Ne rosszalkodj, mert jön a Roszkomnadzor!

Mindent kifejez az orosz médiahatóság sztálini időket idéző neve: a Roszkomnadzor. Félelmetes, és a kiadóknak, szerkesztőknek, újságíróknak van is okuk félni tőle… Nicsak, kitől tanulja az elnyomás technikáit Orbán rezsimje? Sajnos nagyon ismerős számunkra az oroszok sorsa.

Tűzzel, vassal, szép szóval

„Az orosz sajtó letiprása” címmel írta meg moszkvai és szentpétervári tapasztalatait a Magyar Narancsnak B. Simon Krisztián. (Riportjának elkészítését a varsói MOST médiaprogram támogatta.) A szerző nem is titkolja, hogy bennünket sajnos nagyon közelről érint mindaz, amit Putyin bevet a szabad szó elnémításáért indított háborújában.

„Ha a tulajdonost nem lehet szép szóval rávenni, hogy járjon a Kreml kedvében, akadnak más eszközök is.

Ezrek tüntettek Moszkvában az internet szabadságáért

Az orosz parlament alsóháza március elején fogadta el, Putyin elnök pedig a minap írta alá azt az új törvényt, amelynek értelmében a Roszkomnadzor letilthat olyan honlapokat, amelyek „hamis híreket” osztanak meg, és büntetheti azokat, akik megsértik a hatóságokat vagy az állami szimbólumokat.

„Ennek hatására tovább bővülhet a lehetséges büntetések alapja. De a többi represszív törvényhez hasonlóan ezt is csak alkalmanként és szelektíven fogják használni”

—  magyarázta el a helyzetet a magyar kollégának egy kiváló orosz újságíró, Andrej Kolesznyikov. Ő a Carnegie Russia agytröszt elemzője, aki korábban dolgozott a New Times, a Novaja Gazeta és az Izvesztyija szerkesztőjeként is.

Damoklész kardja

„Már most is létezik számos olyan törvény, amely valamely magasztosnak látszó cél érdekében lehetőséget adhat a Roszkomnadzornak, hogy figyelmeztessen vagy büntessen médiumokat: az újságíróknak egyebek mellett tilos népszerűsíteniük az öngyilkosságot, a drogokat vagy a terrorizmust. Azt a kiadót, amelyet egy évben kétszer is figyelmeztetni kell „rossz magaviselete” miatt, akár be is lehet záratni.

A jogszabályok megfogalmazása igen homályos, így azokat betartani sem könnyű. Az elmúlt évek példái azt mutatják, a legártatlanabbnak tűnő cikk is alapot szolgáltathat a büntetésre.
A Lenta.ru hírportál főszerkesztőjét, Galina Timcsenkót például azt követően rúgták ki, hogy a lap figyelmeztetést kapott, amiért az egyik cikkük egy ukrán nacionalista vezetővel készült interjúra mutató linket (!) tartalmazott.

A szibériai 7X7 weblapra tavaly azért róttak ki pénzbüntetést, mert egy interjúalanyuk szerint a szintetikus drogok még a heroinnál is veszélyesebbek — ezzel a hatóságok szerint

„a heroinnak csináltak propagandát”.

Az Eho Moszkvi egyik munkatársát pedig azért bírságolták meg, mert úgymond igazolni próbálta a terrorizmust: egy FSZB-irodában robbantó 17 éves kamasz esetét kommentálva azt állította, hogy egy olyan elnyomó rendszerben, ahol ellehetetlenítik a politikai aktivizmust, a fiatalok egy része azt gondolhatja, nincs más megoldás, csak az erőszak.”

„A Roszkomnadzor politikai eszköz, ezért teljességgel kiszámíthatatlan, és néha vadállat módjára működik”

— így értékelte az orosz média elnyomását Pavel Nyikulin, Pavel Nyikulin, az Oroszországi Újságírók és Médiamunkások Szakszervezetének társelnöke, aki a „terrorizmus népszerűsítése, vagy „homoszexuális propaganda”-vádak miatt is ízelítőt kaphatott már a rezsim működéséből.

„Néha teljességgel érthetetlen okok miatt bírságolnak, miközben máskor hónapokig szélcsend van. Ezzel próbálják meg öncenzúrára és túlzott óvatoskodásra bírni a szerkesztőségeket.”

Politikus-feleségek a címlapon

Friss botrány idehaza, hogy éppen Rogán Cecília címlapképe volt az a HVG-s ötlet, amelyet már nem láthattak a hirdetőoszlopokon a lap iránt érdeklődő polgárok. S vajon mi a helyzet Oroszhonban?

„A politikai újságírásból vezethetne menekülő út az életmód-újságírás és a divatlapok irányába, de egy szabadúszó újságíró, Okszana Baulina tapasztalata szerint ez nem így működik. A politika mindenhol jelen van, a valóság ott is utoléri a kollégákat.

„A divatlapok is teljesen átpolitizáltak. Tele vannak politikusok feleségeivel és lányaival, másrészt mindennapos a cenzúra, hiszen félve attól, hogy homoszexuális propagandának nyilvánítják, még olyasmit se mernek leírni, hogy Yves Saint-Laurent divattervező egy férfival élt párkapcsolatban.”

Sajátos orosz színek

A globális fegyveres konfliktusokba beavatkozó orosz „hibrid hadviselés” korában a dolgát végző újságíró a szó szoros értelmében életveszélyes ügyeket is feltárhat.
„Ha nagyon nekimész Putyinnak, ha a vezetők pénz- vagy nőügyeiről vagy családjukról írsz, komoly bajba kerülhetsz. De veszélyes kutatni a nemzetbiztonsági és a háborús ügyeket is: a legismertebb példa az orosz hadsereg csecsenföldi háborús jogsértéseiről író Anna Politkovszkaja, akit 12 évvel ezelőtt a saját lakása előtt gyilkoltak meg. Ennek ellenére rendszeresen jelennek meg komoly oknyomozó írások a csekély számú olvasót elérő, kisebb fórumokon.

Ezek szerzői továbbra is az életükkel játszanak: tavaly a jekatyerinburgi Novij Gyeny oknyomozó újságírója zuhant le gyanús körülmények között a saját teraszáról — ő a Wagner nevű orosz magánhadsereg ügyeit kutatta.

Egy háromtagú dokumentumfilmes csapatot pedig — akiket szintén a Wagner zsoldosai érdekeltek — a Közép-Afrikai Köztársaságban gyilkoltak meg a múlt év végén.”