A fehérek vécéje tabu, colored only legalul — Lapzsemle

Sokfelől közelítik és vitatják a gyöngyöspatai szegregáció cigány áldozatainak megítélt kártérítés és az Orbán-vezényelte, gyűlöletet sugárzó fideszes ellentámadás ügyét. A Heti lapzsemle a vécék irányából szaglászik.

Felzúdult a többség: egy fillért se!

Bőségesen olvashat a Városi Kurírban arról, hogy a Fidesz-vezér évindító sajtótájékoztatóján a gyöngyöspatai iskolai szegregáció perében megítélt nagy összegű kártérítést igazságtalannak minősítette. Ki tudja miért, ő saját magát, híveivel együtt, a „keccsölők” közé sorolja, szemben az „etnikailag meghatározónak” titulált csoporttal, akik munka nélkül jutnak nagy pénzhez. (Mészáros Lőrincről közben szó sem esett… — lásd Pápai Gábor szokás szerint zseniális rajzos kommentárját.)

Iskolai emlék: cigányvécé, fehérvécé

Az RTL Klub Híradójában megszólalt az egyik fiatal cigány házaspár, akik sérelmeiket nem hagyták annyiban, és az ítélet szerint kártérítést is kaphatnak. Férj és feleség is a legsötétebb időben járt a szegregációs pert elvesztett helyi általános iskolába. Nagyon tanulságos, a hétköznapi rasszizmusról mindent elmond, hogy a bájos fiatal nőnek, Berkiné Csemer Nikolettnek mi jut eszébe először iskolai éveiről: ő és cigány diáktársai nem mehettek fel vécézni „az emeletre”. Aki felmerészkedett, azt a tanárok leteremtették, mert „milyen jogon megy a fenti vécébe?” Lent pedig a „színesek” vécéjében borzalmas állapotok alakultak ki.
Bele kell gondolni: egy kislány első élményei a magyar intézményről, amellyel találkozott. Ami magyar, az számára idegen.

Zöld könyv

Mielőtt valaki megnyugtatná magát, hogy a vécék elkülönítésével minden rendben volt, hiszen a „lentiek” nem is valók a rendesen viselkedők illemhelyiségeibe, emlékeztetek egy tavalyi Oscar-díjas film, a „Zöld könyv — Útmutató az élethez” egyik jelenetére. Megtörtént eset. A 60-as években az Egyesült Államok déli államaiba indul több hetes koncertkörútra egy elismert New York-i fekete zongoraművész. Mindenütt nagy sikerrel lépett fel. Nemcsak koncerttermekben fogadták lelkesen, hanem olykor jellegzetes déli udvarházakban látták vendégül a helyi elit tagjai. Egy koncertjén öt perc szünetet kért, és a mosdót kereste. A ház ura azonban időben észrevette, mire készül, elé toppant, és a legkedvesebb mosolyával figyelmeztette, hogy a házban ő nem mehet be a toilettre. A távoli fák alatti budira mutatott: ott van a színesek helye.
Aki a filmet látva hiteltenkedve csóválta a fejét, de a gyöngyöspatai szisztémát érthetőnek véli, hiszen „azok olyanok”, töprengjen el egy kicsit.

Ne szórjátok ám el a pénzt!

Nem váratlan fejlemény, hogy a fideszes illetékesek és sajtójuk most azon kezdenek aggódni, hogy nem lenne szabad pénzt adni a szegregált iskolai évekkel tönkretett emberek kezébe. Nem mondják ki, csak hozzágondolják, hogy hiszen azok cigányok, ugyan mit kezdenének a lehetőséggel. Csupa jóindulattal azt ajánlgatják, hogy induljon inkább képzés a számukra, és az majd jóváteszi a jóvátehetetlent. Lád erről a részleteket a hajdani Népszabadság, majd a 168ÓRA, most pedig a 24.hu kiváló újságírójának, Cseri Péternek friss gyöngyöspatai riportjában. („Várják már a büdös romák a pénzt”) Természetesen nagyon helyes, ha a többségi társadalom, és annak állami vezetése végre mindent megtesz a súlyos hibák javításáért. Indítsanak végre minőségi képzési programokat (ott is, és máshol is), segítsék a fiatalokat olyan pályára, ahol normális élet perspektívája áll előttük. Senki nem tiltja meg az Orbán-rezsimnek, hogy nagyvonalú legyen, és további pénzeket mozgósítson erre a célra. De ne a sérelmet szenvedett embereknek a bíróság által megítélt pénzből finanszírozza a nagyvonalúságát. Ami jár a pert nyert fiataloknak, azt ki kell fizetni.

A magyar bulletin

Az első Orbán-kormány idején még nem kettős állampolgárságot ígértek a határon túli jelentkezőknek, hanem „magyarigazolványt” adtak. A román hivatalos nyelvet használó helyi nép Erdélyben és a Partiumban ezt nevezte „magyar bulletinnek”. Egy kiváló dokumentumfilm készítői akkoriban annak jártak utána, hogyan működött ez a helyszínen. Egy székely falucskában filmezték például az ünnepet, amikor megérkezett az Orbán-kormány ajándéka: mindenki akkoriban kellemes összeget, 20 000 forintot kapott, aki magyar iskolába küldte gyerekeit. A falusiak szépen ünneplőbe öltöztek, és a faluházban a bizottság elé járultak, akiktől megkapták a jussukat.
Emlékezetes epizód volt, hogy egy cigány családfő is jött a pénzért. Ők is magyarok évszázadok óta, a gyerekeik a helyi iskolában magyarul tanulnak. A pénz járt nekik. A bizottsági elnök átadta, de nem bírta ki, hogy leereszkedően oda ne szóljon: „Aztán okosan elkölteni!” Senki más falubeli esetében eszébe nem jutott ilyet mondani… El is küldték volna, ahova való.

BagÁzs

Végül említsünk meg valami előremutatót is. Az RTL Klub Házon kívül magazinjának egy riportja a Bag község cigánytelepén működő sikeres civil szervezet munkáját mutatta be („Történetek egy romatelepről„).
A civilek szeretettel, kitartó önkéntes munkával, sok jelenléttel és kreatív ötletekkel látványos változásokat értek el. Az ismert zsidó bölcsesség itt is érvényes: „Ha csak egy embert megmentesz, a világot mented meg.”
„Léna 46 évesen nekik köszönhetően hamarosan elvégzi a 8 általánost, hogy dolgozni tudjon.
Tünde nekik köszönhetően tudott elköltözni a cigánytelepről, azóta fontos munkája van.
Imre pedig nekik köszönhetően jött le a drogokról, azóta megnősült, és vízvezeték-szerelőként dolgozik Budapesten.
Mindannyian a Bagázsnak köszönhetik, hogy megváltozott az életük.”

Bogdán László: Magyarországon a "büdös cigánnyal" büntetlenül bármit meglehet tenni