményeket, illetve arra nem adott utasítást! Ezekre a kérdésekre az ügyészségnek már régen válaszolnia kellett volna.