Fideszkém, punnyadunk, punnyadgatunk? – Fásy Ádám-féle kampánypornográfia

Lendvai Ildikó felemás helyzetre hívta fel a figyelmet, nevezetesen arra, hogy a Fidesz mintha csak félszívvel kampányolna. Nagy a gyanúnk, hogy az egykori fiatal demokratákat is utolérte az állampártokra jellemző bepunnyadás. 

Valami bűzlik

A Fidesz főnöksége mintha csak félszívvel kampányolna, valami másra, vagy másra is koncentrál. Azért elővették a régi kottákat is, végigjátsszák az ismert kampánydisznóságokat, az már rutinból megy, a helyi vezérek és az 500 orgánumból álló médiaholding behunyt szemmel is lezongorázzák. De komolyan gondolja valaki, hogy ha a legjobb erőket ide összpontosítanák, akkor Kósa Lajosra bíznák a kampányfőnöki teendőket, úgy, hogy Finkelstein és Birnbaum sincs már?

Polgármester váltani nehezebb, mint országgyűlési képviselőt

Szó sincs arról, mintha nem akarnának nyerni. De már két forgatókönyvvel számolnak. Az egyik a kényelmes: megőrizni az önkormányzati hátországot. Ám a városokban a meccs gyakran kétesélyes. Lehet, hogy végképp felbomlik a centrális erőtér? Viszont az is igaz, hogy polgármestert váltani nehezebb, mint parlamenti képviselőt. Az erős indulatok általában nem ellenük irányulnak. A konfliktusforrás iskola, kórház már nem hozzájuk tartozik.

Az engedelmeseknek csurran-cseppen az uniós fejlesztésekből. A helyi korrupció otthonos formákat öltött: már kiismerik magukat az érdekeltek, tudják, kinek mennyit kell tejelni. Nagy botrány csak abból van, ha az elöljáró az egész városházát hazaviszi. Ha nem sikerül a rendszerszintű változás vágyát felkelteni, a városvezetők nehezen mozdíthatók. Persze sikerülhet, ha az ellenzék, amely eddig az együttműködés kereteit szögelte össze, most meg is tölti azokat. Ha nemcsak a mennyiségek adódnak elvben össze, hanem új minőség is születik.

A rezsim urai ezért készülnek a kevésbé kedvező eredményre is

Ezt szolgálja a második forgatókönyv: a központi hatalom további koncentrálása arra az esetre, ha az önkormányzati támaszték már kevésbé szilárd. A kulisszák előtt, a színpadon az első forgatókönyv szerint zajlik a kampány, szokásosan mézzel és mocsokkal. 9 ezer ft a nyugdíjasoknak, bár a hozzájutást sokak számára akadályfutássá nehezítették, a borítékban majd ott lesz a miniszterelnöki levél. Ha Dávid Ferencnek igaza van, valódi pénz nélkül, egyszerűen a szolgáltató cégekre ráterhelve. De ennek még örülhetünk is: legalább ezt nem lophatták el.

Vagy nem az egészet. Jönnek a közvéleménykutatásnak álcázott lejárató telefonok („Akkor is szavazna rá, ha megtudná, hogy veri a családját, lopja az ezüstkanalakat és büdös a lába?”). Ocsmány karaktergyilkosságok, a macsó hatalom részéről külön kéjjel a politikába merészkedő nők, pl. Donáth Anna ellen. Ahol sikerül valakit sértettség, hiúság vagy szimplán pénz segítségével felbiztatni, ott váratlan jelöltekkel teszik zavarossá a mezőnyt – ha másra nem jó, hát a választás komédiává alacsonyítására biztosan. Van, aki jóhiszemű, van, akinél méteres lóláb lóg ki.

A következő oldalon a Fási Ádám féle kampány pornográfia!