Hableány a Dunában, a hatóságok munkában — Csak engem zavar, ami itt megy?

A dunai katasztrófa, amely koreai turisták és két magyar hajós halálát okozta, nagyon súlyos bajokra vetett fényt. A Budapestre érkezett dél-koreai újságírók egyik ámulatból a másikba estek, amint lépésről-lépésre újabb döbbenetes részletek derültek ki az itt uralkodó viszonyokról. A hatóságok azonban a sajtó segítségével elég gyorsan elterelték a figyelmet a lényegről.

„A nyomozás érdekeire tekintettel…”

Ugye, minden újságolvasó számára ismerős ez a fordulat? A kíváncsiskodó közvélemény mindig megkapja az elutasító választ, amely bármilyen részlet közzétételét megakadályozva a „nyomozás érdekeire” hivatkozik, ha a hatóságok egy-egy nyomozás ügyében titkolózni akarnak. Éppen ezért feltűnő, ha nagy figyelmet keltő, botrányos ügyekben bizonyos fontos adatok „valahogy” mégis korán kiszivárognak. Az pedig még feltűnőbb, ha a vizsgálatok még javában tartanak ugyan, ám a közvélemény haragját egy bizonyos irányba fordítják a csepegtetett részletek.

Gyanús adatok, gyanús forrásból

A Hableány pusztulásával és utasai többségének halálával kapcsolatban az első napokban sok szó esett a riasztás és a mentés szervezésének problémáiról, és a budapesti Dunán túlságosan gyorsan megnőtt sétahajó-forgalomról. Fény derült a Hableányt letaroló szállodahajó üzemeltetőjének a rezsim elitjéig nyúló tulajdonviszonyaira is. Aztán ezek a szálak gyorsan elhaltak, mert jöttek helyettük a könnyen emészthető szenzációk. Gyanús „adatok” jutottak el a sajtóhoz, amelyek gyanús forrásból érkeztek.

A kapitány mobilja és korábbi balesete

Mit jelent a „gyanús” jelző? Talán nem gyanús, hogy egy bonyolult vízi baleset ügyében, amely nagyon alapos, tisztességes, körültekintő vizsgálatot igényel, a nyomozó hatóság — ki más? — egyszer csak arról tájékoztat újságírókat, hogy a Viking szállodahajó kapitánya adatokat törölt a mobiljáról? Nyilván senki nem tudja ebben a fázisban, milyen adatokat és miért, egyáltalán, megerősítené-e ezt egy másik szakértői vizsgálat, de a találgatások azonnal megindulhatnak. És, persze, „gyanús, nagyon gyanús”… Ez egy nyomozásnál fontos és érdekes részlet, de miért kell a vizsgálat vége előtt bárki illetéktelennek tudni róla? Miért szakít ebben az esetben a nyomozó hatóság azzal a szokásával, hogy „a nyomozás érdekeire tekintettel” semmit nem tesz közzé?

Az pedig még ennél is különösebb,

amikor az ügyészség fontosnak tartja hivatalosan „megerősíteni„, hogy az általuk gyanúsított kapitány nem sokkal korábban egy másik, szerencsésebb vízi baleset „részese” volt.
Gyorsan kiderült különben, hogy ott nem ő volt a kapitány, de mégis…

Ez aztán végképp érthetetlen. Ha a sajtó saját maga kideríti ezt a korábbi esetet és a nép csámcsogni kezd rajta, az a bulvársajtó természetével tökéletesen megegyezik, de ha a hatóság „megerősíti”, azzal már ők is beszállnak ebbe a kampányba. Persze, kínos egy hajós dossziéjában, ha egymás után ilyen bejegyzések kerülnek bele, de mi nem a munkáltatói vagyunk. A holland tankerrel ütköző másik Viking-hajó esete, amiről még kevesebbet tudunk, a Hableány balesetéből semmit nem magyaráz. Csak hergelésre alkalmas. Valahogy mégis napokig téma lehet a magyar sajtóban, messze a nyomozás vége előtt, hatósági segítséggel…

Egy kis manipuláció

Az emberek híréhsége és a feltűnően jó rendőrségi kapcsolatokat ápoló, „jólértesült” sajtómunkások szenzációhajhászása a nagy botrányok idején gyakran produkál hasonló furcsa „adatszivárgásokat”. A sajtót és a közvéleményt ilyenkor szinte mindig tudatos manipulációval próbálják valamilyen irányba fordítani.

Létezik persze a dolognak másik oldala is: szabad országban, szabad sajtóviszonyok között a nyomozás vége előtt előkerülő részletek jó ügyet is szolgálhatnak. A titkolózó hatóságokat nem ritkán az akaratuk ellenére kiszivárgó kínos adatok kényszerítik arra hogy olyasmit is megvizsgáljanak, amit legszívesebben eltussolnának.
Csakhogy mi már messze járunk a demokratikus rendszertől, a szabad sajtóviszonyoktól. A Viking és a Hableány balesete során, úgy tűnik, sokkal inkább az előbbiről, manipulációs szándékról, bizonyos információmorzsák tudatos kiszivárogtatásáról lehetett szó.