Kerítésen innen
„A gyermekortopédia Szörnyella de Frásza” – avagy attól, hogy valaki „Dr.”, nem biztos, hogy emberség is szorult belé
Mint ahogy minden szakmának megvannak a mesterei, úgy biztosan számíthatunk arra, hogy a dilettánsaival is találkozhatunk. Amikor ez egy elromlott háztartási gép szerelője, az nem gáz, maximum kellemetlen, de, ha a beteg gyerekkel kerülünk egy lelketlen orvos -„Dr.”- karmai közé, az dráma.
Mint ahogy minden szakmának megvannak a mesterei, úgy bizton számíthatunk arra, hogy a dilettánsaival is találkozhatunk. Amikor ez egy elromlott háztartási gép szerelője, nagy nem gáz, maximum kellemetlen, de, ha a beteg gyerekkel kerülünk egy lelketlen orvos -„Dr.”- karmai közé, az dráma.
Lupus in fabula – Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik…
Az alábbiakban egy közösségi oldal bejegyzése olvasható, amihez hasonló sajnos sokunkkal megeshet:
„Másodjára látogattuk meg a drága doktornőt. Elsőre azt hittük, csak azért beszél velünk úgy, ahogy a szódás szokott a lovával, mert rossz napja van.
Másodjára azonban kiderült, hogy a drága doktornő műfajának (a verbális hétköznapi szadizmusnak) valóságos királynője.
Már az első percben lenyűgöző volt az a csodálatos szakmai magabiztosság és emberi nagyság, ahogy a nyolcéves kislányra (köszönés helyett) barátságtalanul ráripakodott:
„Ki mondta, hogy leülhetsz oda?”
Ekkor már felnéztem rá, mert tudtam, ő egy valóságos klasszikus: a gyermekortopédia Szörnyella de Frásza. Persze a második vizsgálatkor is kiélvezte a drága doktornő hatalmi helyzetének, arroganciájának, fensőbbségtudatának minden mézes pillanatát, csak úgy lubickolt.
Egy emberi szó nem hagyta el száját
Latin szavak repkedtek a levegőben (diktált az asszisztensnek), és szinte ragyogott a boldogságtól, hogy rajta kívül senki nem tudja, mi az ábra. Ez így is maradt, semmit sem árult el magyarul, hiszen senkire nem tartozik ez – rajta kívül.
„Kik ezek, hogy azt kívánják, leereszkedjem hozzájuk?”
Igazából nem állt szóba senkivel. Ő volt a főszereplő, a statisztákat lerugdosta a színpadról. Végül odaköpte (anélkül, hogy bárkire is ránézett volna):
„Röntgen, 18-a, 12:30!”
Mint Zeusz az Olümposzról
Mikor a megdöbbenéstől makogva nehezményeztem hangnemét, sátáni vigyorral kérdezte:
„Nem félünk a farkastól?”
(Farkas ugyanis a vezetékneve… Micsoda humor! Vajon hanyadjára süthette el ezt a poént több mint négy évtizedes praxisa alatt?) Végig az a kérdés motoszkált bennem, hogy aki képtelen az emberi kommunikációra, az miért nem lesz szoftvermérnök, tájképfestő, szépíró vagy őr egy világítótoronyban? Miért akar éppen embereket (pláne gyerekeket) gyógyítani?
Szóval aki borzongani akar, aki azt szeretné, hogy a gyomra görcsbe ugorjon, aki azt élvezi, hogy a gyerekét előtte alázzák meg, őt pedig a gyereke előtt, annak ajánlom az utolérhetetlen, az utánozhatatlan, a fantasztikus Drága Doktornőt a SZENT János Kórházból.
Nekünk ennyi elég volt, mindent köszönünk, drága doktornő, hiányozni fog, de máshol folytatjuk.
A kommentekből….
Szemfüles hozzászólók kiderítették, hogy ki a fenti eset orvos-főszereplője, így aki nem vágyik a napi üldöztetésre, mindenképpen kerülje.
