A Fidesz tán legundorítóbb tulajdonsága

A Fideszben sok van, mi undorító, de a pitiáner bosszúállásnál nincs semmi undorítóbb. Vagy legalábbis mindenképp benne van a három – na jó: legyen öt – legundorítóbb tulajdonságuk között…

A Fidesz legújabb zabrálása a Bosnyák térnek budapesti főispány alá rendelése

(Egy ilyen budapesti vitézlő főispánynak vajon milyen megszólítás dukál? Nyilván a rokonok legbelsőbb köréhez tartozik, amíg kitart szerencséje: tehát méltóságos vitézlő főispány uram az illendő megszólítás… Igaz, a főispányok között van egy úrhölgy is…)

A kiemeltté tétel a legritkább esetben függ össze a dolog valódi jelentőségével – annál inkább a lenyúlás, az államilag szervezett rablás lehetőségével… Azzal, hogy valamelyik rokon, például a fővárosi főispány rendelkezése alá kerüljön – az olyan, mintha magának a Keresztapának birtoka volna. A valódi, korábbi tulajdonos meg koppan…

Amit kiemeltté tesznek, annak gyakorlatilag semmilyen, mégoly alapvető követelménynek sem kell megfelelnie

Polgári demokráciában ezt a jogalkotói szándékkal ellentétesnek, tehát jogszerűtlennek mondanák. Kiemelt bármi lehet, amiben a maffiaállam a maga szempontjából lát valamit. Ilyen lehetőség nemcsak a lopás/rablás, hanem olykor a legpitiánerebb bosszúállás is.

Az a lényeg, hogy az önkormányzat – micsoda nyomorult karikatúra lett ez a szó is! – ne rendelkezhessen azzal, ami elvileg a sajátja. Ennek a gyalázatnak – ritka kivételtől eltekintve – az ellenzéki önkormányzatok vannak kitéve, elsősorban Budapest.

Túl az alkotmányon

A „parlament” nemrég „törvényt” alkotott bizonyos terek ellenszolgáltatás nélküli elzabrálásáról. Ez annyira alkotmányellenesnek tűnik, hogy még a jelenlegi „alkotmánybíróság” is megítélheti – a kérdés csak az, mikor tárgyalják. Már ha Budapest, a „parlamenti” ellenzék valóban az „alkotmánybírósághoz” fordul.

Polgári demokráciában a tulajdon alkotmányosan védett dolog. Nem zabrálhatja el az állam sem – főleg nem alapos indok és kártérítés nélkül.

Ha az államnak megtetszik valami, az nem elegendő indoknak ott, ahol polgári demokratikus jogállam van. Az sem felelne meg a demokratikus alkotmányosságnak, ha az állam közölné, így akarja büntetni az ellenzéki szavazókat. Az „alkotmánybíróság” kénytelen volna úgy dönteni, hogy a hatalom pitiáner bosszúállása nem élvez alkotmányos védelmet…

Ha az állam valamilyen tulajdont új, hozzá közelebb álló, mondhatni, rokoni tulajdonos kezébe akar juttatni, ezt sem mondhatná meg nyíltan: tartania kellene attól, hogy még a jelenlegi „alkotmánybíróság” is a képébe röhögne… Már ha az elkövetkező 10-20 évben tárgyalni akarnák az ügyet.

És bevezethetnek még 77 különböző veszélyhelyzetet – meseország lettünk: csak nálunk vannak „veszélyhelyzetek”, több is -, ilyen zabrálást egyik sem indokolna, egyik sem tenne jogossá.

Ilyen elbitorlás csak ott „jogszerű”, ahol a briganti szándéknak naponta – akarom mondani, éjjelente – kreálnak „jogot”.

És az arcátlan pimaszság teteje: a hatalom megmutatja, hogy még tetézni is képes – öncélúan, netán a statuálás kedvéért belvárosi utcákat is „megvédett”.

Igaz, igaz: menteni kell mindent, amit csak lehet! Különben még a globalista pénzügyi körök szellemi bérgyilkosainak – ahogy arról a „parlament elnöke” delirált – kezébe kerülne minden…

Kapcsolódó

Készül már a Karácsony Gergelynek behajtani tilos tábla? – A Városháza utca is kormánykézen!