Ami fontos…
Kint zord hideg, a kandallóban ropog a tűz, az asztalnál ül a nemzeti család, mindegyikük előtt papiros, kezükben korunk pennája és kobakukat törve levelet fogalmaznak Orbán Viktornak, mert olyannyira kíváncsiak a karácsonyi sztorijaira. Egy tipikus történet hazánk idei adventjét várva. Kéz a bilibe: ez kérem politikai pedofília a javából!
A politika jobb oldalán egyre combosodik a politikai pedofília. Ez az ocsmányság talán akkor vette kezdetét, amikor Schmitt Pál egykori dicstelenül távozó köztársasági elnök és vívófenomén olimpiai melegítőben fotózkodott gyerekek társaságában egy óriásplakát kedvéért.
Újabb nyugdíjas szólalt fel a legnagyobb közösségi oldalon az unokák jövőjét féltve, és elítélve a bűnös kormányzati gyakorlatot. „Kívánja-e a politikusok mentelmi jogának kiterjesztését a bölcsődések, óvodások és iskolások biodíszletként való büntetlen felhasználása tekintetében?” – írja a nagyszülő.
Blokkolni minden népszavazási kezdeményezést, amely valóságos problémákra vonatkoznék; bukott népszavazásra hivatkozni úgy, mintha érvényes lett volna: régi orbáni módszer. De ez kétségkívül valami új, amely megmutathatja, mennyire sikerült a magyar társadalmat meghülyíteni, elaljasítani, kényszerképzetek közé szorítani.
Pár héttel ezelőtt négy unokámból kettőt ledöntött a lábáról a nátha, nyűgösek voltak, semmihez nem volt kedvük, hát megadtam magam és bekapcsoltam a tévében egy mesecsatornát és hagytam őket „kockulni”. Félfüllel hallottam Mátyás egyik sztoriját, amikor álruhában jófejkedett és egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy reklámblokk szakította meg a történetet éppen akkor, amikor az okos szegénygyereket megjutalmazhatta volna a felkent.
Az a furcsa dolog történt, hogy Á. Rezsőt a szekszárdi helyi választási bizottság (amelynek elnökhelyettese a megyei kormánymegbízott felesége) 345
Szögezzük le az elején, nem Ádámmal, vagy a szüleivel van a gond azért, mert a kisgyerek vágyott egy találkozóra az