„Nekem, amikor még ölbenülők voltak a gyermekeim, egy őrmester stílusú fül-orr-gégész átszúrta a gyermek doghártyáját, majd leszúrt, vagy inkább leb-tt bennünket, hogy lehet ilyen hisztis gyerekünk, hogy az üvöltéstől átszakad a dobhártyája. Akkor még fiatal voltam és bohó, a kezelés után tettem egy megjegyzést egy más hártya üvöltéssel kísért átszakadásáról, de ahhoz is kell bökő. Többet nem mehettünk oda!”
„köszi, épp felírtam magamnak, hogy el kell vinni a gyereket ortopediára a Jánosba, akkor a Farkas nevű doktornőt kihagyjuk!”
„Ugyanez a történet játszódott le a Királyhágó utcában (volt Honvéd krh) : a doktornő híres gerinc specialista, megvető megjegyzésekkel nyit, mivel mi, szülők túlsúlyosak vagyunk (megj.: alkati eredetű, nem zabálás következménye, amúgy túl a 40-en, tehát kissé inadekvát) , gyerek is kap rövidesen, mozogjon többet, ne üljön naphosszat, stb.., nem is kérdezett semmit, (a kiscsaj 70 km-t lazán letekert velem 10 évesen), lelet írásra, elvonult, minket kizavart, szakvéleménye szerint már késő, járjon gyógytornara, 3-4 év múlva műtét… Sokkoló volt, a nő úgy nézett ki, mint egy naponta 3x ebédelő konyhásnő, a viselkedése frau Mengele, úgyhogy sosem láttuk többé. Lett gyógytorna, kiderült, hogy genetikai gyökerű a probléma, az elfogadás segítésével pedig tovább lehetett lépni…”
„Aki már „el van zsibbadva” és a beteg csak darab, vagy idegesítő darab a számára, annak távozni kell. Emlékszem a régi gyermekorvosunkra, még az injekciót is úgy adta be, hogy oda paskolt eggyet, mondott egy vicceset és észre sem vettük. Mindnyájunkat név szerint szólított, empatikus emberszerető csodás doki volt.Még a pipájának a füstjét is imádtuk szaglászni. Ezek a gyermekorvosok hiányoznak, nem a felhőbe receptet irogató fennkölt, tudálékos automaták.”
„A Jánostól rettegtünk mindig. Ha a gyerek betörte a fejét, és indulni kellett a kórházba, magamban fohászkodtam, hogy csak ne a János legyen az ügyeletes. Minket is mindig lebasztak mindenért, de egyszer tanúja voltam, ahogy az orvos leordít egy kislányt, akinek az arcából kiharapott egy darabot egy kutya, és sokkos állapotban zokogott a váróban, hogy mit képzel, meddig kell hallgatni a vonyítását?”
„A rendszer működik.”
„Ez már betegjogi kategória.Az orvos-beteg kommunikációra irányuló gyakorlati megvalósításra váró tanulmányok száma a végtelen felé konvergál.Az orvosi bér 2021-es drasztikus emelése sok esetben sajnos kontraproduktív hatást generált(ide nem értve az állami szféra brutális leterheltségét)” „Azt kène kitörölni az emberek fejèből, hogy nem szentek az orvosok…el lehet őket is küldeni a ferde faszba, ha hülyèn viselkedik, ugyanúgy rájuk lehet nèzni bután ès èrtetlenül, mint bárki másra…”
„Szerintem tegyetek hivatalos panaszt az osztályvezető főorvosnál, Dr. Mona Tamásnál. Már ha ez a traumatológia.Ő nagyon jó orvos, sok minden pozitív irányban változott mióta oda került a Jánosba, az újlipótos anyukák nagy bánatára. Ha tartósabb a probléma, érdemes a latin szakkifeket megtanulni, rögtön komolyan vesznek. Tőlem a sebész megkérdezte, egészségügyis vagyok-e, mire oda kerültünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy normális, de sajna 14 éve is ez volt, másik kórházban ”
Szerző
