Lantos Gabriella: az orvosbárók érdeke a jelenlegi egészségügyi rendszer fenntartása

Az egészségügy helyzetén jelentősen ront, hogy évente 70-80 milliárd forint hálapénz tűnik el jórészt az orvosbárók zsebében, másik 150-180 milliárd pedig a lakásrendelőkben. Lantos Gabriella egészségügyi szakértő szerint, amíg nincs súlyos, elrettentő szankció, a rendszer virágozik.

A 60-as évektől létezik „magánegészségügy”

A szakértő elmondta, a fordulatot a 2008-as, leginkább a vizitdíjról ismert szociális népszavazáshoz tudja kötni. Addig is létezett magánegészségügy, hiszen a felső középosztály már a hatvanas években is járt magánnőgyógyászhoz, magánfogorvoshoz, voltak házhoz kijáró gyerekorvosok. De az, hogy sokan kardiológiára, ultrahangra, laborvizsgálatra is magánorvoshoz járnak, az utóbbi tíz év fejleménye:

„Arra a korábban ki nem mondott szövetségre, amely megköttetett az orvosbárók és az őket finanszírozó alsó középosztály, elsősorban a nyugdíjasok között, a politika ráütötte a pecsétet. Ezzel egyértelművé tette, hogy ez marad az a modell, ahogy nálunk az egészségügy szerveződik. Vagyis az orvosbárók sokkal befolyásosabb szereplők, mint az orvostársadalom jelentősebb hányadát kitevő, hálapénzhez alig jutó középkáderek, a járulékfizetők pedig úgy tartják el az állami egészségügyet, hogy maguk nem vagy csak alig veszik igénybe a szolgáltatásait.”

A fiatal-középkorú járulékfizető középosztály is belátta…..

Úgy véli, belátta a fiatal-középkorú járulékfizető középosztály is, hogy ha nem lesz országos változás, akkor neki magának kell változtatnia: befizeti ugyan az elkerülhetetlen járulékokat, de a magánszektorhoz fordul a saját egészségügyi ellátásért, és csak akkor megy állami intézménybe, ha nagyon súlyos beteg, és a magánintézményekben már nem tudják ellátni:

„Az arány körülbelül egy a négyhez, vagyis amiért tízezer forint hálapénzt adnak az állami egészségügyben, az negyvenezer forintba kerül a magánban.”

Hozzátette, ezt kizárólag „A középosztály középső és felső része” engedheti meg magának.

A magánegészségügy ezzel együtt a mindennapi élet része lett

Hangsúlyozta, amikor egy magánintézményben három-négy hétre lehet időpontot kapni a legforgalmasabb tavaszi vagy őszi időszakokban egy átlagos kardiológiai rendelésre, az már valóban várólistának számít:

„A fizikai infrastruktúrát létrehozni csupán pénz kérdése. Ember nincs. Hiányzik a középgeneráció, és nemcsak az orvosok, hanem a képzett szakdolgozók, például a műtős, az aneszteziológus és a kardiológiai asszisztensek. Találni egy olyan védőnőt, aki mosolyog, beszél angolul, tudja, mi az az ügyfélelégedettség, és még a szakmájához is ért, szinte lehetetlen. Végképp bonyolult találni egy olyan műtősfiút, aki bemutatkozik, és nem bámulja a meztelen beteget. „

Minden 8. újszülött…..

Kitért arra, minden nyolcadik budapesti újszülött, azaz évente kétezer baba magánkórházban jön a világra. A nőgyógyásznak egy ilyen intézmény teljes értékű életpályát tud nyújtani. Az állami egészségügyből eleinte a külföld, ma pedig már a magánintézmények szívják el a munkaerőt.

