A hatalom szolgái újra üzentek

A prostisrácok a „kormánypárt” egyik kedvenc terrorlapja: a „közmédia” is gyakran idézi, a hatalom képviselői naponta nyilatkoznak neki. Túlzás nélkül elmondható tehát: az ő szavuk a „kormány” (egyik) hangja.

A hirado.hu rövid és önmagához képest már-már tárgyilagos beszámolót készített a tegnapi tüntetésről. A „Magyar Nemzetben” – tán felületesen néztem meg – semmit sem láttam. A „prostisrácok” viszont igencsak kitett magáért.

Nem teljesen mindegy ám, mi jelenik meg abban az újságban, amely leginkább a „kormány(párt)” korbácsának tekinthető – persze, a 888-cal („Brüsszel az új Bizánc” – így eszelősködik a „lap”) meg a többiekkel együtt. A prostisrácokat körbeidézik a Fidesz egész terror- és „közmédia”-birodalmában, és a hatalmasok föltűnően szívélyes viszonyt ápolnak vele, rendszeresen nyilatkoznak is neki. Túlzás nélkül mondható tehát, hogy a „kormány” egyik lapjáról van szó: valami egészen különösen durvának gondolhatjuk, aztán látva a többieket, belátjuk, hogy ez a „kormány” egyik, az ellenállókkal szemben általánosan használt hangja.

Olyan hang ez, amelyet magára valamit adó közösség egyszerűen nem fogadhat el. Olyan hang ez, amellyel ha a kutyájukhoz szólnának, megveszne tőle.

Készítettek a tüntetésről egy videót, amelyet azért nem lehetett úgy megszerkeszteni, hogy néhány lényeges gondolat át ne jöjjön belőle. De a fölvezető szöveg és a „riporteri” kérdések…

„Más pénzén igazán jó tudományosan szabadnak lenni és ezt az MTA kutatói is jól tudják” – írják az „átláthatóságért” aggódó lapban.

„Átláthatóság” – istenem! Ahogy azt a prostisrácok-féle lapok és a „kormány” gondolják és csinálják…

Ám az igazán szép dolgok ebben a cikkben olvashatók.

„Vasárnap, kora délután indult a Corvinus Egyetem elől a marxista társadalomtudósokból álló Akadémiai Dolgozók és a gyászmunka fázisai közül örökké a dühben, a tagadásban ragadt utcai ellenzék közös menetelése a szebb és igazságosabb jövőért, továbbá a tudomány szabadságáért” – így kezdődik a cikk, és kissé lejjebb az alábbiakban folytatódik:

Aki a tudomány szabadságáért tüntet, az nem a tudomány szabadságát védi, hanem hülye, mint a tök, vagyis inkább saját, privilegizált pozícióját félti a versenytől, egyáltalán a mérhetőségtől.

Ne akadjunk fenn a szöveg otromba durvaságán és bárgyúságán, hanem higgadtan állapítsuk meg. lényegében visszajutottunk a Rákosi-korszakba. Legalábbis ami a „kormány” „kommunikációját” illeti – és nem ma, de nem is tegnap óta ám!

Se szeri, se száma a hatalom lapjaiban naponta megjelenő aljasságoknak és bornírtságoknak – mégse legyintsünk rájuk! Az ilyen szövegeket kétségbeejtő kommentek kísérik, mutatván a durva propaganda elhülyítő-elembertelenítő hatását. Nemrég 1,8 millióan szavaztak azokra, akik így üzennek nekik.

Lovász László levélben fordult a tüntetőkhöz, amelyben a köszönet mellett az is olvasható volt, hogy tovább kell tárgyalni

De kivel? Palkoviccsal vagy magával Orbánnal? Van bármi közük ezeknek az embereknek az Akadémiához – úgy értem, érdemi, valóságos közük? És tudnak ezek az emberek, ezek az alakok tisztességes nyelven szólni az ellenük tüntetőkhöz – vagy csak úgy, ahogy az a „kormány” terrormédiájában megszokott? Ahogy „politikusaik” is beszélnek?

Nem tudom, van-e értelme a „tárgyalásokat” (micsodát? – kérdezhetnénk…) a jelenlegi körülmények között folytatni. Nem tudom, nem volna-e célszerűbb éppenséggel megszakításukat kilátásba helyezni, és legalább Palkovics lemondását követelni. Nem tudom, nem volna-e jobb határozottabb szembefordulást tanúsítani – a várható végeredmény szempontjából alighanem mindegy, tehát csak a becsület követelné ezt meg…

Az 1956-os Intézet sorsa figyelmeztet: a jelenlegi körülmények között nem látszik hasznos, célra vezető eljárásnak a „tárgyalások” további folytatása. A „tárgyalások” helyett ugyanis tárgyalásokat kellene követelni – már ha a „kormány” szándékai tisztességesek volnának.

A hatalom szolgái

Egyben azonban bizonyos vagyok: azt a hangot, amelyen a hatalom szolgái üzennek, nem szabad elfogadni; nem szabad úgy tenni sem, mintha nem hallanánk. A hatalom bérencei ugyanis a hatalom üzeneteit adják át, helyette, az ő nevében marnak és köpködnek. És mert a szolgákat a „kormány” tartja pórázon, a „kormánytól” kell követelni megfékezésüket. Nem lehet véletlen, hogy egyetlen normális, emberi hangú orgánuma sincs…

A tüntetés végén fölhangzott a nosztalgiát ébresztő dal: Hidegen fújnak a szelek… Azt kellene üzennünk: nem hagyjuk, hogy kezünkre-lábunkra és szájunkra lakatot tegyenek.