Ebben a nyugdíjdrámában nem a januári nyugdíj kincstári késleltetését, hanem ezen pénzügyi akció nyugdíjasok hangulatára, viselkedésére tett hatását mutatja be a drámaíró, aki jelen esetben RV (Rideg Valóság). Termékeny szerzőnk szikár darabjai többnyire az utcán játszódnak.
Ebben a nyugdíjdrámában nem a januári nyugdíj kincstári késleltetését, hanem ezen pénzügyi akció nyugdíjasok hangulatára, viselkedésére tett hatását mutatja be a drámaíró, aki jelen esetben RV (Rideg Valóság). Termékeny szerzőnk szikár darabjai többnyire az utcán játszódnak.
A Nyugdíjra várva helyszíne is az utca,
díszlete is csupán egy ATM. Bár a dráma 2019. január 11-én játszódik, de tévedés lenne az időt csak erre az egy napra szűkíteni. Példázatot láthatunk, néhány fekete-fehér vonallal földobott skiccet, egy végső szituáció állapotrajzát.
A Nyugdíjra várva egy kihalt kisváros főutcáján játszódik, ahol két idős ember szegényes ruhában, egy bankautomata mellett várja hiába a nyugdíja érkezését (a férfi a rokkantnyugdíját, az öregasszony pedig az özvegyi nyugdíját). Nevük nincs (Öregember és Öregasszony).
Korábban azt ígérték nekik, hogy ma megkapják a járandóságukat, amiért hosszú időn át dolgoztak. A két szerencsétlen öreg tehetetlenül várakozik és toporog. Néha bedugják a kártyájukat, először mindig a nő, de eredménytelen minden próbálkozásuk.
Reményüket vesztve várják a semmit, a majdnem semmit, a megalázó alamizsnát. A férfinak otthon fekszik a mozgásképtelen felesége. A gyógyszer már elfogyott. Nyomasztó helyzetben vegetálnak. Semmijük sincs már.
Kilátástalannak látszik a két szereplő helyzete, fel-alá csoszognak, magukban motyognak érthetetlen szöveget. Összevesznek. Topognak. Öregember botjával néha ráüt a sötét dobozra. Nincs telefonjuk, nem kapnak sms-t. Az ATM-en nem jelenik meg elnézéskérés vagy tájékoztatás, csak reklámok.
Öregasszony leköpi az ATM-et.
A nyugdíjára vár két ember, de a pénz estig nem jön meg …