„Most, hogy a magánkórházakban is sok és súlyos műtétet végeznek, ott is szükség van osztályos orvosokra, szükség van asszisztáló orvosra, már ott is sokat lehet tanulni a vezető orvosok mellett a gyógyításban. Persze az is igaz, hogy például a csípőprotézis-műtétek számát tekintve még nem jutott el olyan volumenig a magánegészségügy, hogy az ortopédiai osztályon szükség legyen osztályos orvosra.” /…../ „Az életet veszélyeztető beavatkozások, a nyitott szívműtétek, az idegsebészet, a traumatológia, az onkológiai nagyműtétek nehezen szabadulnak ki az állami szektorból. „

Beszélt arról, hogy annak ugyan olyan ellátási formák, amelyeket akár a tényleges bekerülési költség felett finanszíroz az OEP. Nincs olyan kórház, leszámítva a kardiológiai és az onkológiai intézményeket, amelyeknek ennyire tiszta és jól finanszírozott profiljuk lenne:

„Amit csak rá lehet írni egy papírra, azt mind ráírják a betegre, és hogy ne legyen annyira átlátszó, gyakran még ott is tartják. Az egyik rokonomat megműtötték lágyéksérvvel vidéken, öt napig volt bent. Kérdeztem tőle, hogy mi történt odabent. Azt válaszolta, időnként jött a nővér, és átkötötte a sebét. Egy magánkórházban ez úgy néz ki, hogy reggel bejön a beteg, megműtik, másnap mehet haza. Ami egy magánkórházban 36 óra, egy államiban minimum öt nap, és nem azért, mert rövidebb idő alatt nem tudják ellátni, hanem mert ha nem tartják ott, éhen halnak.”

Lakásrendelő

A szakember szerint az állami kórházak, a számlát adó magánkórházak mellett van egy harmadik szektor is, a lakásrendelők, ahol gyakorlatilag minden feketén zajlik. Kiért arra, hogy mennyi pénz tűnik így el a rendszerből:

„Legalább 150-180 milliárd forint, vagyis duplája annak, ami az állami egészségügyben hálapénzként megjelenik. Utóbbit 70 milliárd forintra teszik, bár ez elég régi adat, vagyis ma már inkább több. Annak a 350-400 milliárd forintnak, ami a magánegészségügyi ellátásban megjelenik, a legkisebb része hivatalos, számlával lefedett.”

Tiszta viszonyok

A hálapénzrendszer megszüntetéséhez úgy gondolja, hogy politikai akaratra, szándékra van szükség. Határozott lépéseket kellene tenni azért, hogy tiszta viszonyok legyenek az egészségügyben. A politikának kellene ezért lépnie:

„Bebörtönözne tíz orvosbárót és tíz nénit, aki zsebbe fizet. Durván hangzik, tudom, és soha nem is fog megtörténni, de ez hatna. Amíg nincs súlyos, elrettentő szankció, a hálapénzrendszer virágozni fog, hiszen társadalmi igény hozta létre. Sokan vannak az alsó középosztályban, akiknek jó a kombináció, és hangosak az orvosbárók is, akiknek érdeke ennek a fenntartása.” /……/ „akkor jogossá válna az orvostársadalom követelése, hogy háromszorozza meg az állam a bérüket. A külföld és a magánintézmények elszívó hatása mindaddig megmarad, amíg a hivatalos állami jövedelmek nem érik el a másik kettőnek legalább a kétharmadát.”

Átlagos mértékű járulék

Egy korábbi írásában azt javasolta, be kellene vezetni egy átlagos mértékű járulékot, mondjuk havi tízezer forintot, amit mindenki fizet, aki meg nem tudja, azt intézze az önkormányzat. Akkor felhívták politikusok, hogy mégis ezt hogy képzeli, mert ez nekik politikai öngyilkosság. És akkor azt kérdezte, az nem politikai öngyilkosság-e, hogy ilyen mértékben leromlik az egészségügy. És sajnos igazuk volt, mert az emberek beleszoktak a rendszerbe:

„Ha nem tetszik, el lehet menni a magánegészségügybe. Ez addig így is marad, amíg az egészségügyi dolgozók masszív derékhada és a járulékfizetők nem kötnek szövetséget. Ebben a rendszerben csak ők járnak rosszul: a beteg, aki kétszer fizet az ellátásért, és az orvos, aki nem kap hálapénzt. Csakhogy nekik nincs hangjuk. És amíg ők tűrnek, addig nem lesz változás.”

Forrás