Kultúra
Egy magyarmentő cigány élete és halála
Erdélyben 1990-ben magyar cigányok siettek a megtámadott magyarság segítségére. A történet hazai folytatása: szánalmas előzmények után (a részleteket lásd itt: „Szégyennap”) végre fel lehetett avatni a Nyugati pályaudvar épületének falán Puczi Béla, marosvásárhelyi cigány hős emléktábláját.
Éppen úgy történt, mint a hozzánk menekült hős életében...
December 10-én, vasárnap kora délután talán százan gyűlhettek össze Budapest szívében az emléktábla avatásra – közben tőlük néhány méterre tíz-és százezrek költötték lelkesen jövedelmüket a karácsonyi forgatagban.
Pontosan úgy történt, ahogy Puczi Béla, az erdélyi magyar cigány menekült rövidre szabott életében tapasztalhatta. Amikor nagy szükség volt rá, ő társaival együtt a megtámadott marosvásárhelyi magyarság segítségére sietett. Amikor viszont neki lett volna szüksége ránk, közöny, tehetetlenség vette körül.
Puczi Béla és a pogrommal szembeszálló magyar cigányok hőstette 1990-ben kiváltotta a román hatóságok éktelen haragját. Aki a markukba került – így Puczi Béla és társai – azt meggyötörték, tönkretették.
Puczi Béla ezek után átmenekült Magyarországra – és joggal remélte, hogy itt szeretettel, hálával és gondoskodó figyelemmel fogadjuk.
Nálunk megtudta, milyen kirekesztett cigánynak lenni
A Vasárnapi emléktábla-avatás legszörnyűbb mondata így szólt, hogy Puczi Béla „ideát” ismerte meg igazán a poklot.
Erdélyben gyerekkora óta együtt nőtt fel magyar barátaival, tiszteletre méltó, gyarapodó kőműves szaki lett belőle, és ha a nemzeti gyűlöletet szító politika nem töri ketté életét, boldog családapaként élhette volna le szülőföldjén az életét.
Amikor azonban Magyarországra menekült, megtudta, milyen élet jut itt a kirekesztett cigánynak. Ezt Kadét Ernő, a Roma Sajtóközpont vezetője mondta el Puczi Béla pályáját ismertető beszédében. Azt is hozzátette, hogy mindannyian szégyenkezhetünk, amiért nem tudtunk többet tenni Puczi Béla talpraállásáért.
Közös gyalázat
Közös gyalázatunk, hogy a marosvásárhelyi önvédelmi harcok hőse 2009-ben hajléktalanként halt meg Budapesten. Az emléktáblát ott avattuk, ahol napjait tengette. A tábla őrzi emlékét, de nem mossa le rólunk a gyalázatot.
Elhangzott az is, hogy Puczi Béla, mint minden tisztes családapa, családjának igyekezett boldogabb jövőt biztosítani, de azóta, hogy pályája 1990-ben megtört, az Erdélyben maradt család sem képes talpraállni. Gyorsan elszálltak reményeik, hogy a családfő áttelepülése után biztos magyarországi egzisztenciát teremt.
Nagy tapssal üdvözölték, hogy a roma Sajtóközpont az emléktábla-állítással egy időben a cigány hős családjára is gondolt: Bernáth Gábor felvette velük a kapcsolatot, és eljuttatta a RSK adományát hozzájuk.
Setét Jenő pedig, az Ide tartozunk Egyesület vezetője bejelentette: készüljetek fel, mert a mai akciót továbbiak követik a közeljövőben: a cigány magyarok és a nem-cigány magyarok együttműködésének hőseit, közös történelmünk legkiválóbb cigány hőseit emléktáblák sorával fogják a civil szervezetek megtisztelni.
Egy másik cigányról, de micsoda különbség! Farkas Flórián, a cigány Kubatov
Szerző
Friss
- Juszt László: nem tudom eldönteni, hogy Orbán csak megszokásból hazudik, vagy ennyire korlátolt?
- Magyar György: előválasztás, amit a civilek nem így képzeltek el
- Békesi László: lemaradásunk és az általa okozott károk pótolhatatlanok
- Lejárt lemez, hogy Magyarország „akkuban nagy”, sokkal inkább „airsoft-királyság” vagyunk – Hogy mi az? Olvassa….
- Marika néni: hát csak le kell menni a nép közé, hogy ne csak a választási krumplinak örüljenek….
- Három fapofa horoszkópja – Csak semmi látványos érzelmi kitörés
- A lefejezett fideszes Budapest-lista: Ön hányukról tudja, hogy „ki fia-borja”?
- 10 elkötelezett református személy „ezernyi társuk nevében”: ha leváltják ezt a kormányt, mi lesz az egyházunkkal?
- Eredeti ÁVO-s kabát ajándékba Lánczi Tamásnak, hogy legyen „miben nyomozgatnia”
- Még a király is tudja, ellentétben Orbánnal, aki csak beszél róla! ….és, hogy mi az?