Magyarország number one…

Megjelent! Mármint „a megjelenítés tere” a Tv2 Mokka című műsorában. Ahol is a stúdióban megjelent és nagyot szólt ám Novák Katalin is, az emberminisztérium család- és ifjúságügyi álomtitkára… Azt mondta: világelsők vagyunk.

Ha már a fociban sem jön össze, akkor talán végre mégis valamiben

Mindegy, akármiben… Szóval, mostan azt mondta az álomtitkárnő:

„világelső a mi kis országunk a családtámogatás, a családi értékek megjelenítése terén”.

A dobogó legfelső fokán állni – ez igazán tiszteletre és nemzetközi elismerésre méltó teljesítmény. Respect! Illetve… Hogyan is van ez? Talán mégsem…

Ugyanis egy aprócska bibi van azért e világrekord hungarikummal. Nevezetesen, hogy a mi kis országunk nem ám a családtámogatásban, és nem is a családi értékek tekintetében világelső! Nem. Csupán az ezekkel kapcsolatos kormányzati öntömjénezés „megjelenítésében”.

A propagandában. A győzködő dumában. S a megjelenítés tere nem egyéb, mint a közpénz-milliárdokból az állampolgárok nyakába zúdított évi több, bő nyolcmilliós példányszámú „konzultációs levél”, meg rengeteg hírügynökségi „információ”, az azokat is terítő kézileg vezérelt sajtótermékek százai, a kisebb-nagyobb és óriásplakátok tízezrei, a nyílt hirdetések és a burkoltak, a rádiós és televíziós „műsoroknak” látszók.

A józan ítélőképességünkre agymosó fegyverekkel támadó főerő a regnáló egyetlen központból dirigált, úgynevezett „közmédiája” és a hatalom szolgálatkész klientúrája kezére játszott többi médium – hogy szinte minden „forrás” bőségesen ontsa ugyanazt a féloldalas pártállami propagandát.

Ezzel a nekibuzdulással akár azzal is büszkélkedhetett volna Novák Katalin:

„világelső a mi kis országunk az európai és a humanista normákat elvető gyűlölködés, a migránsozás, a sorosozás, a brüsszelezés megjelenítése terén”.

És tényleg. Hisz’ minden sulykolt témát illetően pont ugyanakkora és ugyanaz „a megjelenítés tere”. Lényeges különbség nem látszik lenni abban sem, hogy az ott megjelenített állítások mennyire megalapozottak vagy mennyire nem.

Bla-bla-bla-bla…

Az erre elfecsérelt száz és ezer milliárdokból akár a centrális erőtér távoli peremén tengődő, valóban rászoruló családokat is támogathatnának. Akkor talán abban lennénk világelsők. S akármibe lefogadom: ha így történne, az minden hatalmi propaganda nélkül is szenzációs hírként járná be az országot és száguldaná körül az egész világot.