Orsós János: Ma Magyarországon nem divat szolidárisnak lenni, sokkal inkább divat nácinak lenni

Orsós János roma jogvédővel, a sajókazai Ámbédkár gimnázium alapítójával a 168 óra ünnepi száma készített interjút. A beszélgetés minden sora vádirat a mai hatalom ellen, keserű látlelete annak, hogy látja, bélyegzi meg, a többségi társadalom a magyar romákat. 

Borsod a szakadékban

A térség  rettentő gazdasági, társadalmi és demográfiai válságban van. Orsós szerint az emberek nem fogják föl, mit jelent az, hogy annyian költöznek el innen, mint amennyi Eger lélekszáma:

„A rendszerváltás óta nem tettük fel a kérdést: kik hagyták el a térséget, és kik maradtak? Így csak azt látjuk, hogy errefelé gettózárványok jönnek létre. Vannak a térségben nagy cigányközösségek, amelyeket külön akar kezelni a nem cigány önkormányzat, amely egyre kisebb ugyan, de fehér. Borzalom belegondolni, miként élnek emberek egy-egy olyan településen ahol az önkormányzat összetétele csak fehér, a lakosság döntő többsége cigány. Ilyen kasztosodás már Indiában sincs.”

A felzárkózásra az országba öntött uniós pénzek „elvesztek valahol” mint szürke szamár a ködben:

„Sok helyen fejlesztették a közművet, de a roma telepnél megálltak. A csatornarendszer pontosan megmutatja, meddig tart a polgárság. Vagy azért állnak meg a telep szélénél, mert addig módosítgatják a településhatárt, hogy az már ne tartozzon a faluhoz, vagy azt mondják, minek a csatorna, ha nincs vezetékes víz. Mi folyna oda be? És ez teljesen logikus kérdés. Más kérdésekkel viszont nem gyötrik magukat. Például azzal, ha nekik joguk van vízhez jutni a fürdőszobájukban, akkor az öt sorral odébb lakóknak miért nem jár.” 

A szakember súlyos hibának tartja, hogy az állam leválasztotta a „fehérek oktatását”. A pedagógusokat magára hagyta, és ezt még súlyosbítja a tankerületi rendszer:

„Az elcigányosodott iskolákban nem tudnak kiteljesedni, nincsenek szakmai sikereik, és nincs elég társadalmi megbecsültségük. Az a pedagógus, aki cigány gyerekeket tanít, a többiek szemében maga is cigánnyá válik.”

A cigány gyereknek coki a nyolc osztályos gimnázium

A kompetencia felmérések azt mutatják, hogy a nyolcosztályos gimnáziumokban a legjobbak a tanulói teljesítmények:

„De hány cigány gyerek jár nyolcosztályos gimnáziumba? Szinte egy sem. A nyolcosztályos gimnáziumok a fehér Magyarország iskolái. Oda cigányok nem mehetnek be.”  

A szakképzés csak konzerválja az állapotokat,a tanulók teljesítménye alacsonyabb mint a négy évvel fiatalabb, az általános iskola hatodik osztályába járók átlageredménye:

” Egy egész középiskolai képzési formának a tanulói, a populáció 22 százaléka nem képes elérni a hatodik évfolyam átlagos matematikai és szövegértési szintjét sem.” /…../  ” A felnőttképzésben ez zsákutca, mert ott nem ennek van az ideje. Errefelé egy 35-40 éves embernek nem az a fő motivációja, hogy megtanulja a j és az ly közötti különbséget vagy megértse a területszámítás rejtelmeit, hanem már készül meghalni.” 

Szomorúan állapítja meg, hogy a többségi társadalom számára  közömbös a romák helyzete, nem fáj nekik , hogy ilyen megosztó az iskolarendszer:

„ha tényleg fájna, hogy gyerekek tízezreit vakvágányra vezetjük, akkor kimennének tüntetni, és nem engednénk meg, hogy csak azért mert sötétebb a színük, ne tanítsák meg őket írni-olvasni. De nem teszünk semmit. Méghozzá azért, mert nem fáj nekünk. A legborzalmasabb az, hogy ha hallgatunk, lemondunk magunkról is. Mert hagyjuk ugyan a cigány gyerekeket odaveszni, de ha a miénknek nem sikerül elitoktatást biztosítani, akkor odavész ő is. Ha pedig sikerül, akkor külföldre fog költözni, mert nem lesz jó itt lenni. Ez, ami történik, merénylet a tömegek ellen. A hallgatásunk pedig bűn.” 

A magyar emberek nem sajnálják a közmunkán sínylődőket

„Az persze igaz, hogy ha az sem lenne, emberek tömegei halnának éhen. Én azt szeretném, ha közmunkás csak felnőttből válhatna, mert a fiatalok, ha ebben szocializálódnak, nem lesznek képesek piacképes tudást szerezni.”  /……../   ” Már olyan álláshirdetést is láttam, hogy „eladót keresünk, elvárás minimum nyolc osztály és hiánytalan fogsor”. Mi, magyarok nem sajnáljuk a közmunkásra az 52 ezer forintot, mert megkönnyebbülünk attól, hogy nem csak úgy felveszi a segélyt, még ha imitálnia kell is a sepregetést.” 

Orsós János az integráció ügyét eléggé reménytelennek látja, mert nem akarjuk, hogy cigányok keveredjenek közénk:

„Én nem lehetek senkinek a barátja, nem lehetek simán Jani, mert látszik rajtam a cigányságom. Rajtam, számon lehet kérni Farkas Flórián összes bűnét, de én nem kérdezhetem meg Erzsi nénit az utcán, hogy miért nem tetszik felszólalni a Soros feliratú disznó ellen. Ha ezt tenném, a fehérek arrogánsnak és nacionalistának tartanának. Magyarországon nagyjából nyolcszázezer cigány él. Ha politikai játékszernek tekintjük őket, abból nagy baj lesz.”

Stafan Ludvig: A mérges Buddha

https://youtu.be/SGz8N9jF4F4

Kapcsolódó cikkünk:

Egy magyarmentő cigány élete és halála