A 7 legnyomasztóbb magyar tulajdonság

Találtunk egy nagyon érdekes cikket. Egy hetes listát arról, hogy melyek azok a már-már hungarikumnak betudható negatív magyar tulajdonságok, amelyek leginkább jellemzőek ránk.
Vajon tényleg ennyire szürkék és rosszindulatúak lennénk?

Irigység

A szomszéd tehene mindig zöldebb, akinek pedig egy kicsivel többje van, az biztosan sötét ármányoknak köszönhetően vitte többre. Még véletlenül sem azért, mert 6 évet végigszopott az egyetemen, mialatt én fociztam meg a tévé előtt fetrengtem. Nem azért, mert most is hajnaltól estig dolgozik, hogy jobb legyen a családjának. Nosza gyűlöljük, aki ambiciózus, aki művelt, aki szorgalmas, ahelyett hogy eltanulnánk tőle azt, amit érdemes. Persze már az irodalmi zseni Karinthy megírta: másképp beszél az, aki fent van a tömött villamoson és másképp az, aki fel akar szállni a tömött villamosra.

Kisstílűség

A pitiáner rosszindulat zsigerekig átszövi a társadalmat. Az ország, ahol az étterem nem ad egy pohár csapvizet ingyen a vendégnek, hadd vegye a hülye a kisüveges Naturaquát négyszázért. Ahol az emberek kéjjel játszanak önkéntes rendőrt, önkéntes BKV-ellenőrt meg önkéntes besúgót, elvégre minél rosszabb a másiknak, annál jobb nekem. Beteg lelkű, gyomorbajos spiclik teszik pokollá a tisztességes emberek életét: a HírTV civil tüntetőt vegzál a munkahelyén és ellenzéki újságíróktól követel pisimintát.

Megalkuvás

„Á hagyjad, úgysem tudunk mit tenni. Jobb, ha behódolunk.” És tényleg: kiegyezünk mi horthyzmussal, kádárizmussal, orbánizmussal bármikor. Csak csirkefarhát legyen a vasárnapi levesben meg Sárkány sör a Barátok közt mellé. Gyávaságunkkal napról napra mi tartjuk életben a zsarnokságot, miközben próbáljuk elhessegetni a gondolatot, hogy bármiért is felelősek lennénk. Inkább tűrünk és nyelünk, amíg bele nem tébolyodunk a jobbik énünk elárulásába.

Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rúgott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rúgáshoz. (Ady Endre)

Panaszkultúra

Ha két angol találkozik, az időjárásról kezdenek diskurálni, de ha két magyar, ott három percen belül előkerül minden sérelem a tatárjárásig visszamenően. Hibás a főnök, a beosztott, a kolléga, a politikus (na jó, ő tényleg), a szomszéd meg a pizzafutár. Minket viszont természetesen alanyi jogon megilletne a Munka Érdemrendje, a béke Nobel-díj, a Becsületrend, valamint az ötös lottó fődíja. Akkor lennénk kábé egálban a társadalommal. Ugye?